Ha van valami az ég alatt, ami valóban csodálattal tölti el a gondolkodó elmét, akkor az éppen a Trinitas-ról, a Szentháromságról szóló keresztyén tanítás. Mondhatnánk matematikai misztériumnak is, hiszen logikailag abszurd állítás, hogy 1+1+1= 1 vagy még egyszerűbben 3=1. Mégis az élet rácáfol az elméletre, reálteológiailag vagy szakrális ontológiai értelemben, szent léttételként abszolút igaz.
Azaz az egy Atya + egy Fiú + egy Szentlélek alkotja, teszi ki az egy isteni szentháromságos valóságot.
A jelképes illusztrációk is jól érzékeltetik ezt a fenséges titkot, amikor egy „isteni” körben helyezik el az Atya, a Fiú és Szentlélek önmagában is kerek egészét, teljességgel tökéletes isteni lényét és lényegét. Mert amióta a Niceai Zsinaton (Kr. u. 325) az atyák először megfogalmazták az isteni misztériumot, a Trinitas tanítását arról, hogy a három isteni személy egymással teljesen egylényegű és egyenrangú, csak munkájukat illetően különbözőek (az Atya műve a teremtés, gondviselés, a Fiú műve a megváltás, a Szentlélek műve a megszentelés, és az Atya, Fiú művének felismertetése velünk, az egyház népével), ez a szellemi és reálontológiai, azaz létezésbeli modell minden más vallástól megkülönbözteti a keresztyénséget.
Olyan hatalmas titok és csoda a Szentháromság, hogy ha az egyházi év klasszikus beosztására tekintünk, ez a fenséges titok és csodálatos gondolati alkotás nem véletlenül kap 27 vasárnapon át emlékeztető megjelölést: Szentháromság utáni vasárnap.
De nem a modern poszt-trinitás értelmében, hogy túl vagyunk rajta, letudtuk ezt az ünnepet és valóságot, hanem „szerencsénkre”, javunkra el nem áll tőlünk, mint titokzatos égbolt és égi csillagzat kíséri életünk minden pillanatát. Isten a Hármasságban – a Hármasság az Egységben.
A legegyszerűbb képi megfogalmazások arra törekedtek, hogy a három egy Isten személyi egységét, egymásba fonódását, mégis sajátos művükben, felcserélhetetlen üdvökonómiájukban, munkálkodásukban egyértelművé és összetéveszthetetlenné tegyék. Mindezt jól kifejezi ez az illusztráció is.
Triádikus hajnalfények a teremtésben és a gondolkodásban
Az sem véletlen, hogy az evangéliumi református keresztyénség hitelveit, tanításait Kálvin után 300 évvel, de őreá is mindig visszautalva, világosan összefoglaló summa német és főként latin, görög és héber idézetekkel jelent meg. Ez Heinrich Heppe nagy műve 1861-ből, éppen a De sancta Trinitate, A Szentháromságról c. részben máig érvényesen így fogalmazott: „A Szentháromságról szóló tanítás a keresztyénség fundamentuma, erre épül fel az egész kegyelmi szövetségről és keresztyén hitünkről szóló gazdag tanítás. A Szentháromság tana az emberi értelem számára mégis szinte átláthatatlan titok marad”.
Ebben a tanításban sejthetjük meg Isten belső létét, a szakrális öröklét magával ragadó és éltető hatalmas erejét, az isteni személyek tökéletes harmóniáját, ami éppen lényegi egységüknél és harmóniájuknál fogva az emberlét üdvözítésének tökéletes erőforrása.
Olyan energiabázis, aminek révén a teremtett világ évmilliárdok óta létezik, s az emberi élet rövidsége ellenére is boldogító isteni érintések, áthatások szent történetévé formálódhat pontosan a szentháromságos hit által.
Ez valóban Mysterium Trinitatis, a Szentháromság örök titka. Csak rácsodálkozni lehet, ahogyan egyik modern evangéliumi énekünkben tesszük: Mért szeret Isten, mért szeret még?/ Hogy lehet, mért nem mondja ki elég!/Féltő karja újra átölel, megtört kezéhez szívem közel.
A triádikus, háromsági vagy hármas logikai formulák áthatják életünket. Elég csak a filozófiai tézis-antitézis-szintézis logikai sorra utalni. Elsősorban is az újszövetségi kijelentést idézzük emlékezetbe. Hiszen már az Úr Jézus megkeresztelésénél megjelenik, amolyan logikai és teológiai, trinitástani hajnalfényként: „Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én Fiam, akiben gyönyörködöm” (Máté 3,16-17). Ez az Atya hangja volt. Legtisztábban Pál fogalmazza meg: „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közösség legyen mindnyájatokkal!” (2Kor 13,13).
Magyar hódolás a szent titok előtt
Ennek a titokzatos, de számunkra az üdvösséghez mindenben elégséges módon magát kijelentett Szentháromság Istennek a világkeresztyénségben jegyzett ünnepére készülünk a jövő vasárnap.
A felvidéki Kaszavár szülötte, Petrőczi Kata Szidónia (1658–1708) és milliárdnyi keresztyén e fenséges hittitokból élt/él. Hitünk megvallója, a református bárónő Kolozsvárott kiadott könyvében, a Bujdosásnak emlékezetköve c. művében egyszerű, kifinomult lelki szépséggel fűzte egybe szavait, mint aki évek óta minden pillanatban készen állt a Nagy Titok magasztalására:
Vagyon három ellenségem.
Ördög, világ s magam testem.
De egyiktől sem félek.
Van háromban reménységem,
Kik megoltalmaznak engem:
Atya, Fiú, Szentlélek. Ámen.
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
