Takács Imre adatközlőnk 1908-ban született Lekenyében és ahogyan említette, négyéves korában költöztek Sajótibába. Életét Lekenyében és Sajótibában élte le. Katona nem volt, így a szokások, táncok, dalok ismeretére esetében csak a település, illetve a szűk környezet gyakorolt hatást. Paraszti család sarjaként más foglalkozást nem ismert.
Az apja gazdaságában dolgozott, ő maradt a családi fészekben. Feleséget azonos kultúrával bíró más faluból hozott, s a szüleivel közös háztartásban élt. 1952-ig magángazdaként, utána a Lekenye és Sajótiba közös mezőgazdasági szövetkezetében dolgozott gyalogmunkásként. A „bársonyos forradalom”, illetve a szövetkezet szétbomlása után (1992) koránál fogva talajt vesztett, s mivel nem bírt olyan munkaerővel, valamint szükséges termelői felszereltséggel, hogy magángazdálkodóként eredményes gazdálkodást tudott volna folytatni, ezért bele sem fogott. Nyugdíjasként, a fia családjával egy fedél alatt élte életét. Az általa elmondottak a XX. századi valóságot tükrözik.
A bálok, a nyilvános táncmulatságok társadalmi funkcióval is bírtak. A társas szórakozásnak a falu társadalma által elfogadott szabályai voltak. A szabályok betartásáért a rendezők tartoztak felelősséggel. Ezért vált szükségessé a rendezők, szervezők, lebonyolítók név szerinti megválasztása, kijelölése, elszámoltatása. Ez mind honorárium nélküli társadalmi megbízás volt. Egy-egy jól sikerült rendezvény a résztvevők megelégedettsége mellett a rendezéssel megbízottak tekintélyét, közösség általi elismertségét növelte.
A nők karikázó tánca. 51. OKÜ. Berzéte. Fotó: Takács András
Táncillem, bálfajták és viselkedés a mulatságban
Csak a legények jártak át más faluba?
Búcsú alkalmával gyöttek más rokonok is. Itt is, meg más faluban is.
Más faluba maguk is csak búcsúkor mentek?
Mikor ott vót mulatság, vagy regrutabál, vagy búcsú. Egyébkor nem nagyon mentünk.
Hányan? Egyedül is átment?
Én átmentem egyedül is, meg vót cimbora mindég, ketten, hárman mentőnk. Ha senki nem jött, akkor sem tartott negyedóráig sem Mellétébe átmenni. Keresztül, itten az erdőn.
Ott hogy fogadták magukat?
Jól. Hát befizettük az „izét”, osztán táncoltónk.
Ugyanúgy, mintha helybeliek lettek volna?
Még jobban. Vótak rokonok, mindég elhíttak, vacsorára.
Csak a rokonok?
Nem, az ismerősök is. Mind olyan jó gyerekek vótak ezek a melléteiek, mind.
Ők is jártak Lekenyébe a mulatságokra?
Jártak hát, négyen-öten gyöttek mindég.
Ugyanazok mindig?
Dehogy, minden évbe mások.
Hogy fogadták őket itt?
Hát fogadtuk, meg vótak itten nők, osztán táncolhattak…
Mikor a cigánybíró meglátta a szomszéd falusiakat, akkor nem csinált semmi különöset?
Nem csinált semmit, csak ha valamelyik intett, hogy húzasson, mert táncolni akarnak, a cigánybíró szólt a cigánynak, hogy húzzátok rája. Rápendítettek, osztan táncoltak.
A lányokat nem maguk kínálták nekik?
Nem! Ők felkérték. Már ők kinézték, mindegyik legény, hogy melyik lányt viszi el. Nekem is vót Mellétében szeretőm. Itt is.
Rendszerint csak Mellétébe jártak?
Hát vótunk mink Mellétében, Hosszúszón is vótam bálban, meg másütt, mindenütt a környéken.
Ha elmentek, az éjféli elmaradt?
Hát az elmaradt. De elhíttak ottan is. Mindenütt vót olyan fiúcimbora, aki elhítt vacsorára.
Olyankor elmentek a lakásra, a házukhoz?
Elmentünk a házukhoz, ottan megvacsoráztunk, meg mulattunk is, vagy ottan, vagy elmentünk még a kocsmába. Úgy mulattunk.
Innivalót vittek-e magukkal a bálba?
Nem nagyon vittek a bálba. Oda nem. Vót ottan mindég. Bor meg mi. Ha a legények csinálták, akkor nem vittek oda. Kocsmában megitták, aztán mentek múlatni, táncolni. Ott nem mulattak a bálban.
Botot, üveget, zsebkendőt vagy sarkantyút használtak-e tánc közben?
Sarkantyút hasznátak.
Magának is volt?
Nekem nem vót. Vót, hogy feltettem. Akkor vót a faluban sarkantyú, mert huszároknál szolgáltak a besorozott legények. Vótak még az én legénykoromban is. Ezeknek vót mindegyiknek sarkantyúja és adtak kölcsön.
Az Imre bácsi által emlegetett „csesz” banda. Fotó: Takács András
Olyan volt-e, hogy ritmusokat kiabáltak volna tánc közben?
Vót, de én már nem emlékszek, hogy mit. Vót ilyen is.
Nótáztak is, amikor táncoltak?
Persze. Ahogy a cigány húzta, úgy danoltak, meg táncoltak is.
Legények vagy inkább csak a lányok?
Legények is, meg a lányok is.
Lakodalmi menetben kiáltoztak-e?
Dehogynem! (Mondja, mintha vitatkozna valakivel.)
Mit kiáltoztak egymásnak, és kik?
Hát, ha vót jó cimborája vagy valami, hogy na most iszol-e valamit, már akkor a félliterest megitták, nem kiabáltak úgy egymásnak, hogy illyen, ollyan…
Versféléket nem kiáltoztak?
Nem, itt olyan nem volt, csak akkor, mikor búcsúztatták otthon.
De azt a vőfély mondta?
A vőfély. Vőfély, meg a násznagy, meg ilyenek.
A jó táncos legénynek vagy leánynak könnyebb volt-e megházasodnia?
Hát (nevet), attól függött, hogy…
Vagy fontosabb volt a birtok?
Naná. Akkor még az vót. Akkor még azt nézték. Azután meg kezdték ezek a nőik, a lányaink, hogy tanító, meg a csendőrök, ezek kellettek. Már akkor a paraszt le vót nézve.
De egymás között a parasztok? Jó táncosnak nem volt könnyebb megnősülni, férjhez menni?
Nem vót annak jelentősége, csak lehet, hogy jobban megszerette a jó táncost, a nő a férfit, amelyik férfi jobban tudott mulatni. Ugye a férfi is a nőt, aki jól tudott táncolni. Oszt összegyöttek.
Iparosság volt-e itt Tibában, Lekenyében?
Volt, hát hogyne lett volna.
Rendeztek itt is iparosbált?
Rendeztek bált.
Arra mehettek maguk is?
Hát persze, mehetett mindenki. Akárki rendezte, ha az iparos-, vagy a regrutabál, meg a gazdabál. Parasztbál is vót olyan, mindenki mehetett oda, belépti díj vót. Öt korona (csehszlovák korona), azután már több vót.
Tűzoltók nem voltak?
Vótak. Az én időmbe is vótak.
És rendeztek ők is?
Ők is rendeztek egyszer bált. Vagy kétszer is. Nem tudom már.
Évente, vagy összesen?
Egy évbe’ csak egyszer.
Iparosok is csak egy évben egyszer?
Az iparosok is, meg a gazdálkodók is, mikor hogy, meg a regrutabál. Összekerült vagy négy-öt–hat bál is egy évben. Búcsúi bál, ez az egyház javára ment.
Kié volt a táncterem, kellett érte fizetni?
Ez a községé vót. Azért kellett fizetni valamit, hogyne kellett vóna. Azé’ is kellett, meg a cigánynak kellett. Azért szedték össze a belépti díjat. Ha nem futotta ki, akkor aki rendezte a bált, az pótolta ki.
A cigányokért el kellett menni, vagy jöttek maguktól?
Vót úgy, hogy jöttek magoktó’, hozták a cimbalmot a hátukon, meg a bőgőt. Vagy mentek értök szekérrel, aztán úgy hozták. Most már meg autóval járnak. Ezek a „csesz” bandák.
A beszélgetéssorozatot a sajótibai Ferdinánd házaspárral folytatjuk.
