Szeptember nyolcadika a Boldogságos Szűz Mária születésének ünnepe a keresztények körében. A katolikus egyház Kisboldogasszony napjaként, a néphit Kisasszony napjaként tartja számon.
Mária Dávid nemzetségéhez tartozott, Joakimtól és Annától született szeptember 8-án. Születésének sem a helyét, sem az időpontját nem ismerjük, de a régi hagyomány szerint Jézus születésekor még meg sem közelítette a huszadik életévét. Zakariás nevelése alatt, a jeruzsálemi templomban nőtt fel, mert Istennek volt szentelve. Mária öröktől ki volt szemelve az Istenanyaságra, ezért mentes volt minden bűntől, szeplőtelenül fogantatott – olvasható az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet oldalán.
Kisboldogasszony ünnepe országszerte kedvelt búcsújárónap. Az ünnepen és az ünnephez közeli napokban zarándokok ezrei keresik fel a kegyhelyeket, templomokat, kápolnákat, emlékhelyeket, melyeket Kisboldogasszony tiszteletére állítottak őseink.
Kürt község a történelmi Esztergom vármegye északi határán fekszik. Mellette található Cigléd, az a Mária-kegyhely, ahol a Kisboldogasszony-kápolna emelkedik a magasba, és a völgyben forrás fakad, melyet egy kisebb kápolnácska véd, és amelynek vizét annak gyógyító hatása miatt fogyasztják az arra járók.
A két háború között a környékbeli falvak hívei állíttatták a keresztút stációit Isten dicsőségére, melyekbe 1938-ban készültek el a fából faragott képek, megjelenítve a Fájdalmas Szűz hét állomását, valamint a keresztút tizennégy állomását. A faragott képeket „elmenekítették” a legvadabb kommunista időkben, s mostanra újra előkerültek. Az ünnep tiszteltére behelyezték őket a stációkba (kivéve három darabot, ami nem került meg), és lefényképezték, hogy a Ciglédről a közeljövőben újra kiadott, bővített könyvbe bekerülhessenek.
Az ünnepre készülve a kürti önkormányzat, magánszemélyek és cserkészek tették rendbe a kegyhelyet, hogy méltó körülmények között fogadhassák az érkezőket.
Így történt, hogy a szeptember nyolcadikához közeli vasárnapon kürti, nagyölvedi, fűri és szőgyéni zarándokok keresték fel a kegyhelyet, ahol Kisboldogasszony tiszteletére szentmisét mutatott be Maga Péter kürti plébános.
A szentmisét követően is együtt maradt a hívő közösség a meghirdetett pikniken, és közösen fogyasztották el a kosárban, saját kis batyuban hozott szeretetlakomát.
Szűz Mária születésnapjának ünneplése a Hajnalvándor keresztény verséneklő együttes szervezésében folytatódott. Az érdeklődő zarándokoknak Danczi Mónika, az együttes vezetője, szövegíró és dalszerző mondta el a kegyhely történeteit, de magánimádkozásokra is volt lehetőség a forrásnál, a keresztúton és a kápolnában egyaránt. Majd a délutáni órákban a Hajnalvándor együttes dicsőítő énekeivel köszöntötte Szűz Máriát. Huszonkét lírai dal csendült fel, mivel a Hajnalvándor is a születésnapját ünnepelte, mégpedig a huszonkettediket.
Megtudtuk, hogy szeptember 7-én egész éjszakás virrasztásra kerül sor a ciglédi kápolnában, mely egy régi szokás felelevenítése, folytatása. Hajdan nagyanyáink és anyáink hajnalban indultak haza a búcsújáró helyekről, mert a néphit szerint Kisboldogasszony napjának hajnalán megpillanthatja Szűz Máriát a reggeli napban az, aki arra érdemes. Ha felhők takarták a napot és esett, abból nem arra következtettek, hogy senki sem érdemes Mária megpillantására, hanem arra, hogy csapadékos időben vetnek majd.
Az eső milyenségéből is jósoltak: ha buborékos vagy ritka szemű eső esett, úgy tartották, csapadékos időszak következik, és nem lesz jó a vetés. A népi időjóslás szerint amilyen ennek a napnak az időjárása, annak az ellenkezője jellemzi majd az őszt. Hegyvidéken úgy tartották, ha Kisasszony napján nem köszönt be az éjszakai fagy, akkor hosszú, meleg lesz az ősz. Ennek különösen a szőlészek szempontjából van nagy jelentősége, a régi mondás szerint: „Szeptemberi meleg éjszakák finom bort érlelnek. Ha hidegre fordulnak Máriák, savanyúak lesznek.”
Sok más népszokás és hiedelem is fűződik Kisasszony napjához. Egyes helyeken ekkor kezdték a dióverést. A hagyomány szerint ezen a napon indulnak útnak a fecskék, más vándormadarak is telelőhelyükre, kivéve a gólyákat, amelyek augusztus huszadika környékén kelnek szárnyra. Volt, ahol ezen a napon kezdték el a gabona vetését. Kisasszony napjára virradó éjszaka vagy kora hajnalban a vetni való gabonát kitették a harmatra, hogy az „Úristen szentelje meg”. Egyes helyeken a gazda szentelte meg a vetőmagot. Tiszta ruhába öltözött, menet közben senkihez nem szólt, vetés közben pedig szigorúan tilos volt káromkodnia. Sokfelé ezen a napon léptek szolgálatba a cselédek. Szenteltek szalmát, almát, kukoricacsutkát, és ezzel etették meg később a megbetegedett állatot.
Kisasszony napján a határmunkák jelentősége mellett az asszonyi munkákat is fontosnak tartották. Az ebben az időszakban tojt tojásokat összegyűjtötték, mert úgy vélték, hogy az sokáig eláll. Ekkor szedték a gyékényt, ez a nap volt a téli ruhák szellőztetésének az ideje, hogy ne molyosodjanak meg. A búzát is ekkor kellett megszellőztetni, hogy ne legyen dohos, ne essen bele a zsizsik.
A népi hagyomány így tartja számon és őrzi a Megváltó édesanyjának születésnapját. A katolikus egyház Szűz Mária születésnapján kívül csak Jézusnak, és az előhírnök Keresztelő Jánosnak üli meg földi születésnapját.
Minden más szentre földi halála napján emlékezik, vagyis mennyei születésnapjukat ünnepli. Ez is jelzi, hogy Kisboldogasszony napjának ünnepeltje kiváltságos helyet foglal el a szentek seregében, az Isten által megdicsőített lelkek sorában.