„A zene a reformáció korának szívdobogása” – fogalmazott Nikolaus Schneider korábbi német református egyházelnök. Hungáriában is. Sztárai Mihály (1500-1575) Dráva-menti zsoltár-hegedülésével, Szenczi Molnár Albert (1574-1636) mesteri zsoltárfordításaival, melyeket századokon át előéneklő kántorral zengedeztek az ágostai és helvét reformált gyülekezetek. Már Kálvin Genfben, a zsoltáréneklés őshonában tanította és gyakorolta: az éneklés a nyilvános imádság szép formája.
„Tapasztalatból tudjuk, mekkora ereje és hatalma van az éneknek arra, hogy az emberi szíveket Istennek…buzgó segítségül hívására és dicséretére indítsa föl”. A reformációval megindult nagy zenei alkotófolyamat sok páratlan komponistával és zeneművel ajándékozta meg a világot:
Schütz, Bach, Mendelssohn, Brahms muzsikája reformáció nélkül nem született volna meg.
Schütz, Bach, Mendelssohn, Brahms muzsikája reformáció nélkül nem született volna meg…
A wittenbergi fülemülétől az éneklő gyülekezetig
Ez a két nagy lelki erőforrás: a zene és az evangélium kezdetek óta összekapcsolódott a keresztyénségben. Ebben az értelemben szerzett és énekelt Luther Márton is karácsonyi énekeket.
A zenét a Szentlélek eszközének tekintették a reformátorok. Az evangélium hirdetéséhez hasonlították, ezért nevezték később Bach János Sebestyént az ötödik evangélistának.
Luther szívesen használta a húros hangszereket, maga is játszott lanton, és nem egyszer idézte a Jelenések könyvét: „A huszonnégy Vén leborult a Bárány előtt, mindeniknél hárfák…” (5,8). A reformátor szenvedélyesen szeretett énekelni is. A nürnbergi kortárs mesterdalnok, Hans Sachs (1494-1576) „wittenbergi fülemülének” nevezte őt. Hiszen nem csak a fülemüle énekel gyönyörűen, hanem Isten népe is az istentiszteleten valóságos fülemüle-kórussá változott. Ajkán imává lett az ének, ahogyan Kálvin tanította. Nemzeti nyelven éneklő gyülekezet nélkül pedig elképzelhetetlen a hitújítás egyháza Európa országaiban. Psalterium Ungaricum, magyar zsoltár nélkül nálunk sem.
„A gyerekeknek a múzikát az egész matematikával együtt el kell sajátítaniuk”
Különösen a gyermekek lelki énekekkel történő művelése volt Luther szívügye. Erősen szorgalmazta valamely hangszer használatát az iskolában és a templomban. „A gyermekeknek énekelniük kell, s a múzikát az egész matematikával együtt el kell sajátítaniuk” – írta. Szerinte a nép hittanoktatásának kiváló eszköze a zene és az ének, a Tíz Parancsolatot, az úri szent vacsora szereztetési Igéit vagy a bonyolultabb Hitvallást is jobban elsajátítja a nép énekelt formában. A reformáció Marseillaise-nek nevezett „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű himnikus, indulószerű énekét Latin-Amerikában is zengedezték.
Ha valaki énekel, akkor a halál közepén is az életet énekli
– Luthernek ez a mondata találóan jellemzi a reformáció és a zene szoros összefüggését.
Kálvin: reformációi énekléselmélet és gyakorlat
Kálvin valóságos zeneelméleti fejtegetésbe kezdett, hogy bizonyítsa: az élő hangnak, az énekelt imádságnak, a zsoltároknak helye van a hívő ember életében, és a templomban. A zsoltárokat a Szentlélek adta Dávidnak azért, hogy az egész világ rákapjon arra, és ezeket az isteni és mennyei énekeket Dáviddal együtt énekeljük – írta. „Amikor pedig éneklünk, a szavakat Isten helyezi a szánkba, mintha Ő maga énekelne bennünk, hogy így magasztaljuk fenségét és dicsőségét”. A zsoltáréneklés művészetének forrása Isten, célja a lélek összhangja Isten Igéjével (harmonia cum verbo Dei).
A holland dr. Jan R. Luth tanulmányt írt „Kálvin János zeneértelmezése…” címmel. Ebben utalt arra, hogy Kálvin Genfben csak a Zsoltárokat fogadta el, amiket énekelhetett a gyülekezet. A holland professzor így fogalmaz:
„Kálvin számára a prédikáció nem volt fontosabb, mint a gyülekezeti éneklés”.
A hugenotta zsoltárok templomi, istentiszteleti használatát nagyon is szorgalmazta. 1562-re mind a 150 zsoltár elkészült gyülekezeti éneklésre. A legtöbb zsoltár dallamát a genfi kántorok, Louis Bourgeois, Maitre Pierre és Guillaume Franc komponálta. A zsoltárokat zenei kíséret nélkül, élő hanggal énekelte a népes genfi gyülekezet.
Legyen az éneklésben súly és fenség
Genfi reformátorunk 1542-ben kiadott gyülekezeti rendtartás-könyvében több zsoltár is van. Az előszóban fejtegette énekléselméleti gondolatait. Arra tanította a genfieket, hogy az éneklés ne legyen asztali, kocsmai vagy házi muzsika, könnyedén csapongó. Ezekre az emberek vigadoznak, a maguk örömére. A zsoltárokat a szent gyülekezetben éneklik, Istennek és az Ő angyalainak az örömére. Legyen benne súly és fenség. A zsoltáréneklés magyar népünk ajkán a nagy folyamok erőteljes és ellenállhatatlan áramlásához hasonlított századokon át, nem pedig a patakok összevissza csobogásához.
Az effajta léleképítő éneklésről írta Kálvin: „Az éneklés léleképítő munkája nem szorítható pusztán csak a templom falai közé. Odahaza is, meg künn a mezőn is ösztönzés és eszköz, hogy dicsérjük Istent, szívünket Hozzá emeljük”.
Különbség az emberek és a madarak éneke közt
A szívből felzengő éneklés az értelemmel történő zengedezést is jelenti. „Szépen tud énekelni a kenderike (pintyféle), a fülemüle, meg a papagáj is, de értelme egyiknek sincsen. Az ember pedig azt kapta ajándékba Istentől, hogy ha énekel, tudja is, mit mond”. Protestáns éneklés szívvel és értelemmel. Platónnal együtt vallotta:
semmi sincs, ami annyira befolyásolná az erkölcsöket, mint a zene. A zene töltőedényén át az üzenet, a szöveg mélyebben éri el az ember belső világát, mint bármi más.
A 150 zsoltárt 26 hét során énekelték el. Volt eset, hogy a genfi Saint Piérre-templomban, ahol Kálvin jó húsz éven át hirdette a hitújítás Igéit, egy-egy istentiszteleten 33 verset is énekeltek. Napjaink jeles protestáns lelkész-filozófusa, az indiai Vishal Mangalwadi, aki 600 oldalas panorámakönyvet írt a Biblia és a nyugati kultúra összefüggéseiről, Luther és Kálvin zeneiségéről alkotott gondolatmenetét így zárja: „A modern Nyugat igazolta Luther és Kálvin neveléselméletét. Eszerint a zeneismeret arra képesít, hogy érzésekkel itassuk át, hozzuk létre rendezett és logikus világunkat”.
Őszi gondolat-etűdünkből nem maradhat ki tehát a reformáció és muzsika, éneklés mély és kölcsönös összeölelkezésének tudatosítása.
Cantate Domino – énekeljetek az Úrnak!
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
