Összesen több mint 300 ezer polgár dolgozik külföldön. A külföldi állás, de elsősorban a külföldi fizetések miatt a fiatalok egyharmada hagyja el Szlovákiát, és csak nagyon kevesen tervezik hazatérésüket.
A külföldön munkát vállalókat nem az ottani kormányok intézkedései vonzzák, hanem a rend, jólét és a magas fizetések – derül ki a Szlovák Vállalkozói Szövetség (Podnikateľská aliancia Slovenska, PAS) legújabb felméréséből.
Folytatódik az „agyelszívás” – állapított meg a PAS. Évről évre jelentősen növekszik azok száma, akik hosszabb vagy rövidebb ideig külföldi munkát vállalnak. Ezen kívül 30 ezren tanulnak külföldön, legtöbben Csehországban, ám az utóbbi időben rohamosan nő a Németországban és Ausztriában tanulók száma is.
A PAS a „Szlovákia Tehetségek” megnevezésű felmérésében a megkérdezett külföldön tanulók nem egész negyede kíván hazatérni, és a kint dolgozó munkavállalók 70 százaléka pedig külföldön szeretne letelepedni.
Szlovákiában sok az olyan cég, amely hónapokon keresztül hiába keres új munkaerőt, a másik oldalon évente tízezrek hagyják el az országot tanulás vagy munkavállalás céljából, a többségük már csak látogatóba tér majd vissza.
Szlovákia így elveszíti fiatal, potenciális járulékbefizetőit. „Hosszú távon, pénzügyi szempontból hiány keletkezik Szlovákiában, mivel az állam fizette az egészségügyi és szociális ellátásukat, valamint a képzésüket is. Ezek emberek pedig produktív korukban feltehetően már nem Szlovákiában fognak tevékenykedni” – véli a PAS.
Sajnos az EU-s csatlakozásnál a tárgyalók abba is belementek, hogy ugyanannál a multinacionális vállalatnál a hazai munkaerő a nyugaton bevett bérek töredékéért dolgozzon.
Ne is csodálkozzunk azon, hogy a Nyugat-Európai országok elszívják tőlünk a szakképzett munkaerőt, megspórolva annak képzését, felkészítését, társadalmi költségeit.
Az óriási mértékű „agyelszívás” pedig már odáig fajult, hogy egyes nyugati országokban már nincs orvosképzés, minek is, hiszen a képzés töredékéért adnak a keletről jött szakembernek jó fizetést, eleve számolva azzal, hogy előbb vagy utóbb a tehetség úgy is náluk fog kikötni.
Másrészt Szlovákiában elmaradott régiókat úgy zárkóztatnák fel, hogy a költségvetésből beruházás ösztönzésre szánt euró milliókat, például olyan helyre tolnak, ahol már létezik három autógyár, miért ne legyen ott egy negyedik is. Nem baj, hogy szabad munkaerő nincs is azon a területen majd odavándorolnak délkeletről, több száz kilométert, ha nem akarnak éhen halni, mert hát ott 20-27 százalékos a munkanélküliségi ráta.
Ezt nevezzük felzárkóztatásnak, az egyes régiók közti meglévő különbségek kiegyenlítésének? Vagy talán nem is ez volt az EU-s csatlakozásunk egyik fő célja?
Szegedy László, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”57876,48200″}
