Az alábbiakban néhány nógrádi fiatalt kérdeztünk meg, hogyan is vészeli át, éli meg a koronavírus-járvány miatti karantént.
Keszi Ádám Rapp községben él, de a losonci labdarúgás egyik ígéretes tehetsége
A losonci MSK Novohrad sportegyesületnél már március 10-én törölték a közös munkát azzal, hogy a jelenlegi helyzet miatt beszüntetik mind az edzéseket, mind a hátralévő mérkőzések lejátszását egészen visszavonásig. Azt javasolta az edzői stáb, hogy mindannyian próbáljunk meg otthonunkban felkészülni, azaz végezzünk erőnléti és kondíciós gyakorlatokat végezzünk. Később aztán jelezte a klub, hogy
a szövetség az egész tavaszi szezont törölte, ahogy az eredményeket is.
Legközelebb tehát valamikor júliusban találkozunk, ha a jelenlegi helyzet engedi, addig maradnak az itthoni edzések
Demecs Anita – virágboltot üzemeltető losonci egyéni vállalkozó
Mivel a vállalkozásom, azaz a Kvety 3 Virágom nevet viselő virágüzletem a losonci Prior bevásárlóközpontban található, azt az első héten, március 17-én lezárta az üzemeltető. A virágeladást exportból biztosítottuk, s a nagykereskedéseket, a határátlépést, s ezzel együtt a forrást, a holland börzét is zárolták. Ezen a héten mutatkozik az internetes virágrendelés lehetősége, egyheti időtávlatban fix előrendeléseket tudunk felvenni, viszont az érdeklődés a társadalmi események korlátozása miatt 5%-ra esett vissza.
Telek Attila – Kalonda és Budapest között ingázó jazzdobos
Mivel több zenekarban is zenélek párhuzamosan Budapesten, sajnos elmaradtak a tervezett koncertek az EasyBabies zenekarral, a Perpetuum, illetve Chameleon Jazz Band zenekarokkal a fővárosban és más helyszíneken is.
Sajnos a koncerteket pillanatnyilag április 30-ig le kellett mondani, de már időszerű a májusi koncertek lemondása is.
Anyagiak tekintetében is mindenképpen kiesést jelent a koncertek hiánya, most csak „házimunkákra” van lehetőség, azaz gyakorlásra, a dalok összerakására hanganyagok küldözgetésével, illetve stúdiómunkákra, de azokból is kevés van, mert mindenki igyekszik minél kevesebb emberrel érintkezni. A koncertező zenészek számára (mint jómagam is) ez mindenképpen egy kellemetlen helyzet.
Breštianský Tamás – a füleki ERAL benzinkút társtulajdonosa
Minket a vállalkozásban két részről érint a krízis. Az első természetesen a koronavírus a másik pedig az orosz-iráni „kőolajháború”. Az utóbbi egyébként már önmagában is katasztrofális méretek ölt, mert volt olyan hét, amikor 5 napon belül kétszer változott az üzemanyag ára, amúgy hetente változik. Persze vannak ilyen időszakok, de most februártól folyamatosan és hihetetlen mértékben folyik.
Ez a vásárlónak természetesen jó, de sajnos a kiskereskedők (és mostanra már a nagyok is) nem tudják követni ezt a változást, mivel a jelenlegi járványhelyzetben nem tudjuk időben eladni a készletet.
Sajnos a Slovnaft cégpolitikája egyelőre változatlan és az egyszeri megrendelés/kiszállítás minimális határa elég magas, nem beszélve arról, hogy mindkét telephelyünkre külön számítódik. Folyamatosan tárgyalásokat folytatok velük és reményeim szerint a jelenlegi helyzetre való tekintettel, illetve annak köszönhetően, hogy a forgalom a saját benzinkútjaikon is rendkívüli mértékben csökkent (főleg az autópályák mellett), remélhetőleg ezen hamarosan változtatnak.
Ezt a problémát pedig egyértelműen tetézi a járvány, hogy az emberek kevesebbet utaznak, illetve meggondolják, hogy mennyit költenek.
A benzinfogyasztás nagyjából a felére csökkent, mivel sokkal kevesebb személyautó jár az utakon. A gázolaj egyelőre még úgy-ahogy tartja magát, mert több vállalkozó még dolgozik, szállít és gyárt. A valós eredmény majd az elkövetkezendő héten mutatkozik meg, mivel hétfőtől a három nagy füleki gyáregységből kettő 2-3 hétre bezár, a harmadik pedig rá egy hétre követi őket. Bele se merek gondolni, hogy akkor mennyivel esik majd vissza a forgalom.
Ami az intézkedéseket illeti, szerencsére gyorsan tudtunk reagálni, és hogy megvédjük az alkalmazottainkat és a vásárlóinkat, elkezdtünk ablakon keresztül árulni, amit mindenki pozitívan értékelt. Sajnos küzdünk mi is a kesztyű és tisztítószer hiányával, de ez remélem gyorsan rendeződik.
Ami még probléma, az néhány ember hozzáállása.
Míg vannak, akik kezdetektől fogva komolyan vették a dolgot és maszkot hordtak, vagy legalább eltakarták az arcukat, ha bejöttek az eladóhelyiségbe, még mindig nagyon sokan ignorálják a dolgot (így ablakon keresztül és annak ellenére is, hogy figyelmeztettük őket). Nem beszélve arról, hogy sokaknak megszűnt a kedvenc törzshelye (kávézó, kocsma stb.) és a benzinkúton igyekeznek megtartani az addig jól bevált csoportos szeánszokat (főleg hétvégén). Most pedig mivel vasárnap csak mi tartunk nyitva az összes füleki kereskedő közül, ez még nagyobb probléma lett.
Mike-Endrődi Attila – tartósan Füleken állomásozó Petőfi-ösztöndíjas
Egyrészt nem egy kizárólagos feladat elvégzésére kerültem Fülekre, másrészt MacGyver-en nőttem fel, szóval mindig feltalálom magam. A szokásos feladataim nagy része most megszűnt, nincs iskola, nincsenek diákok, nem tudunk a színjátszó csoportokkal próbálni, a Tompa Mihály versenyre készülni és a rendezvények szervezéséről is le kellett mondanunk.
Ösztöndíjas kollégáimmal egy hálózatként működünk szerte a Kárpát-medencében, így nemcsak lokálisan, helyi feladatokat ellátva tudunk dolgozni, hanem össznemzeti szinten.
Erre a lévai kolléganőm, Martin Vivien kezdeményezése, az online versmondó verseny az egyik élő példa.
Bár a látványos munka jelenleg a nullához közelít, feladatból így is van elég. Pályázatok elszámolása, elszámolási hibák javítása jelenleg is folyik. Amikor rendes kerékvágásban zajlik az élet, gyakran nincs idő és energia rendet tartani, így most lehetőségünk van úrrá lenni a káoszon, rendszerezni az eddigi munkák anyagait, leltárt készíteni. Ősszel némi burkolási munkába kezdtem a füleki Magyar Közösségi Házban, ami a megszaporodó feladatok miatt félbeszakadt. Most ezt az elmaradásomat is pótolni tudtam végre, ahogy az udvart és a burjánzó vadszőlőt is sikerült megregulázni. Mivel jelenlétünk elsődleges célja a helyi magyar közösségek segítése, így kézenfekvő volt, hogy csatlakozzak a Szövetség a Közös Célokért, az Esterházy Akadémia és a Via Nova közös, „Otthon segítünk” programjához, amelynek keretében az idős és fokozottan veszélyeztetett embertársainknak segítünk a mindennapi bevásárlásban.
Nem szabad elfelejteni, még ilyen vészterhes időkben sem, hogy közeledik június negyedike, amiről kötelességünk megemlékezni, így azon is törjük mentorommal a fejünket, hogy ezt a jelenlegi keretek közt hogyan lehet megvalósítani.
Mánya József – egyéni vállalkozó Rapp községből
A vállalkozásom fő profilja rozsdamentes acélból és alumíniumból korlátok, kapuk, lépcsők, kerítések és egyéb beltéri és kültéri kiegészítők készítése, de szerencsére az én vállalkozásomat jelenleg még nem korlátozta olyan negatív mértékben a járvány, mint más iparágakat. Az ország bármely részéről érkező megrendeléseket jelenleg is teljesíteni tudom, az építkezéseken a rendeletek szigorú betartása mellett még folyik a munka. Remélem, hogy az idei esztendőre tervezett fejlesztéseimet is siker koronázza majd és a felvidéki magyar vállalkozókat segítő pályázatokat nem fogja negatívan érinteni ez a járvány.
Szvorák Dávid – pedagógus és a füleki Várlak Fesztivál szervezője
Az iskolában a Facebookon keresztül távoktatunk, egész jól működik a dolog, a gyerekek dolgoznak rendesen, meg a hátrányos helyzetűek is ügyesek és aktívak.
A kulturális rendezvényeinkkel kapcsolatosan már más a helyzet, már két rendezvényt is le kellett mondanunk márciusban, de egyenlőre olyan a helyzet, hogy a tevékenységünk csak ősszel indulhat újra, addig nem tudunk tömegrendezvényeket szervezni.
Két fesztiválunk is lenne a nyáron: Ragyolcon az RFeszt az Ipoly Menti Fesztivállal karöltve kerülne megrendezésre július 10-11-én, illetve a VárLak Fesztivál augusztus 28-29-30-án. Úgy néz ki, hogy az RFeszt eléggé „necces”, nem biztos, hogy meg tudjuk tartani, a VárLakkal kapcsolatban optimistábbak vagyunk, lehetséges, hogy addigra lecseng a járvány.
Persze kérdéses, hogy az emberek eljönnének-e a járvány után egy tömegrendezvényre, illetve egy várható gazdasági válság alatt, amikor fontosabb kiadásaik is lesznek, mint egy fesztiválbérlet. A pályázataink is kérdésesek, a megyei pályázatoktól már elestünk, mert a válságkezelés miatt a kultúrától vontak el a pénzt, a Kultminoron nyertünk, az lehet, nem veszik el, kérdés viszont, hogy mi lesz a magyarországi pályázatokkal, onnan a BGA-tól és az NKA-tól is szoktunk kapni támogatást, ha idén is megkapjuk, akkor valószínűleg meg tudjuk tartani a füleki fesztivált, ha viszont nem, akkor vagy lemondjuk, vagy teljesen átszervezzük azt.
Igyekszünk a zenekarokkal is egyeztetni, hogy esetleg a tiszteletdíjakból lefaragjunk, a vállalkozóktól valószínűleg idén semmilyen támogatást nem kapunk, ami szintén nagyon nagy kiesést jelent.
Május környékén szerintem már tisztábban fogunk látni, egyenlőre úgy dolgozunk tovább, hogy megtartunk mindent, szóval a szervezéssel nem álltunk le és bízunk az optimistább forgatókönyvben.
