Kegyeleti túra a magyar katonahősök emlékére

Az oroszkai Military Historical múzeum szervezésében február 4-én szombaton, kegyeleti emléktúrára indultak a múzeum hagyományőrzői, valamint a hozzájuk csatlakozó magyarországi és felvidéki katonai hagyományőrzők. A kegyeleti túra résztvevői az ipolyszalkai temetőben gyülekeztek a Szent László hadosztály katonáinak sírjainál.

Idén először nemcsak a Szent László hadosztály katonáinak emlékére indult a túra, de a 23. doni emléktúra I. Felvidéki menetszázada is túrával emlékezett a Don-kanyar felvidéki hősi halottaira. Nemzeti imánk eléneklése után Czagala Szilvia, Ipolyszalka polgármestere köszöntötte a túra résztvevőit. Majd Bréda Tivadar, a Memoriae Patrum honismereti társulás elnöke rövid történelmi visszatekintést tartott az 1944 decemberében történt Ipoly és Garam menti hadi eseményekről. Majd felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy azok a magyar katonák, akik a Donnál parancsot teljesítettek, vagy a Szent László hadosztály katonájaként végigharcolták a II. világháborút, hősök voltak.

Helytállásból és hősiességből jelesre vizsgáztak, még ha a háborúból nem is kerültek ki győztesen. Ezért mindörökre meg kell őriznünk emlékezetüket és emlékeztetnünk kell, annak érdekében, hogy ezek az események soha ne ismétlődjenek meg újra.

Indulás előtt. (Fotó: Téglás Lucia)

A koszorúk elhelyezése után díszlövéssel tisztelegtek a hagyományőrzők az ipolyszalkai temetőben eltemetett magyar katonák emléke előtt. Indulás előtt a polgármesternő felkötötte az I. Felvidéki menetszázad zászlajára a doni túra 2023-as szalagját. A túra útvonala követte az 1944-es hadi események vonalát, mely a Jánosi erdőn keresztül vezetett Kéménd irányába, majd lekanyarodott a Garam partjára, de előtte még a történelmi eseményekhez híven fegyveres összetűzésbe keveredtek az útjukat álló szovjet csapatokkal.

A túra következő állomása Kicsinden, a Garamnál volt, ahol megkoszorúzták Őze Ferenc emlékkeresztjét, aki a folyón való átkelés során vesztette életét. Az emléktúra résztvevőinek útja innen a kicsindi temető bejáratánál állított Szent László-emlékkőhöz vezetett, ahol teljes fegyverzetben felsorakoztak a falu lakosságával és a szovjet csapatokkal együtt, hogy tiszteletüket fejezzék ki a Szent László hadosztály emléke előtt.

Itt Pásztor Rita polgármester köszöntötte jelenlévőket, majd Udovecz György tartott történelmi visszatekintést a Kicsind és Kőhídgyarmat térségében zajló hadi eseményekről. A koszorúzást megelőzően Zsákovics Dániel elszavalta Szántó Lóránt a Szent László hadosztály emlékére írt balladáját. Innen az emlékező gyülekezet átvonult a temetőbe, ahol a hősök emlékművénél közösen emlékeztek azokra a helyi hősökre, akik a II. világháborúban haltak hősi halált. Közülük sokan idegen földben, ismeretlen helyen alusszák örök álmukat, bízva a föltámadás reményében.

Itt szintén Kicsind polgármestere emlékeztette a jelenlévőket az emlékezés és emlékeztetés fontosságára, majd Juhász Gyula, a Memoriae Patrum Honismereti Társulás egyik alapítója tartott történelmi visszatekintést a II. világháború eseményeiről, betekintést nyújtva a régiónkból bevonult katonák sorsába. Pontosabban a 22. Komáromi gyalogezred, a 22/ III Lévai zászlóalj és a 22/I. Komáromi zászlóalj történetéről szólt, mely a m. kir. 22. gyalogezred a 2. vegyesdandár határőrezredéből, illetve annak 2/I-III. határőr osztályából alakult meg a Felvidék visszacsatolását követően.

Az ezred szervezetileg a székesfehérvári II. hadtest 6. önálló gyalogdandárjának alárendeltségébe tartozott. Már 1940 őszén a 22. Komáromi gyalogezred is részt vett az erdélyi bevonulásban, majd visszatért Komáromba. A Donhoz való kivonulásakor a 22. gyalogezredet az 52/III., a 22/II. és 22/III. zászlóaljak, az ezredközvetlen alakulatok és a csapatvonat alkotta. Egy-egy zászlóalj személyi állományába 30 tiszt és 964 főnyi legénység tartozott. A 22/III. zászlóalj parancsnoka akkor Pápay László alezredes volt.

1942. július 2-ra virradóan a 22 gyalogezred 52/III. és a 22/III. zászlóaljának és a 6. könnyűhadosztály részeinek sikerült betörniük Tyim városába, kiverték a szovjet csapatokat és a templom tornyára kitűzték a magyar zászlót. Január 12-én megindult az áttörés. A szovjet csapatok fokozatosan elvágták a III. hadtestet a magyar csapatoktól. Az Oszkino és Arhangelszkoje közötti reteszállást a 22/I. (Komárom), 22/III.,52/III. (Léva) ikerzászlóaljak és a 6/II. tüzérosztály tartották. Ekkor a hőmérő fagypont alatti 36–38 fokot mutatott. Január 14-én megkezdődött a hatalmas túlerővel szemben és mínusz 40 fokban az állások kiürítése és a keserves visszavonulás. A 22. gyalogezred hadi létszáma ebben az időszakban elérte az 5000 főt, az 1942–1945. évi alkalmazás során megközelítőleg mintegy 4000 fő került veszteséglistára a 22. gyalogezredből. Ebben benne vannak az elesettek, az eltűntek és a hadifogságba esettek is.

Nekünk, utódoknak szent kötelességünk megemlékezni minden olyan hősi halottunkról, akik a magyar hazáért és a magyar nemzetért áldozták életüket. Ezekkel a szavakkal zárta a visszaemlékezést Juhász Gyula. A koszorúzás és a díszlövések után ifj. Zsákovics László elénekelte a Bánk Bán c. operából a Hazám, hazám, te mindenem című részletet.

(Bréda Tivadar)