Ma Jézus úgy mutatkozna be: Én vagyok a jó menedzser. Aki megbotránkozik ezen az állításon, annak két dolgot érdemes megfontolnia: A pásztor Jézus korában megvetett hivatás volt, a társadalom peremén éltek.
Jézus hallatlanul felértékelte őket. Jézus nem azt mondta: Én vagyok a pásztor, hanem én vagyok a jó pásztor. És hasonlóan a jó menedzseren van a hangsúly, nem a menedzseren. Jézus öt pontban fogalmazza meg, mitől jó a menedzser. Először is munkatársai feltétlenül bíznak benne: hallgatnak szavára. Erre minden okuk megvan, hisz – és ez lenne a második pont – a „Főnök” bensőségesen ismeri őket. Ezt ma kevés menedzser mondhatja el magáról. A munkatárs sokszor csak munkaeszköz. Harmadszor olyan fizetést ad nekik, ami mindent fölülmúl: örök életet. Ebben persze nem lehet vele konkurálni! Hisz még életet se tud adni a menedzser, bármit is meséljen a reklám. Negyedszer a jó menedzser nem csak ismeri az övéit, de hűséges hozzájuk. Megvédi őket minden külső erővel szemben: senki sem ragadhatja ki őket kezéből. Mert hogy kézben tartja őket. És van itt egy ötödik pont: nem önmagában van az ereje. Kisfiúk szoktak hencegni apjuk erejével. Gyerekesnek tűnhet, amikor Jézus azt mondja: atyja nagyobb mindenkinél. Valójában azonban attól lesz Jézus jó menedzser, hogy tudását, készségét egy nála erősebbtől kapja, belőle meríti, és újra és újra feltöltődik ugyanabból a forrásból. Sőt a forrás és ő egy, és kiapadhatatlan.
Ha menedzser vagy, főnök – és hát mindnyájan „főnökösödünk” valahol, – akkor ne légy kiskirály, hanem ilyen „kisfiú”: jó menedzser. Ha pedig beosztott vagy, és a főnök nagyon mesze áll a fenti eszménytől, fontold meg, nem kéne-e Jézust megtenned főnöködnek, menedzserednek. Mint láthatod, a csere megéri.
Kiss Ulrich SJ-Virtuális Plébánia
