A Pozsonyi Városi Kulturális Napok programjaként került megrendezésre G. Kovács László történész, tolmács, műfordító előadása a Csemadok pozsonyi székházának Rákosi Ernő termében Egy nem mindennapi élet címmel Jetting Károlyról, aki pozsonyi Robinsonként került be a köztudatba.
A rendezvény elején Zsidek Kolárovics Veronika, a Csemadok ligetfalusi alapszervezetének elnöke köszöntötte a résztvevőket.
Az előadó elöljáróban elmondta, hogy Daniel Defoe Robinsonról írott regénye máig nagyon népszerű az olvasók körében és
bizonyára ez a regény mint egy mintát szolgáltatott Jetting Károly kalandjainak, utazásainak, viszontagságainak a megidézéséhez.
Hogy megélte-e a később leírt és könyvekben ránk maradt megpróbáltatásokat, rabszolgasorsot, hajótörést, szigeten eltöltött magányos hónapokat, és hogy igazából valós személy volt-e, vannak, akik kétségbe vonják napjainkig. Vannak azonban tények, amelyek mellette szólnak, no és kételkedők mindig voltak és lesznek is…
G. Kovács László élvezetes előadásában azonban szépen kibontakozott kalandos élete. Az előadást kiegészítette korabeli pozsonyi képekkel, festmény reprodukciókkal, amelyek jól érzékeltették a kort és a miliőt, amelyben hősünk élhetett.
G.Kovács László (Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
Jetting Károly 1730. szeptember 13-án született, édesapja lakatosmester volt, annak korai elvesztése után Bécsbe került, ahol egy ügyvédnél írnoki beosztásban dolgozott, a többségében német nyelvű Pozsonyban természetesen jól bírhatta a nyelvet, innen ment tovább Londonba.
Valószínűleg kalandvágya már ekkor jelentkezett, nem elégítette ki az irodai munka, utazni vágyott.
Szerencséjére egy londoni bankár pártfogásába vette és Szenegálba küldte. Ám mielőtt megérkezett volna az afrikai országba, hajója viharba keveredett, egy sziget közelében hajótörést szenvedtek. Jetting Károly ugyan megmenekült, de rabszolgakereskedők kezére került, akik eladták egy rabszolgavásáron. Sikerült viszont kapcsolatba kerülnie az angol konzullal, aki kiváltotta, és több afrikai ország érintésével megérkezett Londonba, ahol hogy, hogy nem, de az akkor uralkodó angol király vette pártfogásába, és kinevezte őt Marseille-be konzulnak.
Tehát már az első útja viszontagságosnak sikeredett és a Marseille-be vezető sem zajlott simán. Hajója ismét viharba keveredett, majd kalózok támadták meg Málta partjainál, ő úszva, egy deszkába kapaszkodva ért el egy magányos szigetre,
ahol a Defoe regényből ismert Robinsonként élt kilenc hónapig, míg egy angol hajóról felfigyeltek füstjeleire, felvették és Londonba vitték.
Ekkorra már elege lett a megpróbáltatásoktól sem mentes utazásokból, visszatért Pozsonyba, ahol békés életet élt 1790-ben bekövetkezett haláláig.
A Szent András temetőben temették el, amelyet 1784-ben nyitottak meg. A városi tanács közadakozásból 1844-ben nagyvonalú emlékművet állíttatott a tiszteletére, egy neogótikus oltárt idéző homokkőből készült síremléket, közepén egy tengeri vitorláshajót helyeztek el nyilván utalva arra, hogy Jetting hajóval járta a tengereket.
A síremlék ma is megvan, igaz, eléggé elhanyagolt állapotban, 1944-ben és 1986-ban ugyan felújították, nemrég azonban vandálok megrongálták, egy darabját kiütötték, hogy pótolják-e vagy pótolható-e, ugyancsak kétséges.
Jetting Károly kalandjairól, életéről tulajdonképpen akkor vettek tudomást, amikor máig ismeretlen szerző Bécsben kiadott egy könyvet A magyar Robinson, avagy Jetting Károly, egy született magyar nagyszerű kalandos életsorsa címmel.
A német nyelvű könyv megjelenése után kezdtek érdeklődni a könyv hőse iránt, és még voltak a városban, akik emlékeztek rá, amint hihető-hihetetlen kalandjairól mesélt. Feltételezik, hogy életéről, a kalózokról, az egzotikus tájakról, a félelmetes viharokról, a megpróbáltatásokról, a szigeten magányosan, bizonytalanságban töltött időről jegyzeteket is készíthetett, talán ezek jutottak a szerző birtokába, és ezek alapján készült a könyv, de mindez csak feltételezés.
A német szöveget aztán dr. Lukinich Imréné fordította magyarra és adták ki 1926-ban. De a kalandos utazó élete megihlette Hunyady József írót is, aki Hét tenger vándora címmel írt róla fiataloknak szóló érdekfeszítő regényt. A szlovákokat sem hagyta hidegen a különös életsors, Rudo Olšinský írt róla könyvet Bratislavský Robinson címmel és a Práca kiadóban jelent meg 1959-ben ma már elképzelhetetlenül magas, 10 950-es példányszámban. A regények nagy valószínűséggel jelentősen hozzájárultak az utazó alakjának, életének megismeréséhez.
Robinson kalandjai (Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
Emlékét pedig a szülőváros őrzi, minden kétségek dacára. G. Kovács László előadása és a szervezők kezdeményezése is ezt igazolja. A szülőföldünkhöz kötődő híres személyiségekről nem is szabad lemondani, elfeledni őket, hiszen hazánknak, városainknak, településeinknek elismertséget, közismertséget adtak.
A rendezvény végén újra Zsiedk Kolárovics Veronika szólt a résztvevőkhöz, felhívva a figyelmet, hogy az idei Pozsonyi Városi Kulturális Napok keretében még további színvonalas rendezvényekre várják az érdeklődőket.
BM/Felvidék.ma
