Tata Város Önkormányzata közös emlékezésre hívta a szőgyénieket, a régi szőgyénieket, azok leszármazottait – miként 2007 óta minden évben – hogy együtt emlékezzenek a felvidéki kitelepítésekre, és azokra is, akiket csehországi kényszermunkára deportáltak, s akik ebben a szenvedésekkel teli helyzetben is igyekeztek megőrizni magyarságukat.
A Beneš-dekrétumok értelmében Szőgyénből 135 család kényszerült elhagyni otthonát, akik állampolgárságuktól, közösségüktől, vagyonuktól megfosztva, szülőföldjükről elűzve, kemény akarással Tatán és környékén teremtettek maguknak új otthont.
Méri Szabolcs ünnepi beszédet mond (Fotó: Tata Város Önkormányzata)
A Mindszenty téren elhelyezett Szőgyéni keresztnél vette kezdetét az emlékezés, ahol Méri Szabolcs, Szőgyén polgármestere mondott ünnepi beszédet, melyben hangsúlyozta: „az emlékezés napja nem csupán a múlt felidézése miatt fontos, hanem azért is, mert az emlékezés a nemzeti öntudat tűzhelye.
Azé a lángé, mely melegen tartja a magyarság szívét, még akkor is, ha a történelem olykor fagyos, igazságtalan és kegyetlen volt velünk szemben.
Nem szabad elfelejtenünk, mi történt, mert csak az a nemzet marad meg, amely nem felejt, amely tiszteli ősei szenvedéseit, és tanul is belőlük. Az emlékezés pedig ma már nemcsak lehetőség, hanem kötelesség is egy olyan világban, ahol a közös múlt helyét sokszor gyorsan feledhető hírek és felszínes ünnepek veszik át.”
Michl József Tata polgármestere (Fotó: Berényi Kornélia)
Méri Szabolcs kiemelte: „kedves tatai barátaink! Nem győzöm elégszer megköszönni, és hálámat kifejezni azért a testvéri kézért, amelyet a történelem viharos napjaiban nyújtottak felénk. Köszönjük, hogy akkor, amikor sokan elfordultak tőlünk, önök felénk fordultak, befogadták az otthonaikból eltaszítottakat, segítettek új otthonra és közösségre találni nekik. Ez a nap önökről is szól, a segítőkről, a befogadókról, a testvéreinkről, és arra hív minket, hogy folytassuk a megmaradás harcát, hogy tovább építsük, megtartsuk és gyermekeinknek is átadjuk a szülőföldünket.”
A szőgyéni tanintézmény szereplői (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Michl József, Tata első embere, a szülőföldjükről elűzött családok szenvedéseire emlékezve utalt a közelgő húsvéti ünnepre,
mely Krisztus feltámadásával kiszorítja a halált a középpontból, melynek helyére az élet kerül.
Michl József emlékezésben elmondta: „A halál nem az élet, hanem a születés ellentéte. Az élet halhatatlan, bármit is tesznek vele újra és újra teremtődik. Akár a teremtésben, akár az evolúcióban vagy másban hiszünk is, az élet elpusztíthatatlan valóságát folyamatosan tapasztalhatjuk. Jézus feltámadásával a halál kikerült a középpontból és helyére az élet került. Akkor, amikor egy-egy szomorú történelmi eseményre kell emlékeznünk, és a bennünket rugdosó, szétverő nagyhatalmak erejének fitogtatására kell visszagondolnunk, akkor újra és újra abban kell megerősödnünk, hogy nincsen halál a nemzetek életében sem. A Mindszenty téri korpusz is emlékeztet bennünket arra, hogy van feltámadás, akkor is, ha a környezetünk, ez a világ most egész másban gondolkodik. Isten segítsen minket abban, hogy el ne engedjük egymás kezét, s így erősíthessük meg, hogy él a Kárpát-haza, és van feltámadás.”
Berényi Kornélia Reményik Sándor versét tolmácsolja (Fotó: Tata Város Önkormányzata)
Az emlékezésen közreműködött a szőgyéni Csongrády Lajos Alapiskola Kenderes énekegyüttese és Kis zenekara Alt István tanár vezetésével, Berényi Kornélia versmondó, Leboc Szabolcs katonai hagyományőrző, Soleczki Szilárd klarinétművész és Michl-Perczell Anita.
Végül a szőgyéni és tatai intézmények és közösségek tagjai az emlékezés koszorúit és virágait helyeztek el a keresztnél.
Méri Szabolcs polgármester és a gyermekként kitelepített Kun Imre (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A délutáni órákban a tatai Est Moziban a Hancsovszky című film bemutatásával folytatódott az emlékezés. A film egy tornaljai gimnazista, Hancsovszky Béla kalandos és rejtélyes történeténkeresztül eleveníti fel Csehszlovákia egyik legsötétebb időszakát. A magyar ellenállásról, és a tornaljai robbantásról szóló film több nemzetközi filmfesztiválon sikerrel szerepelt. Hivatalos bemutatója 2024. szeptemberében volt Észak-Komáromban,
Magyarországon először a Felvidékről kitelepítettek emléknapján, április 12-én, Tatán tekinthette meg a közönség.
A film megtekintése után beszélgetésre került sor a rendezővel, Laczkó Sándorral.
BK/Felvidék.ma
