Gömörben a pásztorok általában együtt éltek a falu lakosságával. Sajótibában a falu közepén, a legszebb helyen áll a pásztorház, a csordás és a disznópásztor lakott benne, és csak napközi legeltetés folyt, tehát reggel kihajtottak, késő délután pedig haza. Azokban a kisebb falvakban, ahol kevés pásztor élt, teljesen összeolvadtak a néppel.
A nagyobb falvakban, vagy a kisvárosokban ez már nem volt annyira jellemző. Ott már a község vezetése által meghatározott helyen telepedtek le. Ismerték és tartották a falusi nép akkor még élő szokásait is, de voltak a pásztorcsaládoknak, a pásztorkasztnak külön szokásai is. Mulatságokat, lakodalmakat, családi ünnepeket is külön tartottak, ahova ugyan esetenként meghívták a „parasztokat” is, de életvitelükben nem vegyültek el. Zárkózott, ridegebb életet éltek. A férfiak, ha rideg nevelésre kihajtott jószágot őriztek – ilyenek voltak például a pelsőci Nagyhegyen legelő csordák – tavasszal kihajtottak és késő őszig, amíg volt mit legeltetni, ott voltak, akkor azt éjjel-nappal őrizték. Lakhatási lehetőséget a felfogadó gazda biztosított: házat a faluban, vagy nagyobb gazdaságoknál házat a tanyán, és szállást (szalast) az őrzésre bízott nyáj karámja közelében.
Nem fordult elő, hogy pásztor jött a bálba és bottal táncolt?
Feleség: Itt nem. Itt nem vót olyan.
Férj: Hosszúszón vót juhász, a juhászok bejöttek.
Többen is jöttek egyszerre?
Férj átveszi a szót: Nem. Nem vót csak egy juhász család, az Árvai, amikor még vót juhászat. Már meghalt az öreg. Azt láttam egyszer, meg engem elkapott, mint fiatal fiút Pelsőcön, a Koronában. Csoltón vót egy földbirtokos, és azzal mulattak, de már lehanyatlóban vót a birtoka. Elitta. A hosszúszói juhász volt az ő juhásza is, valahogy felére vót nekik a juh. Délelőtt elitták a juhsajtnak az árát, ami hatszáz korona ugye. A múlt republikában az nagy pénz vót. Én éppen mentem be Pelsőcre nyiratkozni, akkoriban a jegyzőségen írnokoskodtam. Sokszor jött este a juhász, hogy menjek be, csináljam meg neki ezt vagy azt az írást, mert kinn vót egész nap a mezőn a juhaival. Vagy korán reggel már hajnalban jött, hogy Lacikám ezt meg azt kéne megcsinálni. Megcsináltam. Innen vót a barátságunk. Na, meglátott Pelsőcön és hívott, hogy menjek be a vendéglőbe velük inni. Hát ugye nem akartam, hogy ott kiabáljon utánam, ott a városközt. Bent a vendéglőben terített asztalnál akkor láttam gyertyát, ugye még fiatal fiú vótam csak. Mondom, fiatal fiú vótam csak, két szál gyertyát mindegyik vendég elébe, arany gyertyatartóban, a vendéglőben. Hát a szám eltátottam, mi lesz itt. És ugye a legfinomabb italt rendelték. A cigányok meg húzták.
Akkor láttam ezt az Árvait táncolni, a cigány már kidőlt, de húzni kellett, mert a botot még nem tette le a kezibűl. A bot az mindig nála volt, és az forgott a levegőben. És a pincérnővel táncolt, mert nem vót más. Akkor már a cigányoknak fel kellett állani a cimbalomra. Fel kellett rakni a széket. És fölállni a cimbalomra, vagy a szék(ek)re. És a legtetejibe még a prímásnak is székre kellett állnia. De már a cigányok féltek, ők tudták, hogy mi ez. Ismerték úgye, ezt a tempót a juhászoknál. Amikor a legjobban ment, a széket kiütte alóluk. A cigányok összeborultak. Na, húzzátok! Miska bátyám, elszakadt a húrom. Ne törődj vele, majd én fizetem. Mert a juhászok gavallérok vótak, a leggavallérabbak. Aztán vótunk egy lagziban, a keresztlánya ment férhez. A pusztán a juhászok meg vótak híva. No, ott a két juhász, ez az Árvai, meg Rimaszécsből valami rokon juhász, a Bárdosi mulatott. Én vótam ott meghívva, a tanító, egy finánc és egy határőr. Hát egész éccaka a két juhász mulatott csak. Mindig! Kié a cigány, Árvaié a cigány, kié a cigány, Bárdosié. És hányták a pénzt, az ötveneseket meg a százasokat. De a botot egy se tette le, és az ment a levegőbe is. Amikor összejöttek, akkor a levegőben ütték egymásnak a botot. Úgy ez ma már nincsen. Nem látni.
Ez lakodalomban fordult elő?
Lakodalomban.
A násznép nem elégedetlenkedett, hogy nem táncolhattak?
Nem. Semmi probléma nem vót. Aztán még az egyik finánc kolléga, tudja Hosszúszón az országhatár ott vót a falu alatt és ezek a határfináncok, a határőrök ott éltek közöttünk. Volt köztük egy ruszin fiú, az is ott vót a vendéglőben, aszongya hogy: Miska bácsi én is tudni azt játszani a bottal, én is vótam valamikor juhász. Felvette a botot, és kezdte ő is forgatni a lámpa előtt. Egyszer zuhh, leütte a lámpát. Az vót benne, hogy ez a Miska juhász a bottal, mondjuk így vót a lámpa /és mutatja, hogy hol volt a lámpa/, körbe-körbe forgott neki a lámpa körül az a nagy bot és nem ütte le. A fiatal finánc legény meg az ujjai közt forgatta. Ugye, máma ez nincsen. Szóval ez a paraszti, falusi szokás, ami ugye vót, ez már kihalt. Vót ugye azelőtt a fonóház, úgy október végén kezdődött. Ez már megszűnt. Oda jöttek össze a lányok, a fiatalok a fiúkkal. Ott vót a fonó, ott daloltak, énekeltek. Akkor a legény a lányt hazakísérte a fonóból.
A fonóba nem kísérte el a lányt az anyja?
Nem. Oda nem. Oda egyedül ment. Összejöttek. Mindig korosztályok szerint ment a fonó.
Ez is Hosszúszóra érvényes?
Igen, Hosszúszóra is, de ez itt is vót. De mindig korosztályok szerint, mert több fonóház is vót Hosszúszón. A lányok korosztályok szerint csinálták a fonóházat, míg férjhez nem mentek. A legények is csak úgy mehettek. Azelőtt nem lehetett bemenni a korcsmába vagy a bálba a taknyos gyerekeknek, tizennégy-tizenöt éves korig, mint mostan. Nem lehetett, felnyakalták a nagyobb legények a fiatalokat. Megverték, kirúgták, kihajintották, kidobták.
Mikortól mehetett a legény a kocsmába?
Hát csak olyan tizenöt–tizenhat éves kortól.
Honnan tudták a többiek, hogy a fiatal suhanc már elmúlt tizenhat éves?
Falun azt tudták. Falun ismert mindenki mindenkit. Addig, míg ki nem járta az elemit, a nyóc elemit, tizennégy éves korig nem mehetett bálba. Még a tanítók is ellenőriztek, ha megláttuk a tanítót a falu közt, hát már bújtunk. Nem úgy, mint most.
A csigacsinálás is Hosszúszón volt?
Igen. Hát az itt is vót, csigacsinálás. Hú, hát az lakodalmak előtt nagyban ment. Az asszonyok megcsinálták, éjfélig tartott, egy óráig, akkor táncoltak, körbe-körbe dalolva mentek.
Csak az asszonyok magukban?
Oda már a legények nem mentek, csak a vőlegény.
A csigacsinálóba?
Igen. A lányhoz.
Ez a lakodalom előtt mennyivel volt?
Úgy két héttel. Készültek rá mind a két helyen, mert csinálták ugye a menyasszonynál is, meg a vőlegénynél is. Mert rendszerint ott is vótak meghívottak, ott is tartották a lakodalmat, meg amott is tartották.
A csigacsináláson volt-e zenekar?
Nem vót zenekar. Zenekar nem vót, csak az asszonyok maguk, a saját nótájukra mulattak, ha elvégezték a munkát. Munka közben a háziak kínálgatták őket.
Bujkáltak is egymás keze alatt vagy csak körben nótáztak?
Körbe is táncoltak, még a bálba is, amikor vót mondjuk az éjféli szünet, mert rendszerint a bálba azelőtt éjfélkor vót az éjféli szünet. S akkor hazamentek, akik hazamentek. Aztán ugye egy félóra, vagy egy óra múlva visszajöttek. Hát vót egy olyan félóra szünet, akkor az asszonyok, akik eljöttek, de olyan asszonyok is, akiknek gyerekeik nem vótak még bálba menők, vagy már férjhez mentek, eljöttek. És akkor ők táncoltak körbe, azt a csárdást körbe, karikának hítták. De már arra, hogy mit daloltak, nem emlékszem. Ők maguk egymás között határozták meg azt. A lagziban is ugyanúgy, ezek az asszonyok táncoltak. Már kihaltak ezek az öregek. Még akkor ki kellett kérni a menyasszonyt. Arra tudtam verseket is, de már elfelejtettem.
Az nem a vőfély dolga volt?
Igen. Vőfély is vótam, egyszer kaptam ilyen nagy kendőt.
