Mivel június végén a Bakai Magyar Tannyelvű Alapiskola megszüntetéséről a faluban és a közösségi oldalon különböző hírek kezdtek el terjedni, ezért június 30-án írásban kértem tájékoztatást a falu vezetőjétől.
A válasz megkésve, 15 munkanap (21 nap) elteltével, július 21-én érkezett meg. Érdemes ebből megfigyelni az iskolabezárás körülírását: „(…) az önkormányzat a 2017. június 27-ei ülésén úgy döntött, hogy elindítja az intézmény iskolai rendszerből történő kiiktatásának a folyamatát.”
A polgármester (2006-2010-ig képviselő, 2010-2014-ig alpolgármester, az iskolatanács tagja és elnöke) 2017-es iskolabezárási javaslata és döntése teljesen ellenkezik a 2014-ben polgármesterjelöltként tett ígéretével miszerint: „Az iskola és az óvoda a falu élete, jövője szempontjából meghatározó intézmény, körmünk szakadtáig védeni kell mindkettőt.”
Az önkormányzati indoklás (ha tetszik ürügy) a szokásos: kevés pénz, kevés beíratott gyerek. A miértekre vonatkozó válaszok és a valódi okok viszont hiányoznak a levélből.
Számomra a válasz egyszerű: a magyar iskoláink megszüntetésével NEM értek egyet, a bakai iskola egykori tanáraként (2001-2012-ig) NEM támogatom az iskola felszámolását!
A felvidéki közösségünk iskolafenntartói számára – a magyar iskolák jövőjét tervezve – a helyes útválasztáshoz hasznos ok-okozati összefüggéseket, a tanulj a mások hibájából elve alapján, az alábbi szövegben találjuk.
Hogy kinek hiányzik a bakai suli?!
Röviden? Senkinek. Vagyis a hivatalosok közül senkinek. Se hangos, se halk, se erős, se erőtlen tiltakozásról, véleményezésről, segítő szándékról nincs tudomásom. Hallgat a bakai iskolatanács, a képviselő-testület, szervezeteink (a szülői szövetség, a pedagógusszövetség, a Csemadok) vezetősége, pártjaink lent-középütt-fent egyaránt. Uborkaszezon a Felvidéken.
Bővebben? Előbb-utóbb majd mindenkinek. A csend persze magyarázható a vakációval is. A szünidő első napjai a pihenésről, a családi kirándulásokról, a fesztiválokról, a nyári élményekről szólnak. Az iskola témája ilyenkor huszadrangú: a családoknak, a hétköznap emberének egyaránt. Érthető. (Talán nem is volt véletlen a kiiktatás június végi időzítése?) A hivatalos, választott személyeknek már nem hiányzik, a hétköznapok emberének pedig még nem.
S akkor vajon kinek hiányzik? Nekem, neked és nekünk, azoknak, akik nem vagyunk ugyan „hivatalos személyek”, csupán „csak” polgárok, magyarok. Akik értik egy magyar iskola létének fontosságát, akik érzik, hogy Bakán egy fontos helyi érték végérvényesen elveszett. Odalett egy 1-9. évfolyamos magyar iskola, egy 1140 lakosú magyar faluban, a magyar többségű (!) Csallóközben. Bedőlt a nemzetünk megmaradásának egyik magyar bástyája – a tömb magyar terület belső oldalán.
Eldőlt hát a bakai bástya, az első dominó…
2013 és 2017 között, rohamtempóban leépülve/leépítve: mindössze négy év alatt kb. 80 tanulóról 0-ra! (Mi, helyiek pontosan ismerjük a tömeges „elvándorlás” okát.) Mindez a még mindig meglévő 50-60 tanköteles bakai gyermek, plusz a két szomszédos, szintén iskola nélküli falu mozgósítható diákjai ellenére történt. Oly kedvező korban, amikor az állami kommunikáció szerint minden (nemzetiségi) kisiskola maradhat.
Mikor fog a suli hiányozni? Az első szeptemberi becsengetéskor: a bakai iskola gyom borította iskolaudvara helyett a bakai gyerekek számára más település iskolája előtt lesz majd az ünnepélyes tanévnyitó.
És hiányozni fog a bakai óvodának is. Ha ugyanis nincs helyben iskola, akkor a kicsik is máshol kezdik majd az óvodát. Érthető szülői döntés miatt: ismerjék meg a leendő osztálytársaikat. Továbbá hiányozni fog az egyházközségünknek, először az elsőáldozás, utána pedig a bérmálás idején, hiszen a hitoktatás sem itt lesz. Ők is más templomba mennek.
Hiányozni fog a sportegyesületnél. A fiúk nem helyben rúgják majd a bőrt, hanem másutt. Hiányozni fog az énekkarnak. Énekelni a másik iskola településén fognak. Hiányozni fog a községi rendezvényeken. Az édesanyák és a nagymamák köszöntésén, a nyugdíjasok napján, a falunapon iskolai fellépők már nem lesznek. Meg ovisok sem, hiszen idővel az óvoda is bezár. És végül, de nem utolsósorban hiányozni fog felvidéki nemzetrészünknek!
Mi maradt hát a bakai iskola helyén?
A falu közepén, zöldövezetben elhelyezkedő hatalmas beltelek, rajta a pár hónappal ezelőtt 70 000 eurós ablakcserével felújított többszintes épülettel, a 150-200 főre tervezett konyhával, annak minden felszerelésével, étkezdével, sportpályával és a közelmúltban teljesen felújított tornateremmel.
Hetekkel a bezárás után két dolog tényként megállapítható: a valódi okokról a bakai közösségen belül a többség inkább bölcsen hallgat (a ne szólj szám, nem fáj fejem elve alapján), miközben néhányan az állam, a szülők és az „arctalan” közösség felelősségét hangoztatják. Az előzmények ismeretében a kialakult helyzet azonban ennél sokkal összetettebb. Az „arctalan mindenki” és a szülők felelősségének felemlegetése helyett hibaként említeném az iskola „belerángatását” a 2010-es és a 2013-2014-es hatalomszerzési kampányba. (Az előzőnél még helyi tanárként volt lehetőségem tiltakozni egyes kollégáim és az alkalmazottak felelőtlen árokásása ellen.) Nyilván a 2011-es vizsgálati eredmények ignorálása sem segített, mint ahogy a változtatás szándékával érkezett új megbízott iskolaigazgató (2011. július-augusztus) távozása sem, aki a szükséges támogatás hiányában nem látta értelmét a hadakozásnak. Az pedig kifejezetten végzetes hibaként említhető, hogy az iskolatanács a következő iskolaigazgató 2012. május 31-i megválasztása feltételeként (titkosítva) december 31-i határidővel a tantestület átalakítását szabta, éppen a 2011-es vizsgálatok által feltárt hibák és mulasztások helyrehozása helyett. Az iskolatanácsi felhatalmazással elindított kiszorítás miatt pedig távozásra kényszerült az új irányvonalat és a megújulást támogató utolsó két pedagógus is. Végül ne feledjük az iskola leépítéséről szóló, Bakán sajnos agyonhallgatott 2013-as minisztériumi egyeztetést sem, amely viszont bumerángként ütött vissza: a szülők körében elindult a hír a bezárásról.
Összefoglalva: megfelelő cselekvési terv nélkül hiba volt oktatási-nevelési kérdésekben felelőtlen lépéseket tenni! A bakai iskola így megújulás nélkül rohant tovább a lejtőn…a szakadék felé.
A jó hír terjesztése jelenti az iskola jövőjét tapasztalata alapján még bakai pedagógusként szóban és írásban kértem az iskolavezetést és a képviselőket az az eredmények megismertetésére: pl. az országos tesztelesen elért sikerre, vagy amikor Szlovákia első magyar oktatási minisztere személyesen gratulált nekünk a pozsonyi Kormányhivatalban.. A helyben alkalmazott pedagógiai módszerek előadások és publikációk formájában jelentek meg a Nyugat-magyarországi Egyetem és a Debreceni Tudományegyetem konferenciáin (2011-2012); a bakai iskola régióismereti (szülőföld-ismereti) módszerei és eredményei szerepelnek a szlovák kormány által akkreditált továbbképzési programban (2012), valamint a felvidéki pedagógusok továbbképzésein prezentálva lettek Pozsonytól Kassáig (2012-2013). A képviselő-testület ülésén világossá vált, hogy ezen eredmények a választottak számára éppen azért nem érdekesek és fontosak, mivel a személyemhez és a megújulást szintén támogató tanítónőhöz kötődnek. Ezt erősítette az egyik képviselői elszólás is: csak dicsekedni tudok. Érdemi vita hiányában, a folyamatos támadások közepette, már mi sem láttuk értelmét a küzdelemnek, ezért 2012 októberében elhagytuk a bakai iskolát. Így tettek azok a szülők is, akik gyermekeiket azóta már más iskolába utaztatják. A 2013-2017-ig terjedő időszakra jellemző leépülés végeredményét pedig már ismerjük.
Tanulságként a miértekre
A bakai iskola most nem hiányzik senkinek, de hiányozni fog mindenkinek. Egy jövőbe tekintő kérdés: melyik fiatal pár fog majd házat építeni, lakást venni egy iskola (majd óvoda, később pedig civil szervezetek) nélküli faluban?
Igaz a mondás: ahol megszűnik az iskola, ott leépül a helyi közösség, vagyis maga a község. A Felvidéken is. Előbb vagy utóbb.
A szerző egykori bakai tanár (2001-2012).
