Kicsit megkésve, de nagy érdeklődéssel vettem kézbe Szuna Noémi Kávé, csészével a világ körül című albumát. A könyvet lapozgatva végigvonultak lelki szemeim előtt a számomra ismert kávétermesztő tájak, ahonnan biztosítják a termést a világ kávéra szomjas fogyasztóinak. Egy duplát szürcsölve ezúttal a kávé kulturális vonatkozásairól írok: a „feketeleves” milyen hatással volt nagy zeneszerzőinkre.
A kávé az 1600-as években jelent meg – velencei közvetítéssel – Európában, s száz éven belül meghódította az öreg kontinenst. Társadalmi, s a művészekre gyakorolt hatása jelentős, hiszen egy kávé mellett gyorsabban forgott a toll, ráadásul a kávézókban a társaság is inspirálóan hatott.
Említettük, hogy a kávé elterjedésében nagyon sokat köszönhetünk a velenceieknek, kezdjük a sort tehát egy ízig-vérig velencei mesterrel, Baldassare Galuppival. A komponista 1706-ban született a köztársaság egyik szigetén, a csipkéjéről híres Buranóban, s – apjának, az egyik színház alkalmi hegedűsének köszönhetően – gyakran megfordult dalszínházakban, így magába szívta az opera szeretetét. Nem véletlen, hogy maga is a zenészi pályát választotta, karrierje szépen fejlődött. Operák népes sorát írta, 1761-ben pedig – ami számunkra ezúttal fontos – az Il Caffé di campagna, azaz Vidéki kávéház című művével lepte meg a közönséget.
Fotó: archívum
A librettót Pietro Chiari írta, s a dalmű az opera buffa elemeit mesterien vegyíti. A polgári környezetben megjelenik az eszes fogadósnő, a széptevők és az úrhatnám szolgálólány. A műből a Hungaroton a 90-es évek végén kiváló lemezfelvételt készített, a pulpituson a zenei korszak jó ismerője, Fabio Pirona állt.
Talán a leghíresebb kávé ihlette mű Bach Kávékantátája, amit a lipcsei mester 1732–37 között komponált, s a szöveg hűen kifejezi Bach kávé iránti rajongását: „…Óh, mennyire finom a kávé, az édes/Kedvesebb ezer csóknál.”
A lipcsei mester nem volt egyedül, Beethoven is „kávéfüggő” volt, s kifejlesztett egy sajátos kávéfőzési technikát, amiben csészénként hatvan kávébabbal kalkulált. Egyébként emellett nagyon szeretett kávézókban dolgozni. Mahler is rajongott a fekete italért.
Fotó: archívum
Mindenképpen említésre méltó Nicolas Bernier, francia barokk szerző (1665–1734), aki az olasz zeneszerzőnél, Caldaránál tanult. Bachnál korábban komponálta Kávékantátáját, szoprán hangra, hegedűre és fuvolára, s a darabot számos alkalommal adták elő sikerrel a királyi udvarban.
Korunkban se szeri, se száma a kávéval kapcsolatos daloknak. Frank Sinatra sem vetette meg a nemes nedűt, s érzéseinek hangot is adott 1995-ös kávédalában: „Délen a brazilok között billiónyi kávébab terem”. Követőkre is talált, például Jeremy Loops dél-afrikai énekes, dalszerző és lemezproducer is megírta Kávédalát, amivel nagy sikert aratott.
Dr. Csermák Zoltán/Felvidék.ma
