Tavasztündér csodát tett…

A tavasz mámorító illata tölti be a zöld megannyi árnyalatában tündöklő tájat, az azúrkék levegőégen a messze útról hazatért fecskék cikáznak. A pajkos szellő megborzolja a pompás színekben ragyogó, hajlongó fűtengert, majd gondol egyet, s a közeli folyó felé veszi útját, amelynek a felszínére apró, fehér hullámtarajokat rajzol.

Féktelen örömében arról sem feledkezik meg, hogy meg-megcibálja a fák sűrűsödő lombját, s játékába belefáradva hirtelen elillan, ki tudja hová?

Földön, vízben, levegőben felpezsdül az élet, bokrok nyújtják az ég felé télen lekopaszodott, s most megújult ágaikat, virágözönnel, édes nektárral csalogatva a rovarvilág hatalmas zümmögő kórusát, amelybe madárdal vegyül. A csodálatos harmóniát a Tavasztündér varázspálcája vezényli…

Kép és szöveg: Németh István