Rengeteg kifogást emelhetnék a Híd szellemiségével és az Összefogás új politikai kultúrájával szemben, de ezeket már elmondtam. Egyoldalú kinyilatkoztatásokban, többoldalú párbeszédekben, parttalan vitákban. Ha mindet nem is, ahhoz épp eleget, hogy nyilvánvalóvá tegyem, egyiket sem tartom járható útnak. És ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a reformért régóta kiáltó MKP-t nem volt képes legyűrni az egyik, sem bekebelezni a másik.
És ennek oka van. Ahogy annak is, hogy senki nem tudott előjönni egy életképes alternatívával.
Mert a megoldás nem egy projektpárt felépítésében volt, ahogy azzal többen megpróbálkoztak, hanem a közösségi szoftver frissítésében. Annak esszenciáját pedig, ha nem is tökéletesen, de végig az MKP adta.
Most ez az esszencia sokak szerint veszélybe kerül. Magam sem vagyok teljesen nyugodt, de a magyar egyesülés gondolata egy olyan parancs, amely előtt illik megállni. Ha másért nem is, hát azért, mert 100 évente úgy 3x fordul elő.
A szövetség pedig egy olyan üzenet, amely megérdemli az esélyt, és magára vessen, aki csírájában ráront a rég vágyott egyesülés gondolatára.
A Híd mögötti idea jó volt, de a kivitelezése katasztrofális károkat okozott. Az Összefogás mögött nincs semmilyen idea, csak marketing szemlélet, ami viszont nélkülözhetetlen a 21. században. Ha sikerül megtalálni ezek megfelelő elegyét az MKP által képviselt esszenciával, akkor működőképes lehet a szövetség. Ha nem, akkor csak egy alku marad, amit elsodor a történelem.
A magam részéről maradok a nemzeti konzervatív politizálás, az élni és élni hagyni gondolata, a felvidéki sorskérdések vállalása, a Kárpát-medencei összetartozás és a visegrádi geopolitika talaján. És mindenkinek, akinek fontos ez az irány, csak annyit mondhatok: Képviselje ezt hangosan és kérlelhetetlenül a Szövetségben!
Mert az új párt pontosan olyanná lesz, amilyenné tesszük vagy amilyenné hagyjuk, hogy tegyék.
(Gubík László/Felvidék.ma)
