Interjú a Magyar Koalíció Pártja által is támogatott államfőjelölttel, Iveta Radičovával. A köztársaságielnök-választás első fordulóját március 21-én tartják – hét jelölttel.
Képviselő asszony, Ön indul a szlovákiai köztársaságielnök-választásokon. Az ország összes állampolgárának, a magyar ajkú embereknek is az elnöke kíván lenni?
– Az állampolgárokat nemre, fajra, etnikumra való tekintet nélkül egyenlő jogok illetik meg. A Szlovákiában élő magyarok a Szlovák Köztársaság állampolgárai, sőt 70 százalékuk – tehát majdnem ugyanolyan arányban, mint a szlovák nemzetiségűek –, büszkén vállalja a Szlovák Köztársaság állampolgárságát. Ennek nagyon örülök.
Amikor fokozódott a feszültség Magyarország és Szlovákia között, Ön a Szívvel a megértésért – az extrémizmus ellen felhívással állt elő, ezt követően Komáromban találkozott Fodor Gáborral, és párbeszédre szólította fel Szlovákia és Magyarország politikusait. Elégedett az eredménnyel?
– Az összes csoportosulásnak – legyen az politikai vagy politikán kívüli –, amely számára fontos a jó viszony, lehetősége van arra, hogy megteremtse a Szlovákia és Magyarország közötti helyzet javításának feltételeit. Nekem ez volt az első lépésem a partnerek, a magyar parlamenti képviselők felé. A következő a Göncz Kinga külügyminiszter-asszonnyal való budapesti találkozásom lesz idén februárban. Természetesen, fontos lesz az ún. oktatásügyi törvény sorsa, mivel valóban vannak olyan problémák, amelyeket gyorsan meg lehet oldani, ilyen például a tankönyvek problémája. Minden megoldott részprobléma, mint például a pilisszentkereszti (Mlynky) ügy vagy az Ipoly-hidak építése, éppen azok a konkrét dolgok, amelyek enyhítik a feszültséget kölcsönös kapcsolatainkban. Meg kell említenem azonban Gyurcsány miniszterelnök úr felszólalását is az euró bevezetésének alkalmából rendezett ünnepségen, amelyben kiemelte történelmünket és kultúránkat, sőt felajánlotta Magyarország segítségét az energetikai válság idején.
Az ellenzéki pártok támogatása mellett miért döntött úgy, hogy állampolgári jelölt is kíván lenni?
Az elnöki hivatali időszak alatt legalább két kormány irányítja majd az országot. A korábbi elnököket, sőt a jelenlegi köztársasági elnök urat is megválasztása előtt az ellenzéki pártok támogatták, amelyek a 2006-os választások után a kormánykoalíció részesei lettek, és így az elnök úr a kormánypártok támogatását élvezi. Az elnöknek ennek az országnak az állampolgárait és az országot mint egészet kell képviselnie kifelé. Ebben az értelemben állampolgári jelölt, amit a közvetlen választás igazol. A párton felüliség azonban nem jelent érték nélküliséget vagy apolitikusságot. És éppen a jelenlegi és jövő generációk prioritásaira fektetett hangsúly, a demokrácia, jogállam, igazságosság, jogérvényesítés értelmezése és garantálása vagy a család funkciója és szerepe, az egészségvédelem, a szolidaritás értelmezése és annak érvényesítése, a méltóság garantálása és a hazafiság erősítése azok az értékek, amelyek biztosítását, működését, formáját jelentős mértékben befolyásolhatja a köztársasági elnök intézménye.
Az emberek többsége a szociális területen kifejtett kezdeményezésein keresztül látja Önt. Hogyan értékeli a kormány jelenlegi lépéseit a családpolitikában?
– Meg vagyok és mindig meg leszek győződve arról, hogy a család abszolút kulcsfontosságú a gyermeknevelésben. Az államnak nem helyettesítenie kell ezt az intézményt, hanem segítő kezet kell nyújtania neki. Főleg a dolgozó szülőknek, akiknek a lehető legjobban össze kell hangolniuk a családi életet és a munkájukat. Ezért javasoltam a családok számára kialakítandó szolgáltatások munkaadók általi támogatását, vagy például az anyasági és gyermekgondozási segély párhuzamosságát, amely a gyermek születése után egy évvel a gyermek születése előtti nettó fizetésnek megfelelő bevételt biztosítana a szülő számára. A családpolitika és az állami forrásokból való támogatásnak 2 fő formája van: a pénzügyi támogatás, amelyhez valóban a gyermekek utáni támogatás növelésével lehet és kellene hozzáállnunk, valamint a családok számára kialakított szolgáltatások fejlesztése. Mindkét területen lehetőségünk van a családközpontú politika jelentős kibővítésére.
És mi a helyzet az Ön családjával? Azt mondta, hogy a politikai történésekbe az Önhöz legközelebb állók teljes beleegyezésével veti bele magát. Hogyan reagált lánya, Eva és jelenlegi partnere Ján Riapoš?
– Janko nem habozott egy pillanatig sem. Elsőként reagált – és jól emlékszem arra a mondatra. „Végre olyan elnököm lenne, akire büszke lehetek.” Én viszont majdnem hét hónapig gondolkoztam. Minden pro és kontra érvet mérlegeltem. Tudásom és tudomásom szerint. Mérlegeltem döntésem buktatóit és magánéletem teljes elvesztését. Nagyon súlyos döntésről van ugyanis szó, ezért azt nem lehet egyik napról a másikra meghozni. Evula – ahogy lányomat becézem – is kétkedett. A végleges igent csak akkor mondtam ki, amikor ő is igent mondott. Félelme és kétkedése azonban másból eredt – úgy féltett engem, mint ahogyan a lányok általában féltik az anyjukat. Meg akart óvni attól, amit a politika magában hordoz. Talán nyugodtabb lenne, ha csak az akadémiai területen tevékenykednék. Most azonban nagyon intenzíven segít nekem a kampányban.
Az Ön élete elég hektikus. Hogyan tud kikapcsolódni?
– Van egy varázserejű jelszavam: addig aludhatok, ameddig akarok. Nem kell ébresztőórára kelnem. Persze csak olykor-olykor. És ez nagy örömmel tölt el. S tudja, hogy ilyenkor reggel hat körül kelek? Elég csak a lehetőség tudata, ami felszabadító erejű, és én már estétől örülök annak a napnak. Azok közé az emberek közé tartozom, akik képesek kikapcsolódni. Kiskoromtól intenzív munkára és intenzív pihenésre neveltek. Rendszeresen járok színházba, és mindig nagy örömmel várok minden előadást. Szívesen járok koncertekre és moziba, ám ott ínyencnek számítok. Válogatok. A könyvek mellett is ki tudok kapcsolódni. Rossz szokásom, hogy egyszerre több könyvet olvasok, és a rendelkezésemre álló idő szerint választok könyvet a repülőre – Európán belüli vagy más kontinensre való repülésre –, illetve alvás előtt alapvetően csak elbeszéléseket. Ugyanis azon vettem észre magam, hogy ugyancsak belefeledkeztem a könyvbe, és alvás nélkül másnap nehezen tud dolgozni az ember. Ezt már nem engedhetem meg magamnak. Voltak idők, amikor egyenesen a könyv mellől indultam munkába. Manapság ugyanis annyi nagyszerű könyv jelenik meg…
Honnan szerzi a pozitív energiát?
– Az állatoktól is szerzek energiát, akik hihetetlen módon érzékelik a stresszt és a negatív emóciókat. Van egy csodálatos golden retrieverem és több macskám is, hajléktalanok, amelyek valamilyen módon biztosan értesítik egymást, hogy oda, abba a házba menjetek, onnan nem dobnak ki titeket. Igaz ugyan, hogy nem dobjuk ki őket, de az utolsó kandúr esetében, amelyik csak nemrégiben érkezett hozzánk, még mindig fenntartom a véleményem, hogy csak ideiglenes lakhelye van nálunk. Mivel én elfogadtam őket, elfogadta őket a kutyám is. Az állatokat ugyanis nagyon szeretem – bármilyet és minden fajtát. Igyekszem segíteni – a gyermekotthonokban nevelkedő gyermekeken kívül a menhelyeken levő állatokon is. Ott szétosztom az energiám és nem érzem ezt munkának. Büszkén mondhatom, hogy a „Mindenki otthon van” projektben körülbelül négyszáz gyermekem van. Évek óta rendszeresen találkozom velük, és állandó segítséget nyújtok a gyermekeknek és a pótcsaládoknak is. Nem szeretném, hogy úgy hangozzon, mesterséges érdemeket formálok magamnak. Sok éve csinálom már ezt. Ettől elégedettebbnek érzem magam a Földön.
Ön ma ismert nő, politikus, elismert személyiség az akadémiai területen, akinek sok támogatója van, szilárdan áll a saját lábán és irányítja a saját sorsát. Hogyan lehet mindezt győzni és elérni?
– Azzal a tudattal és érzéssel, hogy valóban van értelme. Nem akarom, hogy frázisként hangozzon, de minden egyes köszönöm vagy támogató szavazat jelentős motiváció. És nem teljesen csak én irányítom a sorsomat. Minden szakma teret ad a lehetőségekre vagy a szabad elhatározásokra, de ugyanúgy korlátozásokat és felelősséget is jelent. Olyan döntéseket is meghozok, amelyek inkább szólnak a felelősségről, kötelességről, mint a saját elhatározásomról.
(MKP-Hírvivő, 2009 február, -g, Fotók: Táňa Hojčová)
—
Iveta Radičová
A pozsonyi Komenský Egyetem szociológia szakán végzett. Tanulmányai befejeztével a Szlovák Tudományos Akadémia (SAV) Szociológiai Intézetében a családpolitikával foglalkozó kutatócsoport koordinátoraként tevékenykedett. Posztdoktorátusi tanulmányait az Oxfordi Egyetemen végezte 1990-ben. 1990 után a Komenský Egyetem Szociológia Tanszékén, majd később Politológia Tanszékén tanított. 1992-ben alapította a S.P.A.C.E. Alapítványt, amelynek 2005 júliusáig volt az ügyvezető igazgatója. Docensi címét a Szociális ismeretség kereszteződései – szociális politika problémái (1997) munkájával szerezte meg. A professzori címet 2005-ben ítélték neki oda a Szociális inklúziók és exklúziók folyamatai c. munkájáért. Vendégelőadó professzorként az USA, Nagy Britannia, Svédország, Finnország, Ausztria egyetemein tanított, valamint az Európai Bizottság szakértőjeként működött a szociális politika területén. 2005 augusztusában pályázat útján nyerte el a Szociológiai Intézet (SAV) igazgatói posztját.
2005 októberétől 2006 júliusáig munka-, szociális és családügyi miniszter volt. Jelenleg parlamenti képviselő és a parlament Szociális és Családügyi Bizottságának alelnöke. Emellett a Pozsonyi Komenský Egyetem Pedagógia Karának Szociális Munka Tanszékén tanít.
