Márai Sándor születésének évfordulója alkalmából a Nemzeti Kisebbségek Klubja, a Márai Sándor Emlékkiállítás, Kassa Város Nemzeti Kisebbségek Bizottsága, a Csemadok Kassai Városi Választmánya, a Márai Sándor Magyar Tannyelvű Gimnázium és Alapiskola, valamint a Kassai Polgári Klub ünnepi megemlékezést szervezett, mely az író szobránál, a Márai téren kezdődött.
Hanesz Angelika, a Csemadok Városi Választmányának elnöke magyarul, Filipko József, az északi városrész (egykori Ferencváros) alpolgármestere szlovákul üdvözölte a vendégeket és jelenlevőket, majd konferálták a műsort.
Mártha Csongor az író Cassovia c. versét szavalta el, majd később Poláčik Emma adott elő részletet a Kassai őrjáratból. Mindketten a Márai Sándor Magyar Tannyelvű Gimnázium és Alapiskola diákjai.
„Hol az otthon? Múltunkban, hagyományunkban, emlékeinkben. Nekem itt van, ebben a városban…”
Filipko József és Hanesz Angelika (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Buczkó István konzul Márai Sándor vallomását idézte beszéde elején, aki az egyetemes magyar irodalom és a világirodalom kiemelkedő alakja. Neve összeforrott szülővárosával, ahol gyerekkora és fiatalsága zajlott. Személyes sorsa világpolgárrá avatta, szükségből a világ vándora lett.
„Mindvégig kereste, de mintha soha nem találta volna igazán helyét a világban. Valójában mindig hazavágyott, vagy talán csak vissza a boldog harmóniát sugárzó gyermekkorába, annak helyszínére.”
Bárhol is volt a világban, mindig a szíve csücskében hordozta Kassát. Visszavágyott oda, ahol „a nyári reggel üde és szeles, mint majd mindig a Városban, melynek légjárata a nagy hegyekről ömlik a szűk utcába, s a Tátra felől elhozza a havasi növények és a hideg tavak fanyar-jóízű illatát.” A nagybetűs város ezt jelentette számára egész életén át. Kassáról, a kályhától indult „a nagybetűs életbe, ahol aztán hírnévre tett szert, amivel nemcsak a maga, hanem szülővárosa számára is megbecsülést szerzett szerte a világban.” Végül szimbolikusan hazatért. Mondanivalója és ars poeticája ma is aktuális, maradandó.
„Őrizzük és ápoljuk emlékét, hajtsunk fejet a nagy író, Kassa híres szülötte előtt!”
– fejezte be beszédét a konzul.
Buczkó István konzul (j). (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Ezután Jaroslav Polaček főpolgármester lépett a mikrofonhoz. A toll és a szó mestere sohasem feledkezett meg szülővárosáról – mondotta. – „Ezért mi sem felejthetjük és nem is akarjuk elfelejteni városunk híres szülöttét,
aki híressé tette Kassát, mint senki más.
Itt nőtt fel, értett minket, érzékenyen átérezte városunk légkörét és megértette az embereket, akik több mint száz éve éltek itt.” Márai példaképünk. Ha nem is élt Kassán, mérhetetlenül sokat tett városáért. Egyedi művészete révén az egész világnak megmutatta a várost és olvasóit meghívta hozzánk. Ez az üzenete mindmáig nem homályosult el. A főpolgármester szerint Márainak sok követője van városunkban, akik szeretik azt és hajlandók valamit tenni is érte. Ezért van Kassának nemcsak gazdag múltja, hanem nagyszerű jövője is!
Jaroslav Polaček (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Duncsák Mária, a Csemadok VV alelnöke beszédében leszögezte: „Ha meg akarjuk ismerni az igazságot – előítéletek nélkül – a szinte teljes XX. századról, nyitott elmével és tiszta szívvel olvassuk Márai műveit. Hosszú élete során végigélt két világháborút, erőszakos diktatúrákat, hazug rendszereket, és azt írta le, amit személyesen tapasztalt, megélt és átérzett otthon és a világban.”
Tudta „az emberrel nemcsak történnek a dolgok. Az ember csinálja is azt, ami történik vele.”
„Különleges ember és egyedi írói jelenség volt: független, szabad, tekintélyt parancsoló egyéniség, akit nem törtek meg földi hatalmak, és talán csak az égiek előtt hajtotta meg néha a fejét.”
Európától és szeretett Kassájától azonban sohasem tudott lélekben elszakadni. A nagybetűs VÁROS-ra mindig féltő gonddal tekintett vissza. Szinte minden írásában, naplóiban vagy verseiben ott ragyog az emlék: vallomások, események, élmények, amelyeket hol nosztalgiával, hol csüggedten vagy fanyar humorral írt. Írásai nyomán életre kel a város épületeivel, utcáival, titkaival, melyeket sorsa, gondolkodása, műveltsége és szellemisége kötött a szeretett helyhez. Márai feltárta a város lelkét. Ahogy Pomogáts Béla irodalomtörténész mondja: „Ezekből az emlékekből építette fel magának az elveszített Európát, az elhagyott Magyarországot és ködbe merült szülővárosát, Kassát.”
Az írók előttünk járnak, üzeneteik irányjelzők, melyek nemcsak eligazítanak bennünket, hanem gazdagítanak is.
„Az élet értelme az igazság”
– vallja Márai, és a sors, vagy a történelem igazságot szolgáltatott neki. Az őt megillető helyre került a múlt századi európai irodalomban. „És ahogy egyik regényhőse, Ulysses hosszú bolyongás után visszatalált hazájába, Ithakába, Márai Sándor is hazaérkezett, hogy újra kassai polgár legyen és végleg köztünk maradjon.”
Duncsák Mária (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Majd következett a koszorúzás. Hanesz Angelika végezetül köszönetet mondott Ténai Ferenc polgármesternek, Kassa kulturális bizottsága elnökének, és Filipko József alpolgármesternek, városi képviselőnek, hogy sikeresen beterjesztették a Csemadok javaslatát a Márai Emlékkiállítás üzemeltetésének támogatására.
A rendezvényen részt vett Fazekas László, Albertirsa, Ténai Ferenc, Kassa-Észak és Marcel Šaňa, a Lunik IX polgármestere. Azt követően Miklosovits László grafikusművész tartott előadást, erről külön tudósításban számolunk be.
A rendezvény partnere volt Magyarország Kassai Főkonzulátusa és a Szlovák Nemzeti Múzeum – Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma.
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
