Az idén Both Aranka, a Kékiringó vezetőjének meghívására ismét elindultak a felvidéki hagyományőrzők és tisztelők, hogy a huszadik alkalommal megszervezett Kékiringó Néptáncfesztiválon ismét együtt ünnepeljenek a jubiláló székely néptáncosokkal…
2008 szeptemberében szüreti fesztivállal kezdődött a Zoboralja Közhasznú Társulás és az erdélyi Kékiringó Alapítvány kapcsolata, amikor a székelyudvarhelyi alapítvány néptáncosai a zoboralji Pogrányba látogattak, hogy bemutassák szülőföldjük szüreti szokásait, jellegzetes ételeit és táncait. 2009 tavaszán a zoboralji vendéglátók csapata a Martosi Hagyományőrző Csoport tagjaival kiegészülve elsősorban a néptánc és népi hagyományok megismerésével töltött el tartalmas napokat a 10. Kékiringó Fesztiválon Erdélyben.
Both Aranka, a Kékiringó vezetője tanítványaival. (Fotó: Tóth Klára/Felvidék.ma)
Az idén Both Aranka, a Kékiringó vezetőjének hívására ismét elindultak a felvidéki hagyományőrzők és tisztelők, hogy a huszadik alkalommal megszervezett Kékiringó Néptáncfesztiválon ismét együtt ünnepeljen a jubiláló székely néptáncosokkal.
Azt kevesen tudják, hogy a zoboralji magyarok is székelyeknek tartják magukat, de nemcsak ez a közös ezekben a régiókban, hiszen a népi hagyományok megélése és továbbadása a következő generációknak a székelyföldi, zoboralji magyarokra és a martosiakra is jellemző.
Április 25-én, a fesztivál első napján a magyarországi, felvidéki és helyi táncosok együtt nézték meg Székelyudvarhely és környéke nevezetességeit: Szejkén a székelykapukat és Orbán Balázs síremlékét, Székelyszentléleken a tájházat és a község templomát, Farkaslakán Tamási Áron síremlékét. A néprajzi kirándulás után bemutatkozó táncműsorra került sor Pálpatakán.
Orbán Balázs és Tamási Áron sírjánál (Fotó: Tóth Klára/Felvidék.ma)
A fesztivál második napján a székelyudvarhelyi Művelődési Házban kiállításmegnyitó várta a közönséget.
A felvidéki Zoboralja és Martos is megmutatta értékeit: népviseletbe öltöztetett babák, a hagyományos viselet darabjai, valamint szőttesek és hímzések hozták közel az udvarhelyi közönségnek a felvidéki örökség kincseit.
Az étel- és italbemutató hatalmas sikert aratott a közönség körében. A néptánc-csoportok a színpadon is bemutatkoztak: a Csimpolya, a Bozót, a Fordulj, a Kispej Lovam és a Martosi Hagyományőrző Együttes mellett a Prücskök, a Zivatar és az Ördögborda. A házigazda Kékiringó a Hagyaték anyáról leányra című fergeteges műsorát hajnalig tartó táncház követte.
Martosi hagyományőrzők a pálpatakai színpadon (Fotó: Tóth Klára/Felvidék.ma)
A zárónapon az Udvarhelyszéki Népművészek Egyesületének mesterembereivel kézműveskedtek az érdeklődők, majd délután a város központjában gyülekeztek a néptáncosok, hogy viseletes felvonulással, zenével és énekszóval érkezzenek a Művelődési Házhoz. A gálaműsorban az előadók sora kiegészült a Gereben, a Gyermekláncfű, a Kispipacsok és Forgórózsa, a Mákvirágok és Seríttő néptánc-csoportokkal. A talpalávalót Forró István és a Kedves Zenekar, a vajdasági Csalóka Zenekar és a felvidéki Árgyélus Zenekar húzta.
Zoboralja szalagja is rákerült a Kékiringó emléktáblájára (Fotó: Tóth Klára/Felvidék.ma)
A huszadik Kékiringó Néptáncfesztivál táncházzal zárult. Volt mit ünnepelni: a varázslatos néptánc és zene mellett régi barátságok elevenedtek fel, és új kapcsolatok köttettek, melyek további találkozások és hagyományaink közös éltetését vetítik a jövőbe. Nem mellesleg arra is jó volt ez a fesztivál, hogy tudatosítsuk, milyen kincseknek vagyunk birtokában, amelyet tovább kell adnunk utódainknak.
