Március 19-e Szent Józsefnek, az egyetemes egyház védőszentjének főünnepe. József nem volt Jézus apja, de apukaként, édesapaként nevelte Jézust. Így ez az ünnep a gyermekeik sorsát meghatározó apák ünnepe is lett.
Lukács evangélista többször Józsefet nevezi Jézus atyjának, József az apa helyén áll Jézus életében.
Atyai szerepe abban is megnyilvánult, hogy korabeli szokás szerint ő adott nevet a gyermeknek. József helyzetét Jézussal szemben Isten határozta meg, aki József fiává tette Jézust, amikor Mária méhében megfogant. József és Jézus kapcsolata egyedül Istentől származott.
Szent József-oltár a szőgyéni templomban (Fotó: Berényi Kornélia)
József, Jézus számára sokkal több volt, mint egyszerű nevelőapa
Az ő közvetítésével lépett kapcsolatba üdvtörténetileg Jézus az Ószövetséggel, mivel róla szállt át az ábrahámi és dávidi örökség. Jézus átvette Józseftől ezt az örökséget, ő lett az ószövetségi üdvrend beteljesedése.
Amikor a názáreti „ács fia” elkezdi nyilvános működését, az evangélisták nem említik többet Józsefet. Akkor már egyébként valószínűleg nem élt. Ilyen közel lévén a Megváltóhoz, csendben élte le életét, „hallgató szentként” nem hagyott nekünk hátra semmilyen bölcsességet.
A hagyomány úgy tartja, hogy hűségéért és „hallgatásáért” cserébe a legnagyobb ajándékot kapta: halálánál jelen volt Jézus és Mária.
Egyetlen ember sem halt meg olyan szépen, hogy szemei előtt voltak Isten és az Ő anyja.
Szent József halála, Szent Florent apátság temploma, Franciaország (Fotó: Wikipédia)
József az igazi férfit testesíti meg, aki győzedelmeskedik a lélek sötét éjszakáján, legyőzve gyengeségeit és kétségeit
Szent József ezért nemcsak az utolsó pátriárka volt, hanem az első igazi férfi is, mert megmutatta, hogy az igazi hatalmat és tekintélyt nem az erős és kemény szavak jelentik, hanem az önfeláldozás és a szolgálat, a szeretet és a felelősség.
József a csöndes engedelmesség embere, aki magára vette az apaság terhét, mely nem tőle, hanem az Atyától származott.
Reményik Sándor, a József, az ács, az Istennel beszél című versében írja meg azt az apaságot, melyet végigvitt minden velejárójával együtt.
„Magasságos,
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, – és mégsem az vagyok.”
– kezdi el Reményik a Józsefről szóló verset, melyet így fejez be:
„Vezetném és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, – én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium.”
József támogatta Máriát, fölnevelte a gyermeket, mesterségre tanította – elkísérte az érett felnőtt korig. Mindezt egyetlen szó nélkül. Az evangéliumban József egyetlen szót sem szól.
A hallgatás, a csöndes engedelmesség embere ő.
Vállalja az apaságot és azt a misztériumot, amire azt mondják, hogy az Atya árnyéka, vagyis az Atyaisten árnyéka. Ő az az ember, aki megőriz, növeszt, előrevisz minden apaságot és minden misztériumot, de nem tart meg belőle magának semmit.
A gondok, az aggodalmak közepette, életünk sötét időszakaiban tanuljunk Szent Józseftől.
Ő tudja, hogyan kell a „sötétben járni”, „hogyan kell meghallgatni Isten hangját”, „hogyan lehet csöndben előre haladni”.
(Fotó: pinetrst)
Az apák napja egy különleges alkalom, amikor megünnepelhetjük azokat a férfiakat, akik életünkben fontos szerepet játszanak.
Az apák, a nagyapák és a dédapák mindannyian hozzájárulnak ahhoz, hogy boldog és teljes életet élhessen a család, ezért ezen a napon megmutathatjuk nekik, mennyire szeretjük és tiszteljük őket.
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
(Forrás: Vatikáni Rádió, Magyar Katolikus Lexikon)
