Európa csendes, újra csendes. Elzúgtak szirénhangjai. Álomba ringatva, várva a csodát, a békét, olcsó energiát, nagy fizetést, erőszakmentes utcaképet, emberi normalitást. Csőd előtti csend és nyugalom. Egy utolsó idilli látkép, mielőtt lehúzzuk a rolót.
Jöhet az EU-tanázia, az önkéntes kútba ugrás, és a csobbanás úgy megrettenti Moszkvát, hogy leteszik a fegyvert. Jótékony elhaláloztatás, mint a marhák leölése a vágóhidakon: csak gyors és humánus legyen. Mert már ilyen marhák lettünk.
Talán nem is saját akaratunkból, attól már megfosztottak, vagy behódoltunk az Elvárás akarata előtt. Aki akadékoskodik, azt kiiktatják úgyis. Nem nyaktilóval.
Olyan csak az elején volt, a nagy francia népirtás idején a szabadság, egyenlőség, testvériség zászlaja alatt. Akkor humánus volt, nem olyan, mint a kötél vagy a pallos. A macskák és a kutyák sem bírnák nézni a nyakazást vagy a kötélen rángatózó gazdit, vagy azt, amikor mellécsap a bakó. Már pedig a kutyusoknak jogaik vannak a szilveszteri tűzijáték idején is.
Manapság az ellenállókat demokratikusan állítják félre. Nem olcsó, de hasznos eljárás, és nem lesz szükség többé képzett és bölcs vezetőkre. Elég csupán, ha annak látszanak, de talán az sem. Elegendő a jó öltözék, valami divatmárka. Az már politikai argumentum! Az elvek és eszmék kora lejárt. Jellem, gerinc, tisztesség? Ugyan már! Elavult fogalmak.
A politológiai szekértelem kimerül a csordaterelésben, a digitális kütyük programozásában, amiket rászabadítanak a gyerekekre, akik néhány év múlva választópolgárként már a benyomott program szerint ketyegnek.
Nem kell messze menni, hogy lássuk az eredményt. Működik a rendszer.
Mindenki boldog, örömködik, táncol, iszik, szippant, hőbörög és aztán lepihen, mert ez már Európa. Csendes, újra csendes! Akiért a harang szól?!
Mihályi Molnár László/Felvidék.ma
