A szlovák nyelvtudás kapcsán többekben felmerült lehetséges megoldásként az a lehetőség, hogy alapiskoláinkban a szlovák nyelvet idegen nyelvként kellene oktatni. Természetesen van ebben ráció, de a szlovák nyelvhez való hozzáállásunkat alapvetően a többségi nemzet irántunk kimutatott viszonyulása befolyásolja és csak kevésbé a nyelvoktatás módszertani elvei.
Amíg a szlovák környezetet az elutasítás, sőt még az annál is durvább megkülönböztetés és a dicstelen Csehszlovákiából megörökölt beneši szellemiség fogja jellemezni, addig a mi oldalunkról csak a teljesen vakok, süketek és szellemi fogyatékosak fognak változtatni a szlovák nyelvhez való viszonyukon.
Az ilyen közhangulatban az az alapvető elvárás az iskoláskorú gyerekkel szemben, hogy a szlovák nyelv tanulásában a tárgy iránti érzelmi viszonya pozitív legyen, egy fából vaskarika jellegű elképzelés. Az ilyen elvárásokban tévelygők bizonyára nem értesültek arról a körülményről, hogy a kicsiknek a felnőttek kiismeréséhez többnyire nincs szükségük szavakra és felvilágosító szónoklatokra, mert az apróságok fejlődésük korai szakaszában megtanulták a szavak nélküli ismeretszerzést.
Tehát tetszik-e vagy sem, de azt is értik, amit anyuka és apuka, meg a közvetlen környezetük inkább eltitkolna, vagy kicsit kozmetikázva juttatna el hozzájuk. Vagyis, ha az iskoláig vezető hat év során folyamatosan elmarasztaló hozzáállást azonosít a gyermek vele szemben szlovák oldalról, akkor a tanító néni akármilyen csúcsszintű produkcióival sem fogja elérni, hogy a nebuló pozitívan viszonyuljon a szlovák nyelvhez.
Viszont az emberi kapcsolatokban van potenciál bőségesen, ugyanis egy gyerek számára elég egy pozitív élmény és attól alapvetően más hozzáállása lehet a problémához.
Vagyis elég egy szlovák jó barát és neki köszönhetően máris idegen nyelvként fogja tanulni a szlovákot, az ugyan igaz, hogy nem a tanítási órákon, hanem elsősorban a barátjával eltöltött időben.
Ahhoz viszont, hogy szlovák barátokat szerezzen, elsősorban olyan környezet kellene, ahol nem a múltunk legsötétebb elemeire épített közhangulat lenne a jellemző, hanem valami olyasmi, amit ezeknek a sötét tapasztalatainknak köszönhetően alapvetően másként kívánunk megélni, mint tették például 100 évvel ezelőtt és kicsit előtte és utána is olyanok, akik a bibliát még tévedésből sem vették kézbe, és olyasvalakiről, hogy Jézus Krisztus, halvány gőzük sem volt.
