Németh Zsolt szerint a rendszerváltás óta eltelt 27 évben kézzelfoghatóan javultak a magyar-szlovák kapcsolatok, ám a teljes megbékélésre még várni kell. Azt azonban az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke nem árulta el: meddig.
Az átütő erejűnek épp nem nevezhető bejelentésre a Békés megyei Tótkomlóson a csehszlovák-magyar lakosságcsere évfordulója alkalmából rendezett, a Magyar Távirati Iroda megfogalmazásában: ünnepségen került sor. Hogy mi ünnepelni való van a deportálásokon meg a lakosságcserén, sosem fogjuk megtudni, mint ahogy június negyedikén is nehezére esik a magyar embernek táncra perdülni a nemzeti összetartozás jegyében.
Németh Zsolt a következőket szögezte le Tótkomlóson elmondott beszédében:
– a kitelepítettek magyarországi kárpótlása még „lóg a levegőben”
– a magyar-szerb kapcsolatokban a két államfő közös főhajtása a szerb és magyar áldozatok emléke előtt „elhozta a katarzist”; ugyanez elérhető a magyar-szlovák kapcsolatokban is.
– a lakosságcsere, a deportálások és a kollektív bűnösség elve, a csehszlovák nemzeti kommunizmus végső megoldása rokonságot mutat a náci faji tisztaság tervével
– a magyar és a szlovák testvérnép, és nincs még két nemzet a Kárpát-medencében, amelyekre ez ennyire igaz volna.
Amit ugyanakkor most nem szögezett le: a katarzishoz vezető úton olyan rögöket kell kerülgetni, mint az általa is említett kollektív bűnösség elvét rögzítő Beneš-dekrétumok megerősítése (ennek épp idén van a 10. évfordulója, s a szlovák miniszterelnököt akkor is ugyanúgy hívták, mint most), a kifejezetten a Szlovákiában élő magyar közösség ellen megalkotott állampolgársági ellentörvény, a magyar (nemzeti-állami) jelképek módszeres üldözése, és még pár apróság.
Tótkomlóson a vasútállomáson tartották a mai megemlékezést. Ott, ahonnan 70 évvel ezelőtt elindultak az emberszállítmányok, s ahová az elüldözöttek érkeztek. A több tízezer áttelepítésre kényszerített felvidéki magyarból 1500-an kerültek Tótkomlósra.
