Így zajlott a Rozmaringok Országos Találkozója Tardoskedden

Vannak események, melyek kitörölhetetlenül beleivódnak az ember lelkébe. Ilyen volt a tizenegy évvel ezelőtti országos találkozó Farnadon, ahol a Rozmaring nevet viselő kultúrcsoportok találkoztak. Ennek hatására a Csemadok-alapszervezetek csoportjai kétévente vitték tovább a lángot, s most a tardoskeddiek is megmutatták vendégszeretetüket. A VII. alkalommal megvalósult találkozó az újonnan átadott Faluházban zajlott nyolc csoport részvételével. A Tardoskeddi Nyugdíjasok Klubja mellett működő Rozmaring Dalkör a klub tagságával karöltve magas színvonalú rendezvényt álmodott meg.

A csoportokat a szabadtéri színpad mellett fogadták, majd az eligazítás után finom gulyással kínálták a vendégeket. Érdekes volt látni az új énekesek érkezését, hiszen két éve látták egymást utoljára Hárskúton, s azóta csak most nyílt alkalom a személyes találkozóra. A meglepetés és az öröm látszott mindenkin. Ahogy rendeződtek a sorok, a menet énekelve elindult a falu főutcáján, a helyiek élen a rozmaringgal, melyet a templom melletti parkban ültetett el Puskás Mária, a tardoskeddi Rozmaring Dalkör vezetője.

A rozmaring a népi gyógyászat kiváló eszköze és a magyar néphagyomány, így a magyar népdal egyik fontos szereplője. Amikor a dalosok, táncosok ezt a nevet választották maguknak, nem is gondolták volna, hogy a Felvidéken mintegy 13 kultúrcsoport viseli azt.

Tóth Marián polgármester (Fotó: Mészáros Magdolna)

A szemük előtt inkább az a cél lebegett, hogy a néphagyomány ápolása és átadása a fiatal generációnak ne legyen rövid életű, hanem tartós és hasznos, mint ez a szerény növény. Az már csak hab a tortán, hogy Nagy Ella és társai Farnadról 2009-ben gondoltak egy merészet és nagyot: hívjuk meg a Rozmaringokat egy nagy találkozóra! Annyira jól sikerült az első, hogy folytatása is lett, s nem is akármilyen!

Abaújszinán, Felsőszeliben, Bacskán, Nagyölveden és Hárskúton örömmel jöttek össze a csoportok, s mindenütt volt valami új elem, érdekesség. Közben a tardoskeddiek is csatlakoztak ehhez a nagy családhoz. Ilyen előzmények után került sor Tardoskedden a találkozóra.

A rozmaring ültetésekor a jelenlevők a Kiskertemben, igaz-e, babám, rozmaringot ültettem… kezdetű népdalt énekelték. A vendégek a templomban szentmisén vettek részt. A csaknem 150 résztvevő éneke, mint egy hatalmas kórusé, töltötte be a gyönyörű templomot. Lelket melengető érzés volt közösen imádkozni a csoportokért, a dalosokért, táncosokért, azokért, akik őket segítik és vezetik, támogatják. Hálát adtak a lehetőségért, hogy ismét együtt lehetnek.

Nagyon felemelő volt, ahogy a tarka tömeg besétált a Faluház frissen festett színháztermébe, s készült a gálaestre. A polgármester, Tóth Marián üdvözlő szavai után a tardoskeddiek nyitották meg a műsort. A folytatásban a farnadiak, a felsőszeliek, az abaújszinaiak, majd a bacskaiak, a nagyölvediek, a hárskútiak és a szímőiek léptek színpadra. A csoportok között többször is fellépett az abaújszinai táncegyüttes, a gazdag repertoár egy-egy szeletét bemutatva és a műsort színesítve.

A gálaműsor színvonalas, a konferálás pontos és lényegre szorítkozó volt. Végezetül a vendégek köszöntője után a Himnusz éneklésével fejeződött be a találkozó hivatalos része.

Az ünnepi vacsora után beszélgetés, ismerkedés és vidám szórakozás következett. A terem egyik sarkában kiállítást készítettek a klub tagjai a tevékenységükről, az énekkar munkájáról. Tisztelet és elismerés, hogy ennyi erő és aktivitás van bennük!

A keleti vendégcsoportok másnap kirándulást tettek Tótmegyerre, ahol a Károlyiak vadászkastélyát látogatták meg, majd Tardoskedd nevezetességeivel ismerkedtek. Ebéd után elbúcsúztak a mátyusföldi falutól, és abban a reményben, hogy a Bíborpiros szép rózsa népdalversenyen ismét találkozhatnak, hazautaztak.

Röviden ennyi fért bele a beszámolóba, de azt a hangulatot, életérzést nehéz leírni, amit ott tapasztaltak a résztvevők. Két év múlva Szímőn lesz a következő találkozó. Reméljük, ott már többen leszünk.