Az Esterházy család jelentős szerepet játszott a magyar történelemben. Többek között könyvtárak és nyomdák alapításához járult hozzá, de a nagyszombati egyetem sem alakult volna meg hathatós segítségük nélkül. A család Fraknói ágának jelentős birtokai voltak Pozsony vármegyében. Cseklészi kastélyukban könyvtárat, szenci birtokukon iskolát és kollégiumot hoztak létre.
A Szenci Városi Múzeum és Művelődési Központ, valamint a Pozsonyi Magyar Intézet és a Szenczi Molnár Albert Alapiskola közös szervezésében tartottak konferenciát az Esterházy család Fraknói ágáról szeptember 13-án.
Számos előadásban elhangzott, a család több ismert tagja jótékonykodott a nemzet javára. A család Pozsony megyében kiterjedt birtokokkal rendelkezett, a mai Szenci járás több településének ők voltak a birtokosai. A régió az Esterházyaknak sok mindent köszönhet.
1500 kötetes könyvtár a diákoknak
A könyvkultúra területén a család tagjai a 17-18. század táján váltak ismertté. Kismartonban Esterházy Pál nádor alakított ki könyvtárat, hiszen ő maga is tevékeny irodalmár volt. Majd Esterházy Ferenc, a 18. században, Cseklészen létrehozta a Hitbizományi Könyvtárat, ahol több ezer kötetet és okiratot gyűjtött össze.
Esterházy Ferenc jótékonykodott is, hiszen 1763-ban tallósi kastélyát átengedve megalakulhatott az első magyarországi árvaház. Szempci (ma Szenc) kastélyában pedig létrejött az első gazdasági iskola, a Collegium Oeconomicum.
Esterházy Ferenc cseklészi könyvtárát a köz javára bocsájtotta, ennek ellenére eddig nagyon keveset foglalkoztak vele a szakemberek, mondta a konferencián dr. Radoslav Ragač, levéltáros-történész, a Szlovák Nemzeti Levéltár munkatársa. A kastélyban berendezett könyvtárba bejáratosak voltak a diákok és a fiatal tudósok egyaránt.
Esterházy Ferenc a Collegium Oeconomicum javára is alapított egy könyvtárat, amelyet a Szencen tanuló diákok használhattak. A szenci diákoknak 1500 kötetes könyvtárat ajándékozott, erről a Magyar Nemzeti Levéltárban találni adatokat – emelte ki a levéltáros.
Javaslat egy szenci, 1500 kötetet tartalmazó könyvtár létrehozására (Fotó: a szerző)
A Cseklészen található kastélyban egy 19. századi katalogizálás szerint értékes okiratokat is őriztek. A könyvtár 1920-ig létezett, legalábbis ez az utolsó hiteles bejegyzés a létéről.
A könyveket a két világháború között elárverezték, köztük Esterházy Mihály hagyatékát és Senkvici Kolinovich György munkáit is. Nem tudni, hány könyvet adtak el és azt sem, kik vették meg azokat, ugyanis az árverezési jegyzéket nem őrizték meg az utókornak.
Radoslav Ragač ugyanakkor kiemelte, szerencsére több kötetet és okiratot megtaláltak különböző levéltárakban és archívumokban. Mivel 1920-ban pecséttel láttak el ezeket a könyveket és iratokat, ezért könnyű volt azokat beazonosítani.
Elit iskola, újszerű tantárgyakkal
Az előadások után táblát avattak a szenci városháza előtti parkban elhelyezett barokk kapun, a Szencen 1763-1776 között működött első közgazdasági és mérnöki felsőfokú iskola, a Collegium Oeconomicum emlékére. Az emléktáblát Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója és Dušan Badinský, Szenc alpolgármestere leplezték le.
A leleplezés előtt Koltai András, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárának munkatársa ismertette a Collegium Oeconomicum történetét. Ez az iskola volt a Magyar Királyság első közgazdasági és műszaki főiskolája, amely 12 éven át működött.
Molnár Imre és Dušan Badinský leleplezték az emléktáblát (Fotó: a szerző)
Három dolgot érdemes megemlíteni az iskola kapcsán: a tantervet, a tanárait és a diákjait – emelte ki Koltai. Különös tanrendje volt az iskolának, hiszen abban az időben a képzés elsősorban a teológia és a jog körül forgott, az alapítók Szencen műszaki és közgazdasági tárgyakat vettek fel az órák közé, amelynek nem volt hagyománya.
Az alapítólevelet Mária Terézia királynő adta ki 1773-ban, de sugalmazója Esterházy Ferenc kancellár volt. Az alapítólevélben felsorolták a tanítandó tárgyakat. Ez alapján tanultak számvitelt és kettős számvitelt, közgazdaságot és gazdaságpolitikát. Az iskola egyik fő tantárgya a matézis, azaz a geometria volt, de tulajdonképpen ez építészeti matematika volt.
Két gyakorlati tantárgyat is oktattak: az egyik a műszaki rajz, a másik a szépírás. Ezeket a különleges tantárgyakat Esterházy kancellár és a királynő a piaristákra bízta, mondotta Koltai András.
Az iskola tanárai könyveket írtak, a tanulókat kivitték a környékbeli területekre és térképeket rajzoltattak velük. Elmondható, hogy a szenci iskola elit iskola volt, hiszen húsz diákot a magyar rendtartó tanács, tizenhatot pedig az osztrák kamara rendelt ide.
Az volt a különlegessége, hogy három évig tartott egy kurzus, de első évfolyamot csak akkor indítottak, ha az előző hároméves tanfolyam véget ért. Nagyjából 120 diák végzett ebben az iskolában.
Régi térképek őrzik munkájukat
1767-ben volt egy diáklázadás, ami miatt több diákot kizártak az iskolából. A diákok kevesellték a napi bor adagot, ami háromnegyed liternek felelt meg. Az iskola rektora viszont ezt is sokallta. Ezért a diákok fellázadtak és gyalog elindultak Pozsonyba, hogy a Helytartó Tanácsnál feljelentést tegyenek. A rektor viszont kocsira ült és hamarabb odaért a Tanácshoz. A diákok közül a szervezőket eltanácsolták az intézetből.
A leleplezett emléktábla (Fotó: a szerző)
Azok a diákok, akik elvégezték az iskolát, magas tisztségekhez jutottak a kamaránál, sokan pedig mérnökként dolgoztak. Aki a régi térképeket kutatja, gyakran találkozik az itt végzett diákok munkáival.
Koltai András szerint van tanulsága ennek az iskolának a mai kor számára: „Ma is szükség van olyan kormányzatra, amelyik hajlandó pénzt áldozni arra, hogy magas színvonalú oktatása legyen az országnak, bármelyiknek. Ma is szükség van olyan tanárokra, mint az akkori piaristák, akik mindent megtettek, hogy a diákjaiknak mindent a lehető legmagasabb szinten megtanítsanak. Ma is szükség van olyan diákokra, akik hajlandók tanulni azért, hogy azt később országuk számára kamatoztassák.”
