A Gömör-Kishonti Múzeum lehetőségeihez mérten folyamatosan bővíti a gyűjteményét. A képzőművészeti részlegen több mint kétezer alkotást őriznek, amely a Művészeti Alap és a megye jóvoltából tavaly hét új Putra Ede olajfestménnyel gazdagodott.
Putra Ede 1883. február 25-én született Hrussón, s kora egyik legragyogóbb tehetsége volt. Túl korai halála után viszont gyorsan elfeledték. Évtizedek kellettek, míg húga és Danis Tamás jóvoltából neve ismét bekerült a köztudatba. 1966-ban láthatták először a műveit Rimaszombatban, ahol ma már utca is viseli a nevét.
A Gömör-Kishonti Múzeum halála századik évfordulóján, 2015-ben kiállítással emlékezett Putra Edére, a szertelen és állhatatlan zsenire.
Putra a rimaszombati gimnáziumban és Selmecbányán tanult, majd édesapja halála után 1902-ben édesanyjával és két lánytestvérével, Izabellával és Magdával Rimaszombatba költözött. 1903-ban vármegyei ösztöndíjjal Budapestre kerül a pesti mintarajziskolába, de állhatatlansága miatt négy hónap után hazatér édesanyjához. A következő évben viszont már ismét Pesten tanul, Hegedűs László festőiskolájában.
Varrogatásból és nyugdíjából éldegélő édesanyja nem tudja támogatni, de szerencséjére találkozik Rudnay Gyulával, aki rimaszombati nyári festőiskolájában foglalkoztatja, és segít a Süteő István által a temetőben épített Margit-kápolna festményeinek elkészítésében. Rudnay ajánló sorainak is köszönhetően ösztöndíjat kap, és Münchenben Hollósy Simon szabadoktatási magániskolájának növendéke lesz, majd Magidey Vladimír iskolájában tanul.
De itt sem találja önmagát, az itt készített vázlatait elégeti és hazatér Rimaszombatba. A város mellett sok időt tölt nagynénjénél, Ratkóban.
1911-ben több alkotását is elküldi Budapestre a Nemzeti Szalon kiállítására, s nem egy reprodukciójával a Művészet című lapban találkozhattak újfent a kor műkedvelői. Önarcképét 500 koronáért vásárolja meg a vármegyei múzeum.
Ahogy sok más kortársáét, az ő életét is kettétörte az első világháború, megfázott és hiába szabadságolták, 1915. január 5-én tüdőbajban meghalt. Neve szerepel Makovits Jenő Fő téren található első világháborús emlékművén, s utca is őrzi a nevét a városban.
Húgának, annak fiának és Danis Tamásnak köszönhető, hogy ismét felfedezték.
A Szlovák Nemzeti Galéria már 1955-ben érdeklődött a hagyaték iránt, s annak egy részét megvásárolta.
Rimaszombatban 1966-ban a Gömöri festők művei a XX. század első felében című tárlaton mutatták be először a képeit, ezt követte 1975-ben a Gömöri Honismereti Társaság által szervezett, immár önálló tárlata. 1988-ban a losonci Nógrádi Galéria rendezte meg életmű-kiállítását, amelyen Putra hetven nyilvántartott festményéből több mint hatvanat, rajzai közül pedig mintegy hetvenet láthatott a nagyközönség, köztük a portréit, a csendéleteit és a tájképeit. Ezt a kiállítást átvette a rimaszombati Gömöri Múzeum is.
Putra Ede munkái közül kilenc olajfestmény és ötvennyolc grafikai mű Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Galériában található, ahogy számos alkotását őrzi a kassai Kelet-szlovákiai Galéria, a rozsnyói Bányászmúzeum, a losonci Nógrádi Galéria és a besztercebányai Közép-szlovákiai Galéria is.
A most megszerzett hét festmény (hat alkotást a Művészeti Alap, egyet a megye támogatásával vásárolhattak meg) között vannak tájképek vadkacsákkal és szarvasokkal, egy olvasó férfi portréja, ahogy három csendélet is. A képek az 1908-1914-es időszakból származnak.
