Az ipari kender termelésének megújításáról, és az erre épülő gazdaság létrehozásának lehetőségéről a Kárpát-medencében tartottak fórumot pénteken, február 5-én Budapesten, az Országházban.
Szász Jenő, a konferenciát szervező Nemzetstratégia Kutatóintézet elnöke egyebek közt arról beszélt, hogy a történelmi Magyarországon az ipari kendertermesztés fénykorában – a XIX. század utolsó negyedében – mintegy 82 ezer hektáron termesztették a növényt, nagyobb területen, mint 2010-ben az egész világon. Az ipari kender termőterülete 2010-ben 60-70 ezer hektár volt világszerte.
Hozzátette, hogy a konferencia az intézet Kárpát-haza programjába illeszkedik, amely a történelmi Magyarországon élő nemzetrészek közös gazdasági tevékenységét kívánja megalapozni.
Nagy István, a Földművelésügyi Minisztérium (FM) parlamenti államtitkára azt hangsúlyozta, hogy a megújuló természeti erőforrásokban gazdag Magyarországon a növénytermesztés a gazdaságfejlesztés alapja. Hozzátette, hogy az új technológiai eljárások alkalmazását ötvözni kell a hagyományos termelési régiók kedvező adottságaival.
Ennek pedig szavai szerint egyik kiváló eszköze lehet a rostkender termesztés, hiszen egykor Magyarországon állították elő a világ legjobb minőségű rostkender vetőmagját. A rostkender újbóli meghonosodását több szempontból is kulcsfontosságúnak nevezte az államtitkár a magyar vidék számára.
Hangsúlyozta, hogy az ipari kender termesztése mellett számos érv szól: gyorsan növő, nagy terméshozamot produkáló, sokoldalúan feldolgozható növény. A fejlesztési irányai közé sorolta például a fajták nemesítését, a biológiai alapok megőrzését és fejlesztését, továbbá a meglévő fajták fenntartását, a vetőmagok előállítását, az alkalmazási lehetőségek bővítését, valamint a már kialakult termelési megoldások elterjesztését.
Felidézte, a magyar kendernemesítők a világ élvonalába tartoztak, a Kompolti kendert a világ legjobb fajtái között tartják számon. Ennek ellenére a kender mégis kiszorult a magyar mezőgazdaságból: 2007-ben a rostkender-termesztése megszűnt az országban.
A kenderipart éppen akkor számolták fel, amikor Nyugat-Európában újra felfedezték a rostkendert az 1990-es években. Az államtitkár jelezte: manapság számos iparág fontos alapanyaga: így sok biomasszát termel, ezért energia-előállításra is alkalmas; emellett becslések szerint a kenderből előállítható termékek száma mintegy 25 ezer.
A rostkender ágazat fejlesztésének akadályai között említette, hogy a betakarítást és cséplést kizárólag kézzel végzik, ami speciális szakértelmet igényel a vállalkozó gazdáktól. Erre a munkára ma már alig lehet vállalkozót találni.
A gépi betakarítási technológia kiforratlan, egyelőre nem tudja megoldani a rostkender biológiájából adódó nehézségeket.
Jelezte, hogy az ipari kenderre épülő gazdaság létrehozásában fontos feladat többek között, hogy korszerűsítsék a betakarítási és feldolgozási technológiákat. Célzott programok kellenek a termelésben és a feldolgozásban egyaránt elősegítve a foglalkoztatás növelését.
Feldman Zsolt, az FM agrárgazdaságiért felelős helyettes államtitkára arról beszélt, hogy a minisztérium a jogi héttér megteremtésével is ösztönözni kívánja a rostkender termesztését. Kis Miklós Zsolt, a Miniszterelnökség agrár-vidékfejlesztésért felelős államtitkára pedig arra mutatott rá, hogy több támogatási forrásból is finanszírozható az ipari kender termelésére alapuló gazdasági tevékenység, például a Vidékfejlesztési Programból (VP) illetve a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Programból (GINOP).
Szlovákiában ez 2009 áprilisától újra megengedett az ipari kender termelése. A parlament ugyanis akkor megváltoztatta azt az 1998-ban elfogadott törvényrendeletét, amelyben ugyan engedélyezve volt az ipari kender termelése, de az olyan körülményes engedélyeztetésnek volt alávetve, hogy a termelők inkább a könnyebb utat választva, abbahagyták ezt a tevékenységet. A nagytermelők jelenleg csak bejelentési kötelezettséggel tartoznak az ipari kender termelését illetően.
Híradó, SZL, Felvidék.ma
Fotó: Kenderház.hu
