A komáromi magyar gimnázium – a Selye János Gimnázium – ismét gyászol. A kedves épületen fekete zászló jelzi: valaki végleg elment közülünk, hogy intézményünknek újabb nagy halottja van: életének 79. évében elhunyt Lovász született Horváth Gabriella, nyugalmazott matematika–számítástechnika szakos gimnáziumi tanárunk, aki 35 éven át állt a katedrán, s aki 1974 és 1995 között volt a komáromi magyar tannyelvű gimnázium tanárnője.
Felkészültsége, céltudatossága mindvégig példaértékű volt diákjai számára. Fiatalok százait nevelte, irányította, készítette fel az életre. Öt osztálynak volt az osztályfőnöke: közel 150-en mondhatják el, hogy osztályfőnökként is egyengette sorsukat.
1960-ban érettségizett a komáromi magyar tannyelvű gimnáziumban (ma Selye János Gimnázium) Sztolár István XI. B osztályában. A tanárnő volt diákként az iskola első eredményes versenyzője az 1957/58-as tanévben a matematikaolimpia versenyében.
1974-től nagy igyekezettel vetette bele magát abba a munkába, amelyet Czókoly Béla és Oláh Imre alapoztak meg, s amelyet folytatni kötelességének érezte, hiszen a tehetséggondozás a matematika terén ekkor már presztízskérdés volt.
A matematikaolimpia versenyein az eredmények nem is maradtak el: diákjai általában a kerületi és országos fordulók élmezőnyében végeztek, a megmérettetések sikeres megoldói, sőt győztesei voltak.
Diákja, Ódor Lajos, jelenleg a Szlovák Nemzeti Bank alelnöke, 1994-ben a matematikaolimpia A kategóriája országos döntőjének 4. helyezettje, a verseny győztese volt. A gimnázium történetében ez volt az első győztes versenyző az országos fordulóban matematikából.
Pedagógiai munkájának maghatározó elvei voltak a magas szintű műveltség megszerzése, a kreatív és a kritikai gondolkodásra való nevelés.
Fontos s egyben természetes volt számára, hogy gyermekei, Tibor és Györgyi a komáromi magyar gimnáziumban szerezzenek érettségi bizonyítványt, majd neves egyetemeken tanuljanak tovább. Mindig is csodáltuk azt a kitartást, amellyel egy-egy problémát megközelített, feldolgozott és megoldott.
Aktív volt a közéletben is, bátran vállalta véleményét. 1990-ben alapító tagja volt a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének, amelynek 1992–93-ban megbízott elnöke, 1999-ig országos alelnöke és az Országos Választmány tagja volt.
A 2000-es évek elején egyik ötletgazdája és alapítója volt A Komáromi Magyar Gimnázium Öregdiákjai és Tanárai Baráti Körének, és éveken át a Komáromi Öregdiák című hírlevél szerkesztője volt.
A matematika propagálása, új módszerek kidolgozása és a tehetséggondozás terén elért eredményeinek elismeréseként több kitüntetésben részesült. Ezek közül a legbecsesebb az SZMPSZ elnöksége által adományozott Felvidéki Magyar Pedagógus Díj volt 2003-ban.
Tanárnő, Te is elmondhatod az égi katedrán, amit Horatius mondott magáról: „Nem halok meg egészen, mert egészen csak az hal meg, akire nem emlékeznek.” De Te, Tanárnő, ott maradsz örökké szeretteid és tanítványaid szívében és lelkében.
Köszönjük a sorsnak, hogy tanítványaid, kollégáid, kortársaid lehettünk. A komáromi magyar tannyelvű gimnázium – a Selye János Gimnázium – volt és mai tanárai és diáksága nevében búcsúzom drága halottunktól. Legyen örök pihenőhelyed Csallóközaranyos földje. Tanárnő, nyugodj békében! Tisztelt gyászoló rokonság – Cicerót idézve: „Találkozás, búcsúzás, emlékezés, ez az ember élete” – méltóságteljes emlékezést és vigasztalódást!
Elhangzott Lovász Gabriella temetésén 2022. szeptember 29-én.
(Andruskó Imre/Felvidék.ma)
