Hans Küng, a Vatikán által sokáig tiltólistára helyezett, világszerte ismert és elismert svájci katolikus teológus 1990-ben megjelentette nagyhatású Projekt Weltethos/Világetosz projekt című alapiratát. Ebben megfogalmazta a 21. század egyik túlélési alapelvét: nem lesz világbéke a világvallások közötti béke nélkül.
Így fogalmazott:
„Nincs béke a nemzetek között addig, amíg nincs béke a vallások között. Nem lesz béke a vallások között, amíg nem folytatnak igazi párbeszédet egymással a világvallások”.
Amíg világméretű (elsődleges) befolyásra törekvő konkurenciaverseny, hogy’ ne mondjam harc lesz a világvallások között, alig valósulhatnak meg Küng világetikai elvei. Példákat sem kell említenem, hiszen halljuk a napi hírekből a vallási indítékú atrocitásokról a jelentéseket, a még oly békésnek számító buddhizmus nacionalista vérengzéseitől kezdve, az iszlám szélsőségesek terrorista cselekményeiig.
Nagy kérdés: vajon meddig hallatszik el a Világvallások Parlamentjének hangja, amely pedig 1893-as chicagói megalapítása óta próbálja a szinte lehetetlent: a világvallások közös cselekvési területeinek a megtalálását és a világ közvéleményében szavuk meghallatását?
Ki vette észre, hogy ez a világszervezet, mely Küng világetosz programját is magáévá tette, 2016 júliusában éppen a felvidéki Nyitrán tartotta 7. világtalálkozóját?
Az USA-beli Pew Research Center világfelmérése a világvallások helyzetéről éppen ezért hiánypótló jelentőségű. Előző két cikkemben (Már vallási szempontból is önpusztító világban élünk?; Vallások a világ zűrzavarában) már foglalkoztam a világvallások működését korlátozó, gátló kormányzati korlátozásokkal (GRI), az ún. kormányzati restrikciós index-szel. Most a társadalmi ellenszenv vagy ellenségeskedés összefüggésrendszerét tekintjük át, majd konkrét eseteket, példákat is említünk. (Forrás: PewForum)
Társadalmi ellenségeskedés (SHI) a világvallásokkal szemben – 21. századi gyűlöletindex
A társadalmi ellenségeskedés mérését négy kategóriában végezték el a kutatások. Az 1. csoportba vették a vallások közötti nyomást és erőszakot. Azaz voltak-e szektás vagy települési erőszak megnyilvánulások a vallási csoportok között? Erőszakhoz vezettek-e a vallási csoportok közötti feszültségek? Milyen mértékben próbálták meg egyes vallási csoportok mások működését megakadályozni?
A 2. csoportba tartoznak az egyének és a társadalmi csoportok részéről gyakorolt zaklatások. Itt azt vizsgálták, hogy szembesültek-e egyének vallási gyűlölettől motivált zaklatásokkal, megfélemlítéssel, aminek a következménye gyilkosság, börtön, fizikai bántalmazás, otthonok lerombolása lett? Volt-e tömeges erőszak vallási közösségekkel szemben?
A 3. kategóriába a szervezett csoportok által végrehajtott zaklatások tartoznak. Itt ilyen szempontok szerepelnek: vallással kapcsolatos, velük összefüggésbe hozható terrorista csoportok aktivizálódtak-e egy adott ország területén? Volt-e valamelyik vallással összefüggésbe hozható fegyveres konfliktus, háború egy adott területen? Milyen adatokat mutatnak a statisztikák? Működnek-e adott területen szervezett csoportok, melyek arra használják fel erejüket, hogy fölényes uralomra tegyenek szert a közéletben, beleértve a vallási életet is, és ezzel összefüggésben megpróbálkoznak-e bizonyos vallási csoportok előnyösebb helyzetbe hozásával?
A 4. csoportba azok a zaklatások tartoznak, melyek vallási normákkal függenek össze. Itt ilyen kérdések jönnek szóba: vajon egyének vagy csoportok alkalmaztak-e erőszakot, fenyegetést sajátos eszközzel? Ide sorolja a kutatás az ún. „becsület-gyilkosságot”, amikor vallási normák tiszteletben tartását akár gyilkossággal is megpróbálnak kikényszeríteni. Alkalmaztak-e egyénekkel szemben például üldözést, otthonaiktól történő megosztást csak azért, mert a többség számára sértőnek tűnt pl. az igehirdetés vagy az adott hit terjesztése? Zaklattak-e nőket azért, mert vallásuk előírása szerint öltözködtek vagy valamilyen jelképet viselnek? Érték-e incidensek a hittérítőket? Érték-e támadások a konvertálókat, az egyik vallásról vagy hitről a másikra történő áttérés miatt?
A vallási igény teremtésbeli emberi kondíció, így kellene foglalkozni vele!
Mindezekből jól megfigyelhető, hogy mind az egyéni, mind a csoportos vagy a többségi magatartásformákat vallási tekintetben legalább 15-20-féle motívum befolyásolja. Az ilyen sokrétű motívumrendszer vagy motívum-hálózat mindig ki van téve annak, hogy valamelyik komponense sérelmet, kárt szenved.
Napnál világosabban kitűnik ebből, hogy a vallási rendszerek összetett szövete állandóan hordoz konfliktus pontokat. Ennek tudatában sokkal megfontoltabban kellene mind az egyéni magatartás szintjén, mind a csoportok és főként a kormányzati szinteken a vallások sajátosságaival foglalkozni, hogy senki ne úgy tekintse a másik másfajta hit-, vagy vallási rendszerét, mint olyasvalamit, ami azért tér el az övétől, mert értéktelenebb, szükségtelen és pusztítandó.
Mint olyan sok dologban, a vallási tisztelet, türelem dolgában is hatalmas lemaradásban van önmagához képest az emberiség. Ahogyan fogyasztását nem tudja kezelni igazán, szükségleteit sem, és a vallási szükségleteket sem. Lenne mit pótolni a közoktatásban, a vallásoktatásban.
Állandó szellemi, vallási és felekezeti aknák között botorkál az emberiség, ami alól hazánk sem kivétel. Sokkal többet kellene foglalkozni a felnövekvő generáció oktatásában is például a világvallások etikáival, megláttatni gyermekeinkkel, unokáinkkal azt, hogy minden kultúrkör szükségszerűen kitermelte az égi kapaszkodókat. Mert a vallási szükséglet, az Isten-éhség, Isten-szükséglet az ember teremtésbeli elidegeníthetetlen emberré szervező, emberré emelő egyetemes és a történelem végéig megmaradó, jogait belülről megkövetelő kondíciója! Az emberlét conditio sine qua nonja – ami nélkül nincs emberi létezés!
A gyűlölet index által különösen is érintett országok
A szociális gyűlölet index országokat érintő besorolására is három kategóriát állítottak fel a kutatók. A „nagyon magas” csoportba a 10-es pontozásos listán azok kerültek, amelyeknek a pontozása 7.2-től indul felfelé.
A világ csúcsán a sokvallású, ősi idők óta vallások által átitatott kultúrájú India áll. Lehet persze a paradoxon-elvet erre magyarázati próbálkozásként alkalmazni, nevezetesen, hogy éppen a sok ezer éves vallási kultúrák jelenléte indokolja a másik gyűlöletét. Itt a buddhizmus, a hinduizmus, kisebb mértékben az iszlám és a kereszténység jelenléte játszik szerepet.
A 10-es gyűlölet listán – talán nem meglepő módon – három iszlám többségű ország következik: Szíria, Irak, Egyiptom. Majd Nigéria, ahol élet-halál harcát vívja évek óta a Boko Haram segédletével az iszlám és a keresztyénség. Nem marad ki a helyezésekből Pakisztán, Jemen, Banglades és Izrael sem.
A „magas” pontozású országok között azok szerepelnek, melyek pontszáma 3.6-7.2 közé esik. Itt a csúcson Szomália van, mögötte rögtön Németország, ami nyilván a sok migráns okozta újfajta helyzettel függ össze.
Ebbe a magas társadalmi intoleranciát mutató mezőnybe 46 ország tartozik. Itt helyezkedik el Ukrajna, Anglia, Franciaország, Törökország, Görögország, Libanon, Olaszország, Svédország, Svájc, az USA, Dánia, Bulgária, Spanyolország. Magyarország és Románia a sereghajtó, ami ebben az esetben pozitív rangot jelent.
A „mérsékelt” pontozású országok között az 1.3-3.5 pontozású államok találhatóak. Itt látjuk Ausztriát, Ciprust, Dél-Afrikát, Hollandiát, Szlovákiát, Norvégiát, Csehországot, Ausztráliát, Örményországot és meglepő módon Iránt.
(Folytatjuk)
