„Egy élhetőbb Dél-Szlovákiáért” – hirdeti magyar nyelven egy narancssárga fehér színekkel megfestett hirdetőtábla, erre mifelénk. Ugyan ezek a színek jellemzik Besztercebánya kapujában az óriás hirdetőtábla felületét, ahol szlovák nyelven már „Szlovákia újra fejlődhet” /szabad fordításban/ szlogennel áll elő a pártvezetés. Mi ezen a fura? Kérdezhetné az ember. Első ránézésre talán annyi, hogy még nincs is kampány és már kampányolnak. Második olvasatra talán az, hogy volt lehetőségük élhetőbbé tenni, de mégsem tették. Harmadik olvasatban úgy jellemezném, hogy éppen úgy fordulnak, ahogy azt az érdek megkívánja. A magyarnak magyarul a szlováknak szlovákul és csak azt, amit szeretne hallani.
A minap beszélgettem egy kortársammal és Ő így fogalmazott: „addig volt itt valami, míg az MKP a parlamentben volt”. Talán nem véletlen, hogy ezt a helyzetet többen is észreveszik és megállapítják. A szomorú az, hogy a választások előtt jön a tömegmasszírozás, és az emberek elvesztik meggyőződésüket és sokadszorra bedőlnek az ígéreteknek. Szinte mindenki arról beszél, hogy ez így nem mehet tovább, leépülünk, elfogyunk. Erre jönnek a választások, és láss csodát, mint a bárányok, elhisszük a pásztorruhába bújt farkasnak, hogy ő az igaz pásztor, és majd ő kivezet az elmúlás völgyéből, ahová amúgy ő juttatott. Hát, ez a pásztor nagyon nem akar egyetlen bárányt sem kivezetni abból a bizonyos völgyből. Addig jó, amíg minél több bárányka oda kerül, ez hozza a nagy pénzt. Tehát, Drága barátaim, mi ebben a felállásban csak a biztos jövedelem forrásai vagyunk. Így, kérem szépen, élhető akár egész Szlovákia is.
Térjünk vissza az elmúlás völgyéből a realitás mezejére. Mi a helyzet a vidéken? A nagy helyzet az, hogy a vidék az utolsókat rúgja. Lehet, eltúlzott és nem ideillő a megfogalmazás, de Uram bocsáss, nem ezt éljük meg mi, kik vidéken élünk? A munkahelyek száma csökken, az emberek elvándorolnak a munka után. Új gyárak, feldolgozó üzemek nem nyílnak, sőt a meglévők bezárnak. Nem egy ismerősöm költözött el családjával vidékünkről a főváros vonzáskörzetébe. Az által, hogy elköltöznek az emberek, a közösség is megbomlik. Az elvándorlás többek közt azt is eredményezi, hogy a falvak elnéptelenednek. Fizetésüket az emberek nem a régióban költik el, ezáltal a régió gazdasági ereje romlik, nincs „megforgatva” a pénz a kellő helyen. A vállalkozások nem fejlődnek, elfogy a vásárlóközönség. A falvak eleve kevesebb pénzt kapnak az államtól – hisz a lakosok száma csökken -, kevesebb jut a fejlesztésre, beruházásokra. Rosszabb esetben „idegen ajkú telepesek” lepik el az üresen álló házakat. Az is érdekes kérdés lehetne, hogy honnét van pénzük arra, hogy megvegyék a házat, de ez már egy más téma.
Szóval, ott tartottunk, hogy a vidék haldoklik. Annak idején, mikor az EU megbízott szerveivel a csatlakozási feltételekről tárgyalt Szlovákia, sajnálatos módon a termőföld úgy került kategorizálásra, mint áru. Ennek most látjuk a következményét. Lassan eljutunk ahhoz a ponthoz, hogy a termőföldet kivásárolják alólunk a külföldi érdekeltségű cégek. Azáltal, hogy a termőföld idegen kézbe kerül, Szlovákiát mint országot is érheti oly „csúfság”, hogy területét egy más állam „kolonizálja”. Van ugyebár a föld – ami nem is biztos, hogy a miénk. Vannak a falvaink – amik egyre jobban elnéptelenednek, van az öntudatunk – ami a folyamatos csalódások által elvész, és van a meggyőződésünk – mely minden parlamenti választás előtt csődöt mond. Mindezek fényében jogos a kérdés, hogy mi az a biztos pont, ami egy jobb létet tudna eredményezni? A válasz számomra egyértelmű. Addig, míg vannak olyan emberek, akik nem a pozsonyi parlamenti irodájuk ablakából, a bőr bevonatú székükből szemlélik az eseményeket, hanem saját bőrükön tapasztalva, a vidék problémáját felismerve, megoldást kínálnak a vidéknek, addig a remény él, és ők képezik a megoldást.
Az utolsó parlamenti választásokkor a független szakemberek arra a megállapításra jutottak, hogy az MKP választási programja az összes politikai párt közül a harmadik legjobb választási program volt. Kell ennél több? Független elemzők kijelentik, hogy az MKP választási programja a TOP 3 programban van. Erre mi következik? A választásokon alul maradunk. Alul maradunk, mert az emberi kicsinységünkből fakadó félelem eluralkodik rajtunk, pontosan a legfontosabb momentumban, a választás pillanatában. Akkor, amikor kihirdetik az eredményt, már késő a fejünket fogni, hogy na, ezt nem így kellett volna. Érdekes módon, valahogy könnyebb lenyelni az átverés békáját, mint bizalmat szavazni egy bevált projektnek. Hányszor lehet átverni az embert úgy, hogy az illető rájöjjön, itt az ideje, hogy váltson? Hölgyek, urak, idestova 2009-től megvezetettek vagyunk. Kérdem én, mitől félünk? Esetleg a felelősségtől, hogy saját sorsunkról döntsünk, és azt irányítsuk?
Általában az ember fél a csalódástól. Szereti azt hinni, hogy szavazatának súlya van és ez a súly akkor teljes, mikor az általa választott párt parlamenti erővé emelkedik. Nem szeret senki sem a vesztes oldalára állni. Viszont azzal, hogy a félelmeink eluralkodnak rajtunk, saját magunkat fosztjuk meg a sikertől és annak pozitív érzésétől. Gondoljunk csak bele. Részt vettünk a köztársasági elnök választásán, voltak a megyei választások, voltak az Európa parlamenti választások, voltak az önkormányzati választások. Az összes választáson jó eredményt értünk el. Ha már más nem, akkor ez kell, hogy eltöltsön bizalommal, hogy fordulhat a kocka.
Egyetlen párt létezik, melynek kidolgozott koncepciója van Dél-Szlovákia és a vidék megmentésére. Sajnálatos módon a más anyanyelvvel rendelkező dél-szlovákiai lakosok nincsenek tisztában azzal, hogy ők hiába fognak szavazni más pártokra a választásokkor, azok a szavazatok elvesztek. Elvesztek olyan értelemben, hogy a mandátumot szerzett választott képviselők inkább támogatják majd az autópálya építést a Magas-Tátrán keresztül, minthogy támogassák a déli gyorsforgalmi utat. Ezek olyan argumentumok, melyeken, ha elgondolkoznak, rájönnek, hogy nem nagyon lehet őket kiforgatni. Tehát ha mindenki megértené, miért van szükség arra, hogy egységesen lépjünk fel, védjük meg érdekeinket, akkor a politikai kultúra egy magasabb fokára léphetnénk. Beigazolódna a mondás, hogy egységben az erő, és megindulhatnánk a felzárkózás útján.
Apropó felzárkózás. Az EU egy következő programozási időszakot kezd meg. Az elmúlt, 2007 – 2013 –as időszak volt az, mikor is a „lemaradt” régiókat, EU-s forrásokból fel lehetett zárkóztatni. Irdatlan mennyiségű euró milliók kerülhettek volna szétosztásra Dél – Szlovákiában is. Helyette épültek és szépültek azok a helyek – falvak, városok -, melyek a parlamenti pártok szimpatizánsai – főleg a kormányzó párt – közé tartoztak, és ezek még véletlenül se Dél-Szlovákiában voltak. Ez kérem, egy következő argumentum. Dél-Szlovákia egyes részei nagyon el vannak maradva, szükség lenne a források ésszerű csoportosítására.
A parlamenti pártok közt politikai akarat nincs – mondjon bárki bármit is – arra, hogy ezt a térséget, mely puszta valóságában is egy csoda, a felzárkózás útjára állítsa. Ez a szülőföldünk, ide születtünk. Sokak itt is tértek meg Őseikhez. Elődeink ránk hagytak egy örökséget, melyet egyesek már elvesztettek, de vagyunk még, akik őrzik és vallják mindazt, amit örökségül kaptak. Abban az esetben, ha kitartunk és megvívjuk a magunk kis háborúját félelmeinkkel és győztesként jövünk ki a csatából, megóvjuk örökségünket, melyet majd átadhatunk a jövő nemzedékének.
Vélekedésem első bekezdésében említettem a narancssárga fehér hirdetőtáblát, és a feliratot. Van egy másik felirat is azon a táblán, mely más színekben van megfestve. Fekete alapon fehér betűkkel van rá kiírva: „együtt sikerül”. A kérdés már csak az, mi az, aminek sikerülnie kell? Talán a beolvadás, meghasonulás, identitásunk elvesztése? Nem tudom elképzelni, hogy valaki több és nagyobb ember lesz csak azért, mert feladja származását. Az élet megmutatta már nem egyszer, az a fa, melynek nincsenek gyökerei, elpusztul. A helyzet groteszksége abban van, hogy szinte buzdítva vagyunk arra, hogy segítsünk azoknak, akik a beolvadás és önfeladás politikáját választották, és ez által mi is rábólintsunk erre az állapotra. Akkor most döntsük el, hogy ez a szlogen a sötét jövőnket vetíti-e előre vagy megrázzuk magunkat és teszünk azért, hogy ne mi legyünk a gyászos valóság megtapasztalói.
Köpöncei Péter, Felvidék.ma
az MKP lévai járási elnökségi tagja{iarelatednews articleid=”54008,39199,33727″}
