Egy felvidéki magyar állampolgár közleménye

Gubík László 24 éves, lévai születésű magyar fiatal. Felvidéki magyarként 2011. július 19-én letette a magyar állampolgársági esküt, ami által magyar állampolgárrá vált. Ezzel kapcsolatban az alábbi közleményt jutatta el a Felvidék.ma szerkesztőségébe, melyet három nyelven készített el.

2011. július 19-én Soltvadkerten magyar állampolgársági esküt tettem, és kézhez vettem honosítási okiratomat. Ezáltal közjogi értelemben is a magyar nemzet tagjává váltam. Tisztában vagyok vele, hogy cselekedetemmel felvidéki magyarként a Szlovák Köztársaság hatályos jogszabályai alapján törvényt sértettem. Szeretném a legszélesebb nyilvánosság előtt megindokolni döntésemet.

1. A szlovák alkotmány alapvető rendelkezéseiben – 5. cikk (2) bekezdés – leszögezi, hogy saját akaratán kívül senki nem fosztható meg állampolgárságától, így véleményem szerint a szlovák állampolgársági törvény legutóbbi módosítása – 2010. évi CCL. tv. – alkotmányellenes.
2. Joghallgatóként és törvénytisztelő állampolgárként nem kívánok rejtőzködni a hatóságok elől, ugyanis semmi olyat nem tettem, amivel sérteném Szlovákia érdekeit, épp ellenkezőleg, továbbra is szülőföldemen szeretnék élni és boldogulni, ezért nem kívánok megválni szlovák állampolgárságomtól.
3. Szakdolgozatomat a Szent Korona-eszme mai relevanciájának kérdésköréből írom, mely közjogi rendszer évszázadokon át egységes kötelékbe és szerves alkotmányos keretbe fogta a Kárpát-medence népeit. A Magyar Országgyűlés által elfogadott 2010. évi XLIV. törvény épp ezen eszmerendszer egy jogintézményét hívja életre, amely lehetővé teszi, hogy a magyar nemzet ne csupán nyelvében és kultúrájában, de közjogi szempontból is eggyé váljon. Ezen gondolatnak én nem csupán erkölcsi, de jogi, illetve tudományos vetületével is mélységesen egyetértek.
4. A Magyar Koalíció Pártja Lévai Helyi Szervezete elnökeként, valamint a Via Nova Ifjúsági Csoport országos alelnökeként felelősséggel tartozom mind a helyi magyar közösségért, mind a felvidéki magyar ifjúságért, ezért döntésemet nyilvánosan és büszkén vállalom. Nem kívánhatom, hogy kövessék példámat, vallom azonban, hogy a magyar nemzettel való azonosulás és egyesülés eme módja a követendő irány a felvidéki magyar közösség és a Kárpát-medence magyar közösségeinek jövője szempontjából.
5. Felmenőim magyar állampolgárok voltak, akiket e köteléktől akaratuk ellenére fosztottak meg. Azzal, hogy magam is magyar állampolgár lettem, csak azt kaptam meg, ami a történelem szerencsésebb alakulása esetén jogosan és teljesen természetesen megilletett volna.

Azok iránti tiszteletemet, akik a vészterhes időkben is vállalták magyarságukat, akiket kényszermunkára hurcoltak, akiket minden vagyonuktól megfosztottak, akik a reszlovakizáció helyett a kitelepítéseket választották, csak úgy tudom méltó módon kifejezni, hogy a 21. században ezt a teljesen természetesnek számító, az ő sorsukhoz és vállalásukhoz mérten rendkívül csekély gesztust megteszem.  

Léva, 2011. július 29.

Gubík László, szlovák-magyar kettős állampolgár

{iarelatednews articleid=”29552,29555″}