Namármost… múlt alkalommal ott fejeztem be az én könyves projektem történetét, hogy egy időre lekerült a napirendről – de nem adtam fel véglegesen az elképzelést, hogy lesz egy szlovák nyelvű könyvem is!
A nyár azonban azzal telt, hogy a Somorjára költözés ügyeit intéztem – utazások, ismerkedés az új lakással stb – teljes jogú somorjai polgár lettem, és a lakást alakították át az igényeimnek megfelelően.
A fordítás azonban ott lapult a gép memóriájában, és én lassan hozzáfogtam a kézirat megszerkesztéséhez. Közben pedig felvettem a kapcsolatot magyarországi nyomdákkal is, mert az itteniek csak horribilis összegekért vállalták a könyv nyomtatását. Két barátomat kértem meg rá, hogy lektorálják a szlovák szöveget.
Pogány Erzsinek és Tóth Erikának köszönhetően pénz is lett, így már a Szövetség a Közös Célokért illetve a Carissimi Alapítvány is támogatja a könyv kiadását.
A nyomdákkal az egyeztetés csak ezután kezdődött el. Mivel a kézirat szlovák volt, és a magyar nyomdáknál aránylag ritka a szlovákul is tudó munkatárs, ügyelnem kellett arra, hogy a szövegben ne legyenek elválasztások, amik a tördelésnél galibát okozhatnak – habár, ilyenkor, hallom némely rosszmájú kritikusunk epés megjegyzését, hogy teljesen felesleges az igyekezetem, hisz magyar szövegeknél is, tördelés címén, a nyomdák időnként olyan hajmeresztő dolgokat művelnek, ami kész merénylet a magyar nyelv ellen.
Először egy dabasi nyomdával tárgyaltam, ahova hosszú hónapok levelezése után küldtem el a kéziratot, és ekkor érkezett a válasz, hogy bocsi, de szlovák szöveg nyomtatását nem vállaljuk – nem mintha mindvégig nem arról lett volna szó, hogy szlovák nyelvű könyvet kellene kinyomtatni!
Már szorított az idő, mivel a könyvet karácsonyra akartam időzíteni. Ekkor jött képbe egy balassagyarmati nyomda, amivel már volt tapasztalatom, mert a verseskötetemet is ők nyomtatták. Anyuék személyesen is elmentek hozzájuk, és megállapodtak velük… Aztán hetekig semmi. Karácsony előtt írtam nekik, és érdeklődtem, hogy hogyan áll a munka.
A választ két nap múlva kaptam meg, hogy valamilyen műszer elromlott, és most különben is van elég munkájuk /ez ugyan nem volt a levélben, de a sorok közül én ezt olvastam ki/, úgyhogy, januárban térjünk vissza a könyvre.
Mit ne mondjak, fölment bennem a pumpa, és a válaszom is ehhez mérhető volt, de az én könyves projektem egyelőre úszni látszik… vagy, ki tudja?
Folytatás következik…
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”50843″}
