Ma terjesztette be Boris Zala smeres képviselő az Alexander Dubček érdemeit méltató törvényjavaslatot a Tisztelt Házba. A törvény kimondaná, hogy Dubček elévülhetetlen érdemeket szerzett a demokrácia, a szabadság és az emberi jogok érvényesítése terén, ezért a törvényhozás előcsarnokában mellszobor és emléktábla illeti meg. Pavol Hrušovský a kereszténydemokrata frakció nevében elutasította a javaslatot. „ A megfogalmazás mindkét lábára sántít – mondta –, az előterjesztés mítoszokra alapoz. Dubček ugyanis nem a demokrácia, a plurális társadalmi rend megteremtése terén szerzett érdemeket, hanem csupán a kommunizmus demokratizálásával kísérletezett.” Élete utolsó két évét leszámítva megmaradt kommunistának – fogalmazott Hrušovský –, az opportunizmus hőse volt. 68-ban magával sodorta őt a történelem, de soha nem harcolt. Még 1969 és 1989 között sem vállalt semmit, passzív ellenállást sem. Tiszteletre méltó ember lehet, de példakép nem – vélekedett Hrušovský, aki szerint hamis megközelítés, hogy a szlovák nemzet szabadságát Csehszlovákia föderalizálásával segítette. Az Gustáv Husák érdeme. Dubček végig Csehszlovákia-párti volt, az emberi jogok terén pedig csak a kommunista elvek által korlátozott emberi szabadságot támogatta. Az SZDKÚ-s Pavol Kubovič még hozzátette: nem lenne jó, ha a parlament venné át a történészek szerepét, és az sem, ha minden hatalom törvényben örökítené meg a neki kedves személyiségeket, hogy ezzel emlékművet állítson önmagának. A független Pavol Minárik a kor betegségének nevezte, hogy Szlovákiában törvény születik Hlinkáról, méltatják általa a szlovák önállósodási törekvéseket, párhuzamosan pedig rehabilitálják Clementist és Mináčot, és most a kommunista párt volt vezető tisztségviselőjét akarják törvényben megörökíteni. Azt a tisztségviselőt, aki a kommunista párt fontos tisztségviselője volt, amikor például Husák a börtönben sínylődött. Hasonlóan beszélt Vladimír Palko, aki arra is kitért, hogy Dubček 1969 után a szövetségi gyűlés elnökeként megtorló törvényeket írt alá, de 1989 után ugyanebben a tisztségben visszautasította, hogy az átvilágítási törvényt aláírja. „Sajnálom, opportunista politikus volt. Ezt szeretnénk piedesztálra emelni? – kérdezte. – A hazugságot és a politikai túlélést?” Ján Richter a Smerből és Tibor Mikuš függetlenként próbálta védeni Dubček magatartását, a történelmi környzetre, a korra és családjára hivatkozva, de a nemzeti Jozef Rydlo válaszul úgy fogalmazott: az ilyen törvénnyel a szeme közé nevetnének azoknak a hívőknek, politikai foglyoknak és emigrációba kényszerített embereknek, akik komolyan gondolták a demokráciát, a szabadságot és az emberi jogokat. Rydlo szerint Dubček felmagasztalása a posztbolsevik propaganda és agymosás eszköze. Azé az ideológiáé, amely folyamatosan tagadja a múltat, amely azt hiteti, hogy szerint létezett ugyan a kommunizmus – de kommunisták nélkül, voltak börtönök, de politikai döntéshozók és ítészek nélkül, voltak bűnök, de bűnösök nélkül. Azok, akik azt hitetik, hogy volt gyengéd forradalom, pedig annak még el kellene jönnie… Rydlo szerint 1968 januárjában a nyitást a KGB vezérelte, és Dubček naivságában nem vette észre, hogy csak eszköz Moszkva kezében az invázió előkészítésére, mert a szocialista tábor akkor már a helsinki folyamattól rettegett. Az eurokommunisták pedig azért csináltak utólag hőst Dubčekból, mert kudarcot vallott önmagukat akarták általa rehabilitálni. A vita még nem zárult le, így nem tudni, lesz-e törvény Dubčekról…
És mert az első Szlovák Nemzeti Tanács (1848) megalakulásának 160. évfordulója alkalmából tervezett nyilatkozat szövegében nem tudtak megállapodni a pártok, a ma 11 órára tervezett ünnepélyes szavazást bizonytalan időre elnapolta a házbizottság. Délután Bécsben, az osztrák parlamentben tehát e nélkül vesz részt a szlovák parlamenti küldöttség az első szlovák nemzeti tanács megalakulásának ünnepségén. Pozsonyban pedig Ján Kubiš külügyminiszter külpolitikai jelentésével folytatódik a 27. ülés.
Pátria, ngyr
