Magyarországnak sürgősen növelnie kellene kulturális exportját a szomszédos Szlovákiába, mert csak ez csökkenti az előítéleteket – mondja Öllős László, a szlovákiai Fórum Kisebbségkutató Intézet vezetője. Szerinte a putyinizmus felé rohanó országban pozitív jel, hogy az értelmiség kezd nemet mondani a nacionalizmusra. A hvg.hu Pozsonyban interjúvolta a társadalomtudóst.
hvg.hu: Fico miniszterelnök miért vállalja az elszigetelődést?
Ö.L.: Belpolitikai okokból. A nemzetközi diplomáciai problémákat az átlagember nem érzékeli.
hvg.hu: Mégis, mi a tétje ennek a helyzetnek?
Ö.L.: Aktuálpolitikai és szimbolikus tétje van. A koalíció legerősebb pártja baloldalinak vallja magát, de a szociáldemokrata értékektől igen messze áll, valamiféle központosított demokráciában gondolkodik. Az intézkedéseivel racionálisan nem lehet azonosulni, ezért a stabilitás fenntartásához mitikus, érzelmi, sőt esetenként misztikus azonosulási pontokat teremt. Ehhez pedig a legkézenfekvőbb a nacionalizmus, az ellenségkép – amire legjobbak a magyarok -, illetve a történelem átírása. A putyinizmus módszereiből sok minden beszivárgott ide. Itt is azt a történelemszemléletet próbálják uralkodóvá tenni, amely szerint mindegy, milyen módon, de aki erősítette a nemzetet, az pozitív szereplő, bárki legyen is az, és bármilyen eszközt is használt. A szlovák történelmet be kell népesíteni. Ezért van, hogy a szélsőjobboldali Hlinka és a sztálinista Vladimir Clementis kultusza egyaránt felélesztetett. Az sem véletlen, hogy a schengeni határnyitáskor a miniszterelnök hangsúlyozta, nem történt egyéb, mint hogy eltűntek a határállomások. Tehát az esemény történelmi, kulturális vagy érzelmi dimenzióit elhallgatta. A történelmi tisztázás minimális szándéka sincs meg jelenleg. Mintha bejött volna Jászi Oszkár jóslata a közép-európai balkanizálódásról, tehát, hogy egy apró földterületért bármire képesek ezek az országok. Koszovó szlovák megítélése mögött a Beneš-dekrétumok is ott húzódnak, azaz elfogadható-e, ha egy ország elüldözi, sőt gyilkolja saját állampolgárait? A jó hír azonban az, hogy a szlovák értelmiség egy része már nyíltan kiáll a nacionalizmus ellen. A Beneš-vita, a Hlinka-vita, vagy Malina Hedvig ügye erre szolgáltatott példát. A nyílt kiállást pedig a közvélemény is észrevette, a viták idején csökkent a legnagyobb kormánypárt népszerűsége. Tehát az értelmiségi érvelés nem maradt hatástalan. Az elit értelmiség és a művészeti közeg nyitott, nyugatos és ez valamilyen hatást mindenképpen kifejt.
hvg.hu: Ha a látogató Pozsonyban sétál, egy nyugatos orientációjú várost lát.
Ö.L.: Így van. Pozsonyban lehet élni. Ez a város és Kassa nagyon élhető helyek lettek. De e városok hatása nem terjedt még ki, ne feledjük, hogy Pozsony nem Budapest, azaz az országon belüli súlya kisebb. Az érem másik oldalához tartozik az is, hogy azért Szlovákia „fogva van” az uniós tagság által. Bármit nem lehet megtenni, a magyar kisebbség közvetett védelmet kap ebben a helyzetben, az elnyomás nem fokozódhat totálissá. De azért változatlanul nem lehet hivatalos nyelv a magyar, oktatásügyi és kulturális kérdésekben nem dönthetnek önállóan a magyarok, az országos mellett továbbra is regionális kisebbségi helyzetben tartják őket – vagyis a megyehatárok úgy vannak meghúzva, hogy mindenütt kisebbségben legyenek -, ünnepeik nem hivatalos ünnepek.
hvg.hu: Mi oldhatja ezt a helyzetet?
Ö.L.: A határnyitás mindenképpen enyhíti a feszültséget. A gazdasági kapcsolatok jót tesznek. Aki ma Szlovákiában magyarul tanul, az a magyar munkaerőpiacra is gondol. De a legfontosabb a kulturális kapcsolatok fejlesztése volna. Magyarországról hivatalosan támogatott kultúrexport kellene, kulturális termékek és projektek exportja. Szlovákiában gyakorlatilag alig lehetséges a magyar kultúra népszerűsítése szlovákul, a szlovákiai magyok kultúráját is beleértve. Például szerettük volna évente legalább egyszer szlovákul is megjelenteteni a szlovákiai magyarok egyetlen társadalomtudományi folyóiratát, illetve fontos könyveket is. Ezekre a projektekre kizárólag magántámogatóktól lehet ma pénzt szerezni – szerencsére az itteni gazdag réteg néhány tagja túljutott az eredeti tőkefelhalmozás gátlástalan korszakán, már van, aki a kultúratámogatás fontosságát felismerte. De ez persze nem pótolja az állami forrásokat. Szóval Magyarországnak a kultúrexportot kellene növelnie, s a közös projektek számát. Csak a megismerés és a társadalmi párbeszéd csökkenti az előítéletet. A magyarellenesség bázisa is inkább északabbra van, ahol nem élnek magyarok. Kulturális váltás szükséges: a magyar kultúrát kellene itt megszerettetni. Nem is volna lehetetlen. Mint mondtam, a szlovák értelmiség nyitott és a szlovák társadalomban is egyre többen látják, hogy a határokat semmi nem fenyegeti, az ellenségkép fenntartása értelmetlen, s csak belső okai vannak. A baj az, hogy egyelőre nem látszik más doktrína.
Hvg
