Hogy miért is jó elbukni egy választást és a parlament falain kívül rekedni? Azért, mert így legalább nem kell egy sorban helyet foglalni homokosokkal és félkegyelműekkel, valamint más hasonszőrű egyénekkel.
Legalábbis Ján Slota szerint, aki röviden ezekkel a szavakkal indokolta a SITA szlovák hírügynökség riporterének azt, hogy tulajdonképpen miért is nem lógatja az orrát pártja (le)szereplése miatt (az SNS 4,55 százalékkal nem szerzett mandátumot).
Elég kemény lehetett a választások éjszakája a nemzetiek vezére számára, talán még saját magát is sikerült felülmúlnia, hiszen azóta csupán most hallatta hangját először. S még most is érezni lehetett szavain a nem teljesen etil hatását. Az SNS elnöke most minden bizodalmát Robert Ficoba helyezi, akitől bátor és hősies kiállást vár a hazáért – amely egyébként szerinte a választások egyértelmű vesztese, hiszen nem az SNS szenvedett vereséget, hanem a szlovák nemzet. Pártja, amely már közel másfél száz éve küzd a szlovákok jogaiért, köszöni szépen, jól van és bizonyosan nem fog eltűnni – nyilatkozta Slota.
A pártelnök ugyanakkor meglepetésének adott hangot, hogy a Most-Híd székházában magyar nótákat fújtak a választások éjszakáján. Nem tudom, miért csodálkozik ezen éppen ő, akinek már bőven nyílt alkalma megtapasztalni, hogy mámoros állapotában az ember néha olyasmire is képes vetemedni, mely egyébként távol áll tőle…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”32925″}
