Az ógyallai városi művelődési otthon nagytermében ünnepi gálaműsort rendeztek a Bellő Néptánccsoport megalakulásának tizenötödik évfordulója alkalmából.
Tizenöt évvel ezelőtt az ógyallai Konkoly-Thege Alapiskola egyik tanára gondolt egy nagyot és úgy döntött, tánccsoportot hoz létre. Még a tanári karban is többen azt hitték, hogy csak szalmalángként fellobbanó ötletről van szó, ám ők maguk is megdöbbentek, amikor látták, hogy milyen lelkesen ropják a táncot a gyerekek. Deme László vezetésével ma már majd 50 gyermek játszik és táncol, tanulja azt, amit elődeink ránk hagytak. A Tornaljáról származó pedagógus fiatalon táncolt az ottani, azóta sajnos már feloszlott Bellő tánccsoportban. A nyitrai főiskola után 1997-ben került az ógyallai alapiskolába, és szinte azonnal hozzálátott a tánccsoport megszervezéséhez. A Bellő nevet, a tornaljai barátai beleegyezésével, részben nosztalgiából választotta, másrészt a jelentése miatt. A Bellő, azaz bölcső név, úgy érzi, jól kifejezi azt a törekvésüket, hogy kicsi koruktól szeretnék bevezetni a gyerekeket a népzene, a néptánc világába. A próbák során foglalkoznak néprajzzal is, megismertetik velük a népszokásokat, hagyományokat. Az eredeti elhatározáshoz híven már az alsó tagozatos diákok között kezdik a toborzást, így jól figyelemmel követhető az egyének és a csoport fejlődése is. A kicsiknél népi gyermekjátékokon keresztül folyik az alapozás, az egyszerűbb lépések tanulása, és felfelé haladva egyre komolyabb koreográfiával állnak elő.
Elsőként a Feszty Árpád Alapiskola és Óvoda igazgatója, Dibusz János köszöntötte a megjelenteket és az ünneplő csoportot.
„Hihetetlen, de már 15 éve működik az ógyallai Bellő néptánccsoport és azóta töretlen lelkesedéssel műveli és ápolja a magyar népi hagyományokat. Története az 1997/98-as tanévig vezethető vissza, amikor is Deme László a helyi magyar tannyelvű alapiskola pedagógusa jóvoltából az alsó tagozatos tanulókból létrejött a Bellő néptánccsoport, melynek tagjai egészen az alapiskola elvégzéséig együtt maradtak. A kezdő csoport tagjai után újabb és újabb tagokkal töltődött fel a csoport. Nem csak gyakoroltak, hanem számtalan fellépésen- iskolai, helyi és környékbeli ünnepségeken, rendezvényeken – mutatták be népi hagyományainkat, tudásukat. A későbbiekben pedig már regionális és országos szintű rendezvényeken és versenyeken is lehetőséget kaptak. Jelenleg a csoportban már a harmadik generáció serénykedik és eljutott odáig, hogy egy nagy álom beteljesüljön: az alapiskola elvégzése után középiskolásként, majd felnőttként is tovább folytassák tevékenységüket. Jelenleg olyan közösséget alkotnak, akik magas szinten művelik népi hagyományainkat, akikre nagyon büszkék lehetünk.
Ehhez természetesen magas szintű szakmai munkára is szükség van,melyet jelenleg és a közelmúltban a következő személyek művelték: Deme László, Volner Nagy Melinda, Miklós György, Botló Gergely, Botló Ákos, és a jelenlegi profi koreográfusunk Habodász Erika.
A színvonalas működéshez megfelelő feltételekre is szükség van, melyet a Feszty Árpád alapiskola és óvoda, az SK kormányhivatalának nemzetiségi osztálya, Nyitra megye önkormányzata, Ógyalla városa, a Betlen Gábor Alap, a támogatók, szülők és a Csemadok Alapszervezete járult hozzá.
2007-ben a csoport vezetői megalakították a Bellő- Konkoly Thege Polgári Társulást, mely új fejezetet nyitott a csoport történetében, hiszen pályázatok útján szerzett támogatásokkal még színvonalasabba vált a csoport munkája. Egyben a csoport neve is fent említettre változott. Meg kell említenem, hogy a rendkívül igényes pályázatokat Habodász Erika és Deme László írja. Elismerés érte.
A csoportnak mindig is voltak és vannak további nagy céljai. Az egyik közülük a saját népzenekar létrehozása és működtetése. Voltak már próbálkozások, de még állandó zenekart idáig még nem sikerült létrehozni. Jelenleg az élő zenei talp alávalót Csémi Petra, Golha Mátyás , Deme László valamint Lipics Viola és Bitter János biztosítják. A közelmúlt zenészeinek is köszönet: Václavek János és Tamás, Sipos Ferenc, Krüger Viktor, Mórocz Zsolt, Horváth Ákos, Vörös Eszter, Vörös Máté. Nem maradhatnak ki az éltető sikerek sem: A Ki mit tud? – versenyek I. helyei, a veszprémi nemzetközi sikerek, hazai versenyek sikerei és a budapesti, bécsi , győri vendégszereplések.
Ma a csoport egyben van, mint még soha. Az örömet adó együtt munkálkodás és a sikeres szereplés minden alkotóeleme együtt van.
Isten éltesse a csoportot és vezetőit, gratulálunk a munkájukhoz és sikereikhez, köszönjük, hogy lelkesen és elszántan művelik a magyar népi kultúrát. A sikeres folytatáshoz egészséget, vidámságot, elszántságot és erős akaratot kívánunk és biztosítjuk Őket támogatásunkról.
A jövőben sikeresen vigyék hírét itthon és határainkon túl a csoportnak az ógyallai magyarságnak a Feszty Árpád alapiskolának és óvodának, Ógyalla városának, az egyetemes magyar kulturális értékeknek.
Büszkék vagyunk rátok, köszönjük, de ne felejtsétek és felejtsük mi mindnyájan azt , amit Kodály Zoltán mondott:
,,Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.”
Ti, akik itt vagytok, mi akik itt vagyunk értjük és tudjuk ezt. Adjuk tovább”.
Zemkó Margit polgármester asszony is köszöntötte a csoportot, jókívánságait fejezte ki a jövőre nézve. Főbb gondolatai közt szerepelt, hogy a népi kultúra ápolása a város életében csak az utóbbi 15 évben virágzik a csoportjuk által. Köszönetét fejezte ki a sok szép, felejthetetlen előadásért, az odaadó, kitartó munkáért, mellyel a város hírét viszik egyre messzebbre.
Jókai Lilla, a Feszty Árpád Alapiskola és Óvoda volt tanulója szavalta el Bessenyei Sándor: Tánc című versét, majd a Bellő néptánccsoport jobbágytelki táncokat adott elő. Andrásfalvy Bertalan mondta: Tánc – ez a szó mai nyelvünkben ritmikus, szabályozottan ismétlődő emberi mozgást jelent, melyet általában zenére, énekre járnak. A tánc felfokozott, művészi mozgás. Nem gyakorlati, „hasznos” tevékenység, hanem érzelmek, indulatok megélésének, kifejezésének és megszelídítésének eszköze, nyelve. Kifejezheti, elmélyítheti a szeretetet, a kapcsolatot, az egybetartozást, és kifejezheti a harcot, a vetélkedést, a gyűlöletet és a küzdelemre készülődést. Nemzeti értékeink egyik legnagyobb kincse a magyar néptánc. Ha a magyar tánckészség nem öröklődött volna, táncvilágunk, talán nyomtalanul eltűnt volna. Egy biztos támasza van a magyar tánckutatóknak: a magyar lélek. A magyarság meg tudott őrizni valamit abból a táncművészetből, amelyet Ázsiából hozott és merőben különbözik Európa minden más táncművészetétől; sajátosan magyar.
Az elsőként látott jobbágytelki tánc után a műsor további részében bemutatkoztak a csoport legkisebbjei, akik mátyusföldi gyermekjátékokkal szórakoztatták a megjelenteket.
Katona István neve nem ismeretlen azok számára, akiknek bármilyen közük van a néptánchoz és népzenéhez. A komáromi Hajós táncegyüttes alapítója, az Ifjú Szívek koreográfusa, néptánc kutató és még sok minden más. Ógyallán dudajátékával elevenítette fel zenei örökségünket.
A gálaműsor következő vendégei az idén szintén ünnepelnek. A tíz éves Őszirózsa éneklőcsoport „gyallai” népdalcsokrot adtak elő.
Hagyományunkat megtartani és ápolni hivatott a martosi hagyományőrző csoport is, akik decemberben ünneplik harmincadik születésnapjukat. Ma már nemcsak Martos hagyományait tartják életben, hanem táncban, zenében elmerészkednek messzi tájakra is, belekóstolnak hazánk és Magyarország tájegységeinek táncos hagyományaiba is. A gálaműsorra Martosról hoztak egy csokorra való dalt és felelevenítették Martos tánchagyományát.
Németh László A minőség forradalma című művében mondta, hogy: „A népek emlékezete a hagyomány. A hagyomány: egy nemzet válasza életkörülményeire, a nemzet igazi személyisége, mellyel időben önmagához és feladataihoz hű maradhat.”
A hagyományt ma már nem elég csodálni. A nagy tömegeknek minta, példa kell. Arra, hogyan helyezhetjük be azt a bizonyos lassan eltűnő csodás világot saját – ilyen-olyan hétköznapjainkba – esetleg ünnepeinkbe. Végül is, mit ér, mennyit ér ez nekünk? Mire jó ez ma nekünk? Le kell vonni a tanulságokat, s a tanulságok alapján akár új ünnepeket is lehet alkotni.
Persze mindezt csak úgy tehetjük, ha jól megismertük a példákat. Ezért van szükség népdalismeretre, néptáncra, a népi kismesterségek ismeretére. Ezekből tevődik majd össze az a gondolkodásmód, mely jellegzetesen magyar, de külsőségeit megtartva igenis része a sokat emlegetett európai létnek, modern gondolkodásnak.
Következő műsorszámban Örkői cigány dallamokat hallhattak a jelenlévők, amelyben szólót énekelt Pastorek Cynthia Éva. Ezt követően a Bellő néptánccsoport erdélyi mezőségi, visai táncot adott elő, majd az Őszirózsa éneklőcsoport martosi népdalcsokra, a Bellő néptánccsoport magyarbődi és mátyusföldi tánca követte.
Az ünnepi gálaműsor a Bellő néptánccsoport gömöri táncával ért véget.
„Kezdettől fogva azon fáradoztunk, azon tevékenykedtünk, hogy gyermekeink kik a csoportban táncolnak alma máterüket elhagyva ne csak az élethez szükséges tudást vigyék magukkal, hanem ismerjék meg nemzetünk kulturális örökségét, hogy majd a nagybetűs életben egyenes, karakán emberekké váljanak, kik tovább vihetik őseink zászlait. Ebben van nagy szerepünk nekünk, az iskolának, de legfőképpen a szülőknek, kik bátorítják, támogatják gyermekeiket. Itt szeretném kifejezni köszönetem minden kedves szülőnek, akik ily módon segítenek e nemes cél elérésében. Én bízom abban, hogy az ünnepi gálaműsor bemutatója, mindannyian átérzik, hogy gyermekeik önfeledt táncában benne van az ő önzetlen segítségük is. Továbbá a tánccsoport nevében is köszönetet mondjak Ógyalla város polgármester asszonyának, önkormányzatának, a Feszty Árpád Alapiskola vezetőségének, valamint vállalkozóinak, kik elősegítik a csoport munkáját. Egy másfél órás programot igyekeztünk úgy összeállítani, hogy abban az eddig tanult táncok valamennyije felbukkanjon. Nem vagyunk könnyű helyzetben, hiszen az elmúlt másfél évtized alatt csaknem száz táncosunk „nőtte ki” az együttest, sokan közülük főiskolákon, egyetemeken tanulnak, de a tánctól nem tudtak végképp elszakadni. A mátyusföldi, gimesi vagy zoboraljai táncok mellett a mezőségi, magyarbődi néptánc elemeit is alkalmazzuk a koreográfiákban. Befejezésül Váci Mihálytól egy idézet:
” és érezzék egy kézfogással rólad, hogy jót akarsz és te is tiszta, jó vagy.
S egy tekintetünk elhitesse véled: – szép dolgokért élsz és érdemes élned” – nyilatkozta Deme László, a néptánccsoport vezetője.
Tizenöt éve a Bellő –Konkoly Thege Gyermek Néptánccsoport kulturális hagyományaink magas szintű ápolását végzik töretlen hittel. Az ógyallai tanulók szabadidejük hasznos és értelmes felhasználása nemcsak a maguk építését, lelkük gazdagítását segítik elő, hanem közösségünket, összetartozásunkat is erősíti. Köszönet érte, és még sok kitűnő szereplést kívánunk a jövőben is!
Miriák Ferenc/Felvidék.ma
Fotó: Jókai Zoltán
{iarelatednews articleid=”9825″}
