Esterházy János felvidéki mártírgróf bejárt kálváriáját sokszor szokták párhuzamba állítani Jézus Krisztus szenvedéstörténetével. A gróf által megéltek a a felvidéki magyarság sorsszimbólumává váltak. Ennek legszakavatottabb kutatója a méltán elismert Molnár Imre történész, aki több munkájában is bemutatta már a történelemnek e sötét szegletét.
Kegyelem életfogytig, ez annak a 160 oldalas, füzet alakú kötetnek a címe, amit Mycielskiné Esterházy Mária „Mariska” visszaemlékezéséből, naplójából valamint a családtagok leveleiből összeállított, és a magyarázó jegyzeteket írta, Esterházy János életének fáradhatatlan kutatója, Molnár Imre.
Ez a könyv nem Esterházy János 45 előtti politikai pályájával, hanem a háború utáni golgota járásával foglalkozik/mint az alcím is utal rá/. Ugyanis, Esterházy emberi nagyságát és hitét bizonyítja az, hogy a háború után, immáron egy másik diktatúrában, habozás nélkül felemelte az út porából, és hordozta azt a keresztet, amit hite szerint hordoznia kellett. Példát adva ezzel mindannyiunknak, hogy a saját keresztjét mindenki zúgolódás nélkül hordozza.
Mert Esterházy János elsősorban nem „reálpolitikus” volt, hanem olyan EMBER, aki elsősorban keresztény volt, és csak azután politikus. Ezért sokszor a nehezebb utat választotta, mert a könnyebb út összeütközésbe került volna keresztényi meggyőződésével – és ne legyünk naivak, ez a hozzáállás, a világon mindenhol konfliktusok forrása lett volna. Mert akkor is, ma pedig méginkább, egy politikussal szemben az az elvárás, és ezt mindenki elfogadhatónak is tartja, hogy mikor a lelkiismerete és a „realitás” kerülnek konfliktusba, mindig a realitást válassza.
De ezért volt képes, a szlovák parlamentben egyedüliként, a zsidók halálba küldése ellen szavazni, amit a háború után, az új urak, szintén nem tudtak neki megbocsátani. Hiszen, hogy veszi az ki magát, hogy a beneši dekrétumok által kollektive fasisztának megbélyegzett szlovákiai magyarságnak pont a vezetője ne legyen fasiszta, aki ráadásul még gróf is? Ezért aztán, az első dolguk volt letartóztatni őt, és egy konspirációs perben halálra ítélni, mint fasisztát. Ez azonban nem volt más, mint a bűnös lelkiismeret elaltatása, amellyel igyekeztek magukat áldozatnak beállítani, ezzel terelve el a saját felelősségükről a figyelmet.
Ezek a gondolatok merültek fel bennem, miközben ezt a forrásértékű kiadványt olvastam, amit családi fényképek illusztrálnak, az Esterházy család életéből. Ezért is ajánlom bátran minden érdeklődő figyelmébe!
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”53215,53070,52943,52707,52877,52422,52344″}
