Sokan mondják, fel kell karolni a tehetségeket, véleményem szerint ebből most a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet, a Csemadok Országos Tanácsának megbízásából jelesre vizsgázott. A 46. Duna Menti Tavasz szervezői ugyanis megmutatták járvány után, hogy nehézségekkel is lehet profi szinten szervezni. Az amatőr színjátszók és bábosok versenyét május 31. és június 3. között szervezték Dunaszerdahelyen.
Nehézségből több is akadt, többek között az, hogy a pályázatok kiírásának késése miatt a Kisebbségi Kulturális Alap még nem hozott döntést arról, kap-e támogatást a rendezvény, de ebből a résztvevők semmit sem tapasztaltak.
A versenyek mellett színes programokkal várták az érdeklődőket és a bábos és színjátszó tanulókat. Volt arcfestés, kézműves foglalkozás, tűzoltók bemutatója, verséneklő zenekarok fellépése, a tehetséges szavalók, énekesek, zenészek a színpadon. A programok színességét jelzi, hogy nem is soroltam fel minden rendezvényt.
Azzal, hogy az első napon átadták a város kulcsát a gyerekeknek, valóban mesevárossá változott Dunaszerdahely. Néhányan még viccelődtek is, most majd kiderül, ki vezeti jobban a várost.
Nagyon színvonalas versenyelőadások voltak, annak ellenére, hogy nem voltak területi válogatók. A zsűri elégedettségének adott hangot az értékelések után. Ami pedig e sorok szerzőjének nagyon tetszett: a csoportok egymásért is izgultak. Nem irigykedtek, hanem örültek mások sikerének is, őszintén, állva tapsolták meg egymást.
Duna Menti Tavasz kiértékelés (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A negyedik napon már csak a kiértékelések miatt izgultak a gyerekek, de azt nagyon, talán jobban, mint a versenynapon, hiszen nem sejthették, milyen sávozásban részesülnek. Ma nem volt sírás, csak örömkönnyek, az sem keseredett el, aki bronz minősítést kapott, hanem örült. Valószínűleg mindenki érezte, a verseny arról szólt, hogy megmutathatták tehetségüket, hogy az iskolából valamit magukkal hoztak és azt büszkén mutatták meg. Előadásaikkal örömet szereztek másoknak, nemcsak önmaguknak, tanultak és tapasztalatot szereztek. Sokan kirándulásnak és élménynek fogták fel azt a csodás versenyt.
Nehéz leírni mindazt, amit éreztünk, amikor elhangzott egy-egy győztes neve, és a többi csoport is örömujjongásba tört ki, ez a gyermeki jóság megmutatkozása volt. Csak bízni tudok abban, hogy ez megmarad felnőttkorukra is.
A köszöntők és a zárórendezvény köszönő szavai is az ünnepről szóltak, arról, hogy ez a gyermekek, a magyarság, a kultúránk és az összetartozásunk ünnepe. És valóban így volt, hiszen húsz csoport töltötte együtt az időt, barátságban, szeretetben, egymásért is izgulva. Kell ennél több?
A mesevárosnak csupán néhány szomorú pillanata volt, mikor a tavaly februárban elhunyt Huszár Lászlóra emlékeztek a szervezők, de ahogy a stábszobában elhangzott, a lelke itt van közöttünk.
A Csemadok ezzel a versennyel, és a múlt héten megtartott Petőfi – Tompa Országos Seregszemlével, azaz a szavalóversennyel is azon igyekezett, hogy bevonja a gyerekeket, a fiatalokat a magyar kulturális életbe, a Csemadok életébe. A folytatásban pedig hétfőtől megtartják az Ipolyi Arnold Népmesemondó Verseny országos döntőjét. Csak ismételni tudom: sok tehetséges magyar gyermek jár a magyar tanítási nyelvű iskolákba, őket nem engedhetjük elkallódni, de ehhez az kell, hogy a magyar gyerekek magyar iskolába kerüljenek. Ezek a versenyek nélkülük nem valósulnának meg. Köszönjük a szülőknek, pedagógusoknak.
(Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
