Rendkívüli kiadvány jutott hozzám néhány napja: Szerencsés Magdolna „Nyékvárkony – mesél a szülőföld” című, csaknem kilencszáz oldalas munkája. A könyv felkérésre készült; Fazekas István, a 2730 lelkes település polgármestere elérkezettnek látta az időt megírására, s nem véletlenül esett választása szerzőként a község szülöttjére.
Szerencsés Magdolnára a közelmúltban a Karcsákról is kerekített már egy figyelemre méltó kötetet, s eszmélése óta szereti a könyveket, a verseket, az irodalmat; két gyermekét is bevonva gyűjti a helytörténeti adatokat.
Immár huszonegy éve menti és rögzíti az idő sodrásában megcsillanó értékeket – 1997-ben például Unti Máriával együtt vette számba a Csallóköz földrajzi neveit és falutörténeti adatait. Ez a tevékenysége azóta is folyamatos, mert ihletforrása a szülőföld szeretete, az ősei iránt érzett tisztelet.
A nyékvárkonyi közönség (Fotó: Szerencsés István /Felvidék.ma)
Bár ez a munka nem kerül a könyvesboltokba, én mégis a hazai magyarság egyik fontos kiadványának tartom. Jelentőségét nemcsak a levéltárakban, múzeumokban, kutatóintézetekben fellelhető egyes tények közzététele adja, hanem azoknak a helyi férfiaknak és nőknek a vallomásai is, akik benne éltek-élnek a zajló történelemben, s akik mindennapos szorgalmas munkájukkal, jövőbe vetett hitükkel alakították, illetve formálják ma is Nyékvárkonyt.
Korabeli hagyományok és szokások elevenednek meg a könyv lapjain, a település meghatározó egyéniségeinek szelleme él tovább a velük készített beszélgetésekben vagy fényképeken, holott a testük már a temetőben porlad.
Tanulmányozhatjuk például a második világháború utáni első évek kényszerű változásait az iskola oktatási nyelvében, más nemzetiségű tanítók megjelenését, majd az anyanyelvhasználat újbóli térnyerését.
Néma László, a könyv szerkesztője (Fotó: Szerencsés István /Felvidék.ma)
Ezekben az élethelyzetekben nemcsak Nyékvárkony múltjának hol szívszorító, hol léleksimogató mozzanatai rajzolódnak ki, hanem a Csallóközé is; a hajdani Aranykerté, Európa legnagyobb folyami szigetéé, s a felvidéki magyar nemzetrészé is.
Az előszóban Fazekas István, Nyékvárkony polgármestere közli, hogy a település jelenlegi arculata 1940-től fokozatosan alakult ki Várkony és Csallóköznyék egyesülésével. Csallóköznyék községről, mint a pozsonyi vár tulajdonáról először 1165-ben tesznek említést Nyeek néven, Várkonyról 1015-ből való az első írásos feljegyzés a Bécsi Krónikában. Várkonyt Nyéktől egy csatorna választja el.
A polgármester büszke rá, hogy olyan településnek lehet a vezetője, ahol az emberek összetartanak, törődnek egymással, segítik egymást. A helyiek megbecsülik és tisztelik az idősebb nemzedékeket, mert tudatosítják, hogy az előttük járók nevelték fel őket, értük dolgoztak.
Szerencsés Magdolna, a könyv írója (Fotó: Szerencsés István /Felvidék.ma)
A szerző, Szerencsés Magdolna 130 kis fejezetben mutatja be az „élet minden területére” vonatkozó – a történelmi eseményekkel, az egyházi élettel, a közművelődéssel, a polgári társulásokkal, a sportegyesületekkel, az egyéni teljesítményekkel, szokásokkal, helyi értékekkel, szakrális emlékekkel, étkezéssel, kultúrával, régi idők udvarlási szokásaival – kapcsolatos írásait.
A felsorolás természetesen hiányos, mivel képtelenség egy csaknem kilencszáz oldalas – bőséges képmelléklettel ellátott – kiadványra kimerítő részletességgel felhívni a figyelmet.
Mátyás király Várkonyhoz fűződő legendája; A kitelepítés és deportálás; Vámbéry Ármin, mint nyéki tanító; A Pfeiffer-kastély; A Szentháromság-kápolna; A Kicsi Hang verséneklő együttes; Interjú Kucman Eta színésznővel; Majoros György, a DAC-legenda; Énekes virrasztók és órakiáltók; a Hegyen-völgyön Túra Klub; Tánc kerekes székkel; a Bambi baba-mama klub – bármelyik fejezetet ütjük fel, mind fénysugár a múltból vagy a jelenből.
Dedikálás (Fotó: Szerencsés István /Felvidék.ma)
Hatalmas múltőrző teljesítmény lenne, ha a Felvidék minden egyes településéről készülhetne ilyen remek munka. Mai rohanó világunkban egyre kevesebben törődnek a gyökerekkel, s jócskán megcsappant az olvasni szeretők száma is. Ebben a kétségbeejtően megváltozott, száguldó világban egymás után merülnek feledésbe emlékeink… De ne keseregjünk, a nyékvárkonyi helytörténeti munka már valóság. Az első fecskék egyike. Hátha…
A könyv felelős kiadója Fazekas István, szerkesztője Néma László. Fotók: Szerencsés István, Nagy Polacsek Csilla és archívum. Grafika és nyomdai előkészítés: Renczés Péter és Néma László. Nyomta a REPROFSET, Dunaszerdahely. Kiadta: Nyékvárkony Önkormányzata.
