Idén egybeesik virágvasárnap és Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe. Virágvasárnap a húsvét előtti vasárnap neve, a nagyhét kezdete a keresztény ünnepkörben, mely idén március 25-re esik, s ez egyben Jézus fogantatásának, illetve születése hírül adásának a napja is.
Mivel mindkét nap Jézus életéhez kapcsolódik, a kronológiai sorrend alapján úgy logikus, ha Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepével kezdjük, mely a Megváltó fogantatásának napja.
Az angyali üdvözlet érkezése
A katolikus egyház ezen a napon emlékezik az angyali üdvözletre, vagyis arra a bibliai történetre, amikor Gábriel arkangyal megvitte Názáretbe Szűz Máriának a Megváltó megtestesülésének örömhírét. Az ünnep kialakulásában fontos szerepet játszott Jakab ősevangéliuma, mely szerint Jézus fogantatása és kereszthalála ugyanazon a napon, március 25-én történt. Ezért az időpontját úgy számolták ki, hogy Jézus születésének napjától, azaz december 25-től visszaszámoltak kilenc hónapot.
Jézus fogantatásának ünneplését 692-ben említik először, latin neve Annuntiatio Domini. Magyar elnevezése onnan ered, hogy ezekben a napokban kezdték el a gazdák a fák oltását. De ismert más magyar említése is, például Testfogadó Boldogasszony, Boldogasszony fogadása, vagy Asszonyunk Szűz Máriának szeplőtelen fogantatása ünnepe. Bár keresztény ünnep, gyökerei jóval korábbra nyúlnak, a legszélesebb értelemben vett termékenység ünnepe. Ősi hitvilágunkban is szerepel az istenanya, a Boldogasszony vagy Boldoganya, akit gabonával, vagy gyümölccsel ábrázoltak, a székelyek és a csángók pedig Babba Máriához fohászkodtak.
A jóságos, fenséges égi asszony kultuszával Szent Gellért találkozott térítései során, ezt vonták később a keresztény Mária-kultusz fényébe. Mint minden ünnephez, természetesen ehhez is fűződnek népszokások, hiedelmek. Mivel Szűz Mária e napon fogadta méhébe Jézust, a néphiedelem szerint a gyermekre vágyó asszonynak ezen a napon óránként imádkoznia kell a gyermekáldásért. Ezt a napot tartják alkalmasnak a fák oltására, szemzésére is. A magyar nyelvterületen él a hiedelem, miszerint az ilyenkor oltott fát nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyna belőle. Az Ipoly vidéki falvakban gondosan vigyáztak a frissen oltott fára, mert azt tartották, ha letörik az ága, az szerencsétlenséget okoz. Olyan hiedelem is volt, miszerint a szemzett fából nem tanácsos másnak adni, mert azzal együtt a termést is odaadják. Volt, ahol ezen a napon megfenyegették a termést nem hozó fákat, hogy kivágják őket.
Angyali üdvözlet (Fotó: lotusz.cafeblog.hu)
Jézus Jeruzsálembe történő bevonulásának emlékünnepe
Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe történő bevonulásának emlékünnepe, húsvét előtti vasárnap, a nagyhét kezdete. A bevonulás útvonala a Biblia szerint Betániából az Olajfák hegyén és a Kedron patak völgyében vezető országúton át, majd az Aranykapun keresztül vezetett a jeruzsálemi templomba. Jézus szamárháton érkezett és a nép ünnepléssel fogadta, üdvözlésére pálmaágakat lengetett, innen a latin pálmavasárnap elnevezés. A pálma egyébként a győzelem és a diadal jelképe, de mivel az európai országok többségében ezek hiányában az ünnepléskor a pálmaágat gyakran a tiszafa, a fűzfa, vagy más fák ágai helyettesítették, ez az eltérés az ünnep megnevezésében is kifejezésre jut az adott nyelvterületen. Virágvasárnapnak a magyarokon kívül többek között a szlovákok, a csehek, szlovének és az örmények nevezik.
Az egyházi liturgiában már az első századoktól gyökeret vertek a bevonulást felelevenítő szertartások, Jeruzsálemben 400-ban ünnepi menetben vonultak a pálmaágakat lengető hívek az Olajfák hegyéről a városba. Nem sokkal később Konstantinápolyban, majd a 11-12. században Rómában is meghonosodtak a virágvasárnapi szertartások. Azokban az országokban, ahol nincs pálma, a virágzó fűzfa vesszejét, a barkát szentelik meg a katolikus templomokban. A virágvasárnapi szertartás barkaszenteléssel veszi kezdetét, majd körmenettel folytatódik. A szentmisén ekkor olvassák fel Jézus szenvedéstörténetét, a passiót Máté evangéliumából. A megszentelt barkát a következő év hamvazószerdája előtt elégetik, ezzel hamvazza pap a híveket.
A szentelt barkához számos hiedelem fűződik, a legelterjedtebb szerint ha a templomból jövet lenyelnek belőle egy-két szemet, megvéd a hidegleléstől és a torokfájástól. Néhol úgy tartják, hogy a megszentelt barkát nem szabad bevinni a házba, mert nyáron sok lesz a légy, ezért a padlásra, ablakba, házereszre akasztják. Egyes helyeken úgy vélik, megvéd a villámcsapástól. Megint másutt csak a szentelt barkát viszik be a házba, mert ha megszentelés nélkül kerülne oda, elhullanának a csibék és egyéb aprójószágok.
A palóc községekben virágvasárnapi szokás a kiszehajtás, a tél temetése, ilyenkor a lányok női ruhába öltöztetnek egy szalmabábut, körülhordozzák a faluban, majd elégetik vagy vízbe dobják, hogy elűzzék a telet és a betegségeket.
Virágvasárnap tilos a munka, a mulatság, egyes helyeken úgy tartják, nem szabad táncolni, mert letáncolnák a fákról a virágot. Viszont a néphit szerint ilyenkor kell elvetni a virágmagokat, mert szebbek és illatosabbak lesznek.
Virágvasárnappal kezdetét veszi a nagyhét, mely Jézus szenvedésén és kereszthalálán keresztül a feltámadásának ünnepéig, húsvétig vezet minket.
