Azt írja a Sme napilap, hogy Ficót szándékosan csalták lépre, és vitték el a Gorilla-ügyiratban szereplő, titkosszolgálati megfigyelések tárgyát képező konspirációs „főhadiszállásra”.
A lap Tom Nicholson újságíróra hivatkozva közli mindezt, aki Iveta Radičová kormányfőre hivatkozott a közszolgálati cseh hírtelevízióban, egy két héttel korábbi beszélgetésük alapján.
Igazi kommunista titkosszolgálati fondorlat áldozata lett a pozsonyi Vazov utcai lakásban kólát szürcsölgető Robert Fico? Nicholson olvasatában igen, mert látogatását Alojz Lorenc, a Penta szolgálatába szegődött utolsó kommunista titkosszolgálati vezető, Alojz Lorenc tábornok szervezte meg azt követő, hogy tudomására jutott a „cápának”, irodáját lehallgatták. Nicholson szerint a cselszövés arra szolgált, hogy Fico is benne legyen az ügyletben, és zsarolni lehessen őt. Igaz, hozzáteszi: mindehhez Robert Fico hajlandóságára is szükség volt, mert a látogatásra senki nem kényszerítette rá.
Az újság magyar nyelvű testvérlapja is mosdat szerecsent. Azt szeretné, ha a szlovákiai magyar felhagyna az árulózással, mert akkor azt is látnia kell: „a választások éjszakáján a tévéképernyőn sok árulót láthattunk”. És felsorolja, hogy pl. 2000-ben Mikuláš Dzurinda is kilépett a Kereszténydemokrata Mozgalomból, Robert Fico pedig a Demokratikus Baloldal Pártját hagyta faképnél… Jöjjön akkor az „egymillió légy még sem tévedhet” elve? S megint járjon ki a tiszta lap mindenkinek?
Amúgy meg: a választások éjszakáján a tévéképernyőn én azért mást is láttam. Ott ült a stúdióban egy szőke nő, a szlovák politika bukott nagyasszonya, akinek nekiszegezték: Mindenki elvárta volna tőle, hogy másfél éves nem könnyű miniszterelnöksége végén saját pártot alapít, élére áll a jobboldalnak, de ő „furcsán” viselkedett, még a Dzurinda-párt alelnöki posztjáról sem volt hajlandó távozni. S mit mondott erre Radičová? Annyit, hogy az SZDKU rengeteget adott neki. Szakemberként csinált belőle minisztert, soraiban lett köztársaságielnök-jelölt, vele és általa lett kormányfő. Ott hagyni ezt a pártot, amikor bajba került, ellenzéki sors vár rá, sutba dobni minden jót, amit csinált, s amit ő személyesen neki köszönhet: „árulás” lenne a részemről, mondta. (A gyengébbek kedvéért: a „zrada” – sic! – szót használta.)
Az éjszaka talán legfényesebb pontja volt, hogy valaki merte nevén nevezni a gyermeket.
ngyr, Felvidék Ma
