Ünnepi műsorral emlékeztek meg a magyar nyelvű oktatás újraindításáról Perbetén.
Az iskola épületében szervezett rendezvényen az intézmény igazgatója Szabó Edit köszöntötte az egybegyűlteket:
„Wass Albert erdélyi magyar író és költő sorait választottam gondolatébresztőnek a mai ünnep megnyitásaként. Az iskola célját, küldetését, feladatait sokan, sokféleképpen, különböző nézőpontokból próbálták megfogalmazni az ókortól napjainkig. Bármilyen tudományos eszmefuttatást is olvasunk, a lényeg, azt gondolom, ebben a rövidke mondatban van:
Mert a gyökérben van az élet… Az iskola, legyen klasszikus, vagy a különböző pedagógiai áramlatok mentén működő, az életünknek az egyik hajszálgyökere. A család mellett meghatározó szerepet tölt be az ember életében. Nemcsak az ismeretszerzés, hanem a gondolkodásmód, az értékrend, az emberi kapcsolatok, a közösségi viselkedéskultúra alapjait is itt szerezzük meg.“
A legszilárdabb tudás az anyanyelven elsajátított tudás. Ezért volt nagy jelentőségű esemény a magyar oktatás újraindítása a második világháború után 1949-ben. A magyar kisebbség által lakott településeken sorra jöttek létre a magyar osztályok, amelyek fokozatosan különváltak a szlovák tannyelvű iskoláktól.
A Komáromi Tanfelügyelőség 1949 március 28-tól engedélyt adott a helyi Nemzeti Iskolában két magyar osztály nyitására. Tanerő hiányában azonban csak szeptember 1-jén nyílt meg négy osztály. Az egyik osztály tanítója lett Szénássy Zoltán. Az 1950/1951-es tanévben az iskola 8 osztállyal teljes szervezettségűvé vált Nagy József igazgatóval az élen. Az oktatás az egykori katolikus és református iskola épületében folyt. 1951-ben létrejött a polgári iskola Szénássy Zoltán vezetésével. A két iskola az 1953/54-es tanévben egyesült és az egykori óvoda épületében kapott helyet. Az iskola igazgatója 1960-ig Fördős Kálmán volt.
A jelenlegi iskolaépületet 60 éve, 1962. szeptember elsején adták át.
Az igazgató Benda Kálmán lett, majd Papp Benő és Brath Tibor vezetése mellett, a pedagógusok állhatatos munkával, ha kellett bátor kiállással munkálkodtak azon, hogy a perbetei magyar iskola színvonalasan működjön, folyamatosan fejlődjön, rugalmasan reagáljon a kihívásokra, társadalmi változásokra.
„A jelenlegi helyzet is sokszor próbára tesz bennünket, hiszen a távoktatás, és az élet minden területére begyűrűző digitalizáció gyors reagálásra késztet“ –folytatta tovább az igazgatónő.
Fotó: Lengyel Mariann
A magyar nyelvű oktatás újraindítása óta több, mint hét évtized telt el. Ez alatt a perbetei diákok több nemzedéke nevelődött az iskola falai között és generációk váltották egymást a tanári karban is, közben az iskola kinevelte későbbi oktatóit. Tisztelettel emlékezünk azokra a pedagógusokra, akik ma már nincsenek közöttünk. Így Fazekas István, Benyó Máté, Szetei Ernő, Czabány Károly, Szénássy Zoltán, Fördős Kálmán, Benda Kálmán, Papp Benő, Gátasi Béla, Szabó Ernö, Szabó Mária, Héger Irma, Sukola Mihály. Mi, az iskola mostani tanítói, visszük tovább azt, amit, diákként és tanítóként megtanultunk, megörököltünk, s az értékeket megtartva beletettük, ami a miénk, amit az alakuló világ megkívánt.
2016-ban történt, amikor először kellett kivágnunk az iskolaudvaron két diófát. Azokat, amelyeket az egykori diákok és tanítók ültettek, amelyek alatt a gyerekek a szünetekben játszottak, amelynek minden ősszel összegyűjtötték a termését, amelyek odvában madarak bújtak meg. A fa azonban nem semmisült meg. Egy szentpéteri fafaragó mester, Gerendás Norbert értő kezei alatt átalakult egy csodálatos paddá, így jelképezve a folytonosságot. A magyar oktatás újraindításának emlékére készíttettük a padot. Díszéül olyan mintát választottunk, amely az egykori perbetei kiskapukat díszítette, s a perbetei emberek élettapasztalatát, bölcsességét jelképezi. A szív – a gyökér, az éltető erő, …. a virág, a lomb – a belőle sarjadó élet. A hét évtizedes évforduló alkalmából az iskola udvarán felállítottunk egy szép kopjafát, amelyet Török Ádám szavalata után Mészáros Dávid katolikus plébános és Erdélyi Zoltán református lelkész megszentelték és megáldották. A 2000/2001-es tanévben ünnepeltük a magyar oktatás újraindításának 50. évfordulóját. Ebből az alkalomból született egy kiadvány, Iskolánk fél évszázada címmel. Az újabb jubileumra készülve elhatároztuk, hogy tovább írjuk a perbetei magyar iskola krónikáját. A perbetei magyar iskola 70 éve című kiadvány elsősorban az elmúlt húsz év történéseire összpontosít, tiszteletben tartva az elődök munkáját. Ajánljuk könyvünket minden kedves olvasónak, aki elkötelezett a felvidéki magyar oktatás irányában, elsősorban azonban azoknak, akiket a perbetei iskola köt össze.“
Zsitva Norbert polgármester emlékplakettet adományozott az iskola egykori és jelenlegi pedagógusainak, ezzel köszönve meg munkájukat.
Fotó: Lengyel Mariann
Az iskola életét bemutató kiállítást, a gyermekek munkáit az osztálytermekben, valamint fotósaik díjnyertes alkotásait a folyosón tekinthették meg a résztvevők.
A rendezvény a kultúrházban ünnepi gálaműsorral folytatódott, amelyen megjelent Decsi Katalin, a Szlovák Köztársaság Oktatási-, Tudományos-, Kutatási és Sportminisztériuma nemzetiségi fejlesztési főosztályának vezetője, Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnöke, Kocskovics Gabriella, a Szlovák Köztársaság Oktatási-, Tudományos-, Kutatási és Sportminisztérium Nemzetiségi Oktatásügy Fejlesztése Főosztály képviselője, Zsitva Norbert, a község polgármestere, valamint az iskola egykori pedagógusai, a község, az oktatási intézmények és társadalmi szervezetek képviselői.
Fekete Irén köszöntőjében elmondta: „Mert a gyökérben van az élet… Wass Alberttől mindnyájan azt a tanítást kaptuk, hogy a gyökereket keressük. Elfogadva a tanítást a hetven esztendős perbetei iskola egykori pedagógusai felé is tekintettünk, akik megalapozták ennek az iskolának a szellemiségét. Az SZMPSZ nevében emléklappal köszöntük meg munkájukat, és kértük, hogy őrizzék meg általa egykori iskolájuk emlékét, ahogyan mi is megőrizzük az ott szolgálatot teljesítő pedagógusokét. Az iskola az ünnepi alkalomhoz méltó, magas színvonalú rendezvénnyel emlékezett. Öröm volt látni, hogy az egész falu magyar közössége, a pedagógusok, a szülők, az önkormányzat, az egyházi méltóságok, a támogatók is fontosnak érezték ezt a megemlékezést. Köszönöm a felemelő élményt és az intézmény vezetőségének és a pedagógusok munkáját!”
Fotó: Lengyel Mariann
A kultúrműsorban felléptek: Zahorcsek Sebastian, Pinke Vivien, Zahorcsek Zoé, Tóth Viktor, az iskola művészeti csoportjai: a Napraforgó Néptáncegyüttes, a Tavirózsák társas-tánccsoport, a Tündérvirágok színjátszó csoport – A Pál utcai fiúk c. regény zenés darab rövidített változatát adta elő, Török Sarolta és Jakab Katalin pedagógusok rendezésében.
Miriák Ferenc/Felvidék.ma
