„Ne engedd, hogy örüljenek,/Azkik ok nélkül gyűlölnek…” énekelték ma délelőtt a nemeshodosi református templomban, miközben behallatszott a füttykoncert, a Horthy-szobor ellen tüntető mintegy ötven fő tiltakozása az utcáról. A reformáció 500. évfordulójára rendezett istentiszteleten a református hithősök között Horthy Miklós kormányzóról is megemlékeztek. Szobrát azonban, ahogy azt már megírtuk, nem avatták fel, sőt a jelenlévők nem is tekinthették meg. A lelkészi hivatal külön termében várja azt a kegyelmi időt, amikor kikerülhet az előkészített talapzatára.
A templomi ünnepség főszónoka ifj. Hegedűs Loránt budapesti református lelkész nagyvonalakban áttekintette a reformáció elmúlt fél évezredét, feltéve a szobrot bírálók kérdését, miért kell egy államférfinak egyházi szinten szobrot emelni? „Bethlen Gábor és Bocskai István talán nem voltak államférfiak? Ha ők nem lettek volna azok, mi nem lehetnénk itt…” – válaszolta meg a kérdést. Édesapját, a néhai református püspököt is idézte, aki szerint: aki a csodát elhinni képes, az a csodát magában hordozza. Csak legyenek családjaink, gyermekeink, tette hozzá….
Nehéz fél évszázados berögződéseket kitörölni, nem is lehet egyik napról a másikra. Még nem mindenki nyitott erre, de a közös nevező keresésével nem szabad felhagyni. A szónok szerint Horthy Miklós Isten szerinti életet élt, ezért érthetetlen, hogy az egyházi vezetők egy része nem állt a nemeshodosi gyülekezet mellé, amikor meg szerette volna neki adni a méltó tiszteletet. Hegedűs emlékeztetett arra a kegyelmi időre, amikor a magyar a magyarnak testvére volt, éppen kormányzósága alatt. Igaz emberséget mutatott fel a budapesti gettó megmentésekor is. Véleménye szerint Horthy mindent megtett azért, hogy a lehető legkisebb baj szabaduljon hazánkra. Hosszú beszéde során megköszönte a nemeshodosi tiszteletes asszony kiállását is.
Újabb szoborfelajánlások
Kis-Csáji Julianna hodosi lelkészasszony reményét fejezte ki, hogy még az ő életében eljön az idő, a nap, amikor a szobrot talapzatára helyezhetik. A szobor itt marad, amíg én református lelkész vagyok e helyen, mondta, hozzátéve: nem meghátráltak, hanem salamoni döntést hoztak azzal, hogy a Horthy-szobrot nem leplezik le. S mindenkinek figyelmébe ajánlotta Reményik Sándor Ahogy lehet című versét.
A gyülekezethez szólt Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke és Zetényi Csukás Ferenc, a szobor adományozója is. Ő visszaemlékezett arra, hogy egyik őse Zetényi Csukás Zsigmond valaha Somorján szolgált lelkészként, s hozzá tartozott Nemeshodos és Dunaszerdahely település református híveinek szolgálata is. Egyúttal elmondta, felajánl Dunaszerdahely városának egy Kossuth-szobrot, Somorjának pedig Hunyadi János szobrát, s átadta a tiszteletes asszonynak a Horthy-szobor kicsinyített változatát. Egyúttal örömmel jelezte, hogy megkeresést kaptak Dunamocsról, ahol szintén szobrot állítanának a kormányzónak. A kezdeményező, Vörös Szabolcs hírportálunknak megerősítette: valóban szándékában áll falujában, magánterületen szobrot állítani Horthy Miklós kormányzó tiszteletére.
Az istentisztelet végén átadásra került egy ötszáz kötetből álló könyvadomány is. A reformáció 500. évfordulójára szervezett ünnepi istentisztelet a Himnusz éneklésével ért véget.
A közel kétórás szertartás végeztére ugyan kisütött a nap, de a tüntetők fütyülve fogadták a templomból és templomkertből kilépőket, ordenáré szavakat kiabáltak feléjük, szégyenteleneknek nevezve őket. Több mint negyedszázaddal a rendszerváltozás után, úgy látszik, a felvidéki magyarok közt nincs békesség.
Tudatlanság viszont annál inkább, különben mivel lehetne magyarázni, hogy Esterházy neve egy transzparensen szerepelt Szálasiéval..?
Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma