2016. május 25-én a szenci alapiskola egy csodálatos műsorral ünnepelte meg fennállásának 65. évfordulóját. Hatvanöt évre emlékeztek, holott Szencen az oktatás sokkal korábban indult. Az oktatási intézmény újbóli megnyitása viszont okot ad az ünneplésre.
A szenci alapiskola a 2002-2003-as tanévben vette fel a város híres tudós szülöttének nevét, azóta Szenczi Molnár Albert Alapiskolának hívják.
A kezdetekre Matus Mónika emlékezett vissza köszöntőjében. Kiemelte, mivel az iskola krónikáját csak 1958-ban kezdték írni, a ma még élő első évfolyamosok emlékeire tudtak csak hagyatkozni, hogy felidézzék, milyenek is voltak a kezdetek. Az események felidézésére ezért felkérte Polák Margit könyvtárost.
Az események felidézésére Polák Margitot kérte az iskola igazgatónője, Matus Mónika
Ők akkoriban azon izgultak, lesz-e osztályuk, tanítójuk, ma azon szorong egy hatéves gyermek, milyen iskolába kerül – kezdte visszaemlékezését Polák Margit. 1950-ben az 1944-ben születettek voltak az első olyan évfolyam gyermekei, akik magyar iskolába jártak. 1950-ben még nem voltak a szenci iskolában padok, szinte semmi nem volt.
Négy lelkes szülő ragaszkodott ahhoz, hogy gyermekük megérdemli az anyanyelvi oktatást: Bakus Zoli bácsi, Minczinger Sándor, Polák Joli néni, Racskó Géza bácsi – az ő kezdeményezésükre indult újra a magyar iskola Szencen – emlékezett a könyvtáros.
Margitka a pedagógusokra is jó szívvel gondol: Jungkönig Sára tanító néni és Kipke Györgyi voltak az első magyar tanítók a városban az 1950-es években. A később munkába állók, Lefler Katóka, Jánosovics Rózsika, Strešňák Ancsi néni, Margitfalvy József, majd Neszméry Mancika Polák Margit szerint fantasztikus tanítók voltak. Polák Margit egy érdekes esetet is felelevenített: az egyik gyermeket a szlovák iskolába adták be, de ő megszökött és a magyar iskolába kezdett járni.
Kérésünkre Polák Margit egy kedves történetét is elmondta, amely azt bizonyítja, hogy az ő idejében még közösségben gondolkoztak a gyerekek. „Akkoriban nem kísérgettek minket a szülők, egyedül kellett hazamenni, és eltévedtem. Az egész osztály jött velem keresni a házunkat. Kérdezgették, merre lakom, milyen a házunk. Én csak annyit tudtam mondani, hogy két kémény van rajta, erre eljöttek velem a kolóniára, de minden házon két kémény volt. Olyan csodálatos volt a gyermekközösség is, csodálatosan szép volt. Nehéz volt, de nagyon szép emlékeim vannak.”
A krónika írásának első évében, 1958-ban már 19 osztályban folyt az oktatás a szenci magyar alapiskolában, 719 tanulóval, délelőtt a felső, délután az alsó tagozatosok tanultak. 1968-ban új fejlődési lehetőségeket láttak a pedagógusok, a szocialista demokrácia útját, és külön érdekessége a dolognak, hogy majdnem szóról szóra ugyanazokat a változásokat követelték, mint amit ma szeretnének elérni a pedagógusok: mégpedig egy önálló magyar pedagógiai tagozatot az oktatásügyi minisztériumban. Tehát, amikor arra gondolunk, hogy sok az 50 év, akkor kiderül számunkra, hogy a változáshoz sajnos nem elég hosszú ez az időszak – fogalmazott Matus Mónika.
Az 1977-78-as iskolaévben kezdték építeni az iskola új szárnyát, ekkor még mindig 19 osztállyal, 505 tanulóval működött az intézmény. 1985-86-ban elkezdődött a csillagvizsgáló építése, majd a tornateremé is. Az 1990-es évek elejére befejeződtek ezek a fejlesztések. Ma 191 tanulót oktatnak 10 osztályban.
Az énekkar is fellépett
Az ünnepnap délelőttjén az iskola udvarán egy időkapszulát helyeztek el a tanulók kívánságaival, amelyet 35 év múlva bontanak fel, amikor az iskola fennállásának századik évfordulóját ünneplik majd. A diákok nem rugaszkodtak el a mai kortól, inkább azt írták le, amit most szeretnének, abban a reményben, hogy 35 év múlva megvalósul.
A tanulók szeretnék, ha minden iskolában lenne nyomtató és 3D vetítő, Tomi bácsi fia lenne a gondnok (Sevcsik Tamás jelenlegi pedellus fia – a szerk. megj.), és elképzelésük szerint lesz focipálya, medence és halastó is. Nem lesznek viszont füzetek és könyvek, csak táblagép, és a pedagógusok arra töltik majd fel a leckét. Naponta csak négy óra tanítás lesz. Minden elektronikus lesz és napelemre fog működni. Nem léteznek székek, csak babzsákfotelek. És lesz olyan szoba, ahol a tanulók kipihenhetik fáradalmaikat, valamint jakuzzi, ahol relaxálhatnak. Használatba kerül a pince is – amelyen golyóálló üveg lesz, hogy a terroristáktól megvédje az iskolát. Az étteremben a gyerekek menüből választhatnak majd. A fák nagyra nőnek az udvaron.
Az egyik legérdekesebb üzeneten pedig mindenki meghatódott:
„reméljük, nem leszünk kevesebben, mint most vagyunk”.
Ha a gyermekek is így gondolják, akkor jó irányba halad az iskola.
(a szerző felvételei)
