A martosi folklór csoport immár negyedik alkalommal vett részt a XVI. Aratónapon és a Kárpát-medencei Nemzetiségek Találkozóján, amely Szarvason került megrendezésre és egyike a térség népszerű rendezvényeinek, amely összehozza az egymástól távol élő magyarokat.
Régen legalább két hétig tartott az aratás, ám a szarvasi Ezüstszőlőben rendezett aratónap másfél órás versenye is elég volt ahhoz, hogy felelevenítsék a kaszások, a marokszedők és a kévekötők mozdulatait és a kézi betakarításhoz kapcsolódó egyéb hagyományokat.
A szép számú közönség itt megelégedett a nézelődéssel, az aratóételek főzőversenyén a bográcsokból már kóstolót is kért. A honi és határon túlról érkezett összesen tizenhét csapat nemcsak az aratóversenyen hanem a bográcsok mellett is kitett magáért.
A főszervezők tájékoztatása alapján, három évvel ezelőtt született meg az ötlet, hogy egy-egy népcsoportot vagy várost hívjanak díszvendégnek, amelyek, illetve akik egy jel állításával színesítik az Összetartozás Emlékparkját. Erdély, Karcag, Vajdaság és Nyíregyháza után ezúttal Kárpátaljának (Császlóc) jutott a megtisztelő feladat.
Meglepetés és megtisztelésként érte a martosi hagyományőrző csoportot a felkérés, hogy a jövő évben díszvendégként képviseljék Felvidéket a XVII. Aratónapon.
A történelmi Magyarország közepe Szarvason van, és ez a tény külön kötelezettséggel jár számunkra. Szarvason szlovákok élnek, ezt, az akkor még lakatlan területet ugyanis az 1700-as évek elején szlovákokkal népesítették be. Ez a rendezvény a nemzeti összetartozásról, összefogásról szól.
Az aratóünnepség színpompás felvonulással kezdődött. A menet elején haladó csapatokat a Szarvasi Veteránjármű Baráti Kör régi traktorai, mezőgépei követték. A már ósdi, de még üzemképes masinákat számos bámészkodó vette körül, akárcsak a cséplőgépet, melynek a működését a későbbiekben meg is csodálhatták az érdeklődők, majd egy újabb kopjafa leleplezésére került sor, amit ezúttal Császlóc polgármestere hozott. A kopjafa egy Vereckei-hágóról származó vörösfenyőből készült.
„ A határ csak egy vonal, ami egy igazságtalan békediktátum eredménye, mondta Farkas Zoltán a Békés megyei Közgyűlés elnöke beszédében, miután lehullott a lepel. — Ha tett nélkül hagyjuk is, de szó nélkül nem hagyhatjuk, amit művelt Magyarországgal Európa, de tudtára kell adnunk Európának, hogy van mit jóvátennie a magyarokkal szemben — jelentette ki a megye első embere, majd átadott egy címeres magyar trikolort Békés megye zászlajának kíséretében.
Erre a napra évről évre a Kárpát-haza egyre több országából érkeznek vendégek, hogy bemutassák hagyományaikat, szokásaikat. Ez a nemes versengés minden résztvevő számára fontos, mert jövője csak annak van, aki a múltját ismeri, a hagyományok ápolása pedig a nemzedékek közötti összetartó erő.
Az idén Ecser, Dabas-Sári, Csömör, Mezőtúr, Nagyszalonta, Császlóc, Muzslya, Martos, Szentegyháza, Magyarcsernye, Feketics, Tornya, Szaján, Kondoros, Kardos, Csabacsűd és Pély csapatai mérkőztek meg a legjobb aratócsapat, a legjobb kiállású csapat, a legjobb früstök, a legjobb kaszás, a legjobb marokszedő, szemrevaló fehérnép, a leglátványosabb csapat, a legszebb keresztet rakó kategóriákban,de keresték a rangidős, ill. a legifjabb kaszást is.
Az aratást figyelemmel kísérő zsűri elnöke elmondta: a tarló magasságára, a szemveszteségre, a kévébe, a keresztbe rakás módjára, a reggelire felkínált étkekre ügyelnek, de azt sem tévesztik szem elől, hogy ki milyen hangulatban és öltözékben kezd a munkához.
Amikor megérett a gabona, hálát adtak az Istennek, mert megtermett a jövő évi betevő falat az embereknek és az állatoknak egyaránt.
A főzőversenyen is sokan serénykednek: huszonhat csapat állította fel a bográcsát, sok esetben nem is egyet, hanem kettőt, mert a zsűri által kötelezően előírt zöldbablevesen kívül más ételt is készítettek, főleg különféle paprikásokat, pörkölteket.
Az este, amikor a hatalmas tapssal a fellépőket ünnepelték, jó látni, hogy a népes csoportok tagjai kikapcsolódtak, talán a lelkükre nehezedő gondjaikat is elfelejtették, énekeltek, táncoltak, ismerkedtek, új barátságokat kötöttek.
A délutáni műsor kezdetén a vendégek és a házigazdák áhítattal állták körül a színpadon elhelyezett nyolckilós cipót, a Kárpát-haza kenyerét, melyhez mintegy 30 településről érkezett a búza. Az élet betakarításáról, az aratásról, a magyarságot összekötő hagyományokról Babák Mihály, Szarvas polgármestere mondott ünnepi köszöntőt és beszédet.
A határon túli magyarok több száz kilométerről jöttek el ide, a Kárpát-haza közepére, hogy találkozzanak, kezet rázzanak. Elhozták a búzájukat, ezért ebben a kenyérben nemcsak liszt és a só van, hanem az egykori és a mai haza földjének az ereje, az összetartozásé, melyet sem a határok, sem a politika, de még a válság sem törhet meg. Nyírő Józsefnek a magyarságért mondott végső fohászából idézek: ”Tégy velem, amit jónak látsz, de áldd meg ezeket a magyarokat és minden magyarokat, fizess nekik bőségesen, mindig rajtuk és sorsukon legyen a szemed, vezesd vissza újra szép Magyarországba, az örömnek és békességnek elveszett világába s mondd meg a búzának, hogy kétszeresre nőjön számukra, tanítsd meg a madarat nekik dalolni, törüld le a pusztulás, szenvedés és halál ítéletét a homlokukról, ne engedj egyet is elveszni közülük, aranyként csengjen a drága anyanyelv ajkukon, virágozzanak ki nagy magyar erények, és erdők fái, szűnjön meg minden igaztalanság, és áldás fakadjon számunkra minden elejtett vércseppből és verejtékből.”
Miután a papok és lelkészek megáldották a kenyeret, felszeletelték és szétosztották a jelenlévők között.
Szarvason a XV. Aratónap és a Kárpát-medencei Nemzetiségi Napok rendezvénysorozata rendkívül jó hangulatban, aratóbállal fejeződött be.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
Sedliak Pál felvételei:
