Szombaton este a párkányi kultúrház adott otthont a megalakulásának 60. évfordulóját ünneplő Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa jubileumi hangversenyének.
A mindenki által nagyon várt koncert előtt a kórustagok a kultúrház folyosóján a rég nem látott barátokat, ismerősöket, rokonokat fogadták. Alig hat óra előtt még jócskán érkeztek a vendégek, s a fellépők még mindig az előtérben voltak, mint kiderült, onnan vonultak be szólamok szerint a Da pacem Domine/Adj békét Uram kánonnal a színpadra.
G. Pereszlányi Etelka (Fotó: Mészáros Angelika)
Elsőként Himmler György, a Párkány és Vidéke Kulturális Társulás elnöke köszöntötte a kórust, majd Józsa Mónika karnagy és a kórus művészeti vezetője vette át a szót, aki egyben az est házigazdája is volt.
Első műsorszámként névadójuk és hosszú ideig vendégkarnagyunk, Vass Lajos Csontos Vilmos versére írt műve csendült fel, a Hűség, melyet a zeneszerző a kórus megalakulásának 25. évfordulójára komponált,
majd azt követően negyedszázadot repülve elérkeztünk az életüket meghatározó 50. évfordulóhoz.
Falvédősszvit (Fotó: Mészáros Angelika)
Tóth Árpád, az akkori vendégkarnagyuk Koncsol László Az ezeréves tölgy című versét zenésítette meg. A közelmúltban elhunyt Koncsol László bár nem volt a kórus tagja, de gyakran ellátogatott a próbáikra, élvezettel hallgatta a közösség énekét. A születésnapi ajándékul kapott Ezeréves tölgy gyönyörű gondolatokat fogalmaz meg hitről, hűségről, megmaradásról. A vers a közelmúltig csak a kórusmű partitúrájában volt olvasható. A múlt hónapban megjelent az Előretolt Helyőrség című folyóirat októberi számában a következő ajánlással: A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának 50. születésnapjára – és G. Pereszlényi Etelkának (Etelkámnak), aki nélkül ez a vers nem születhetett volna meg.
(Fotó: Mészáros Angelika)
G. Pereszlányi Etelka, az idős Koncsol László élettársa, a kórus alapító tagja. Néhány év kihagyással 55 évig énekelt a kórusban. Etelka néni felment a színpadra és együtt énekelt a kórussal. Tíz évvel ezelőtt, az 50. jubileumon a kórusmű szövege Koncsol László előadásában hangzott el, szombaton a közönség rögzített hangfelvételről hallhatta őt ismét.
A jubileumi koncertre három ősbemutatóval készültek,
ebből elsőként Horváth Géza Szabad-e nékem énekelni című művét hallhatta a nagyérdemű, melyet Dsida Jenő verse ihletett. Horváth Géza, a kórus oszlopos tagja és krónikása, a Zselízi Franz Schuber Vegyes Kar karnagya, civilben nyugalmazott földrajz-matematika szakos tanár, ifjúkora óta foglalkozik zeneszerzéssel, az évek során több kórusműkötete is megjelent. A művet meglepetésként ajándékba szánta a kórusnak. Géza 46 éve énekel a kórusban és 41 éve ő a kórus krónikása, aki sajnos az elismerő szavakat nem hallhatta, mivel betegség miatt nem lehetett jelen.
(Fotó: Mészáros Angelika)
Császár Magdaléna, Horváth Géza, Józsa Mónika szólamvezető, karnagy, 2006-tól művészeti vezetője a kórusnak, Koller Margit, Kosztolányi Julianna, Lukovics Mária, Nágel Erzsébet, valamint Záreczky Magdi évtizedek óta énekelnek a kórusban, nekik szimbolikus rózsaszállal mondtak köszönetet.
Az esten felcsendült Barabás Árpád Madrigálok Kányádi Sándor verseire írt ciklus IV. tétele, a Tánc a havon és egy népdalfeldolgozás és Ligeti György Haj, ifjúság! című műve. E darabok mosolyt csaltak a közönség arcára, mivel fiatal vendégkarnagyunk, Kozak Olimpiu, a debreceni Kölcsey Kórus karnagya vezényletével játékosan, incselkedve, vidáman adták elő.
A hangverseny első részének zárószámát ismét egy ősbemutató követte, a neves zeneszerző, Tóth Péter, aki már a 45. és az 50. évfordulójukra is komponált kórusművet, ezúttal egy szokatlan című kompozícióval lepte meg a kórust, a Falvédő szvittel.
A kórusmű szövegét, mely a nagyanyáink konyháiban fellelhető falvédők hímzett szövegeinek a gyűjteménye, vizuális megközelítésben, prezentáció formájában is láthatta a közönség Hímzett melódiák címmel.
Szólisták (Fotó: Mészáros Angelika)
A 60. jubileumra összeállított műsoruk második részében szakrális műveket hallhattunk tőlük, elsőként a harmadik ősbemutatót. A neves szlovák zeneszerző, Ľuboš Bernáth zsoltárszövegekre írt kamarakantátája következett fuvolára, zongorára és vegyes karra. A mű címe: Cantate Dominum. Fuvolán közreműködött Csető Júlia, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem matematika-zene szakos hallgatója, zongorán Szűcs Dániel, a kórus korrepetitora és segédkarnagya, a budapesti Vasas Művészegyüttes Alapítvány Vass Lajos Kórusának vezető karnagya.
A záró műsorszám Antonio Vivaldi Gloria című ének-zenekari műve volt.
(Fotó: Mészáros Angelika)
„Gloria in excelsis Deo/Dicsőség a magasságban Istennek! Dicsőség és hála Istennek a megélt 60 esztendőért. A sikerekért, örömökért, de az esetleges megpróbáltatásokért is. Dicsőség és hála a sok szép muzsikáért, amivel megismerkedhettünk, de mindenekelőtt az összetartó közösségért, az énekesekért, akik a 60 év alatt hosszabb-rövidebb ideig a kórushoz csatlakoztak” – mondta Józsa Mónika.
A zárószámban, Antonio Vivaldi Glória című ének-zenekari művében közreműködött a Duna Kamaraszimfonikus Zenekar. A szólisták Híves Mária, a nagykürtösi zeneiskola magánénektanára és Horváth Diana, a zselízi zeneiskola igazgatónője és magánénektanára voltak, vezényelt Horváth Gábor.
Kozak Olimpiu (Fotó: Mészáros Angelika)
Zárásként nem maradtak el a köszöntések elsősorban Szalay Szilviának, a Szlovákiai Zenebarátok Társasága elnökének levelét olvasták fel, aki nem tudott jelen lenni, de szavaival biztatta a kórust, hogy csak példamutatással lehet népszerűsíteni a diákok körében a kórusmuzsikát.
Majd Görföl Jenő a Csemadok országos titkára képviseletében a 75 éves Csemadok köszöntötte a kórust. Az est végén hála volt mindannyiunk szívében, hogy részesei lehettünk a csodának. A 60 éves múltra visszatekintő, nagyra becsült kórussal együtt ünnepelhettünk, sőt együtt énekelhettünk. Kodály Zoltán Esti dal című kórusművét nemcsak a jubiláló kórus, hanem az egész nézőtér énekelte. Felemelő érzés volt, méltó záróakkordja ennek a szép ünnepnek.
Közös éneklés (Fotó: Mészáros Angelika)
Mészáros Angelika/Felvidék.ma
