A pozsonyi koronázó Szent Márton-dómtemplomban húsz esztendővel ezelőtt Ján Sokol emeritus érsek és az azóta már megboldogult Tóth Domonkos püspök áldozópappá szentelt csaknem harminc papot. Közülük a minap tartott ünnepi hálaadó misére tízen jöttek el a különböző egyházközségekből, működési helyükről.
A hálaadó misét Ján Sokol nyugalmazott nagyszombati érsek mutatta be. A jelen lévő papok között volt Kiss Róbert nagyszombati vikárius, kanonok, komáromi esperesplébános és Adamkovics József vereknyei magyar káplán, a Szent Erzsébet-kórháztemplom plébánosa, a pozsonyi Kateketikai Hivatal igazgatója. Megemlékeztek a körükből ez év március derekán hirtelen eltávozott Kassa Sándor lelkiatyáról, aki halála előtt Bényben látta el pásztori teendőit.
Sokol szentbeszédét Szent II. János Pál pápa egyik egyházi tanulmányára építette, melyet felszenteltjei figyelmébe ajánlott. Figyelmeztetett rá, hogy mindnyájan, legyünk bár papok, püspökök, avagy civil, laikus személyek, hálával és köszönettel tartozunk szüleinknek azért, hogy világra hoztak, katolikus hitre neveltek. Nélkülük ugyanis az, hogy a lelkiatyák most arra emlékezhetnek, hogy pontosan húsz esztendeje átélhették az életre szóló felszentelés pillanatait, nem volna lehetséges.
Balról az első Kiss Róbert kanonok, harmadik pedig Adamkovics József vereknyei magyar káplán (Fotó: Zilizi Kristóf)
A szentbeszéd második pillére az átértékelés volt, alapos, elmélyült számadásra szólította fel a jubilálókat, annak áttekintésére, hogy az akkori időktől mostanáig hány helyen fordultak meg, hány újszülöttet kereszteltek meg, gyarapítva ezzel Isten egyházát, hány gyermeknek szolgáltatták ki az elsőáldozás, a bérmálás szentségét, hány fiatal párt eskettek és sajnos, mennyit temettek. A továbbiakban arra szólította fel paptestvéreit, adjanak hálát mindezért.
A hálaadó mise végén a jubilálók megköszönték Sokol érsek buzdító szavait, aki végezetül azt kívánta nekik, hogy továbbra is hűen, kitartóan, lelkiismeretesen végezzék a pasztorációjukat, főképp pedig a fiatalokat szólítsák meg. Legyenek kezdeményezői különböző plébániai csoportok létrehozásának, ahová örömmel járnak a fiatalok, hiszen ők a kereszténység fennmaradásának biztosítékai pátriánkban.
