Százhatvankilenc esztendővel ezelőtt, 1848. április 11. mérföldkő volt a magyar nemzet történetében, hiszen V. Ferdinánd szentesítette az áprilisi törvényeket, melyek a Magyar Királyság társadalmi szerkezetét és politikai berendezkedését változtatták meg, és ugyanezen a napon gróf Batthyány Lajos első felelős kormánya is letette esküjét. Magyarország a feudalizmusból a polgári korszakba lépett át, és 1848/1849-ben megszületett a mai értelemben vett polgári magyar nemzet.
A jóságosnak is hívott, gyermeklelkű uralkodó, V. Ferdinánd (uralkodott: 1835-1848) király 1848. április 10-én, hétfő délután fél ötkor érkezett gőzhajóval Pozsonyba, kíséretében ott tartózkodott felesége, valamint Ferenc Károly főherceg és annak fia, „nemzetünk kedveltje”, az ifjú Ferenc József főherceg.
Másnap reggel, 1848. április 11-én „Ferdinand király leiratot ád ki, melyben a helybenhagyott s Batthyánytól ellenjegyzett törvényczikkeket közhirrététel végett az ország rendeihez visszaküldi.” A Batthyány-kormány Pozsonyban tartózkodó tagjai ekkor tették le az esküt. A hivatalba lépő, gróf Batthyány Lajos vezette első felelős magyar kormány tagjai a következő személyek voltak: Deák Ferenc (igazságügyi miniszter), báró Eötvös József (vallás- és közoktatásügyi miniszter), herceg Esterházy Pál (a királyi személye körüli miniszter), Klauzál Gábor (ipar- és földművelésügyi miniszter), Kossuth Lajos (pénzügyminiszter), Mészáros Lázár (hadügyminiszter), Szemere Bertalan (belügyminiszter) és gróf Széchenyi István (közmunka és közlekedésügyi miniszter). A négy főnemesből és öt köznemesből álló kormány tagjainak politikai nézetei széles skálát öleltek fel, a liberális balszárnytól egészen a dinasztiahű konzervativizmusig.
Az országgyűlés küldöttsége a prímási belső palotában köszöntötte a királyt, aki a két tábla együttes ülésén adta át az általa szentesített törvényeket. „Hű magyar nemzetemnek – mondotta V. Ferdinánd – szívemből óhajtom boldogságát, mert abban találom fel a magamét is. A mit tehát annak elérésére tőlem kívánt, nemcsak teljesítem, hanem királyi szavammal erősítve, ezennel át is adom neked, kedves öcsém, s általad az egész nemzetnek, úgy mint kinek hüségében leli szívem legfőbb vigasztalását és gazdagságát.”
Így vette át István nádor a törvényeket és az ország nevében köszönetet mondott a jámbor királynak, aki ezen törvények által „honunk új alkotója” lett. Ghyczy Kálmán nádori ítélőmester olvasta fel a törvényeket a befejezéssel együtt, amelyben V. Ferdinánd kijelentette, hogy „(…) a törvényczikkelyeket ezen levelünkbe szóról szóra beiktatni és beiratni rendeltük, s azokat összesen és egyenként az azokban foglaltakkal, helyeseknek, kedveseknek és elfogadottaknak vallván, hozzájuk királyi megegyezésünket és jóváhagyásunkat adtuk, s azokat királyi hatalmunknál fogva elfogadtuk, helybenhagytuk, helyeseltük és megerősítettük: biztosítván az említett hű Karokat és Rendeket a felöl, hogy minden, a fent beigtatott törvényczikkelyekben foglaltakat, mind minmagunk megtartjuk, mind más híveink által megtartatjuk, miként is azokat jelen levelünk ereje és tanusága szerint elfogadjuk, helybenhagyjuk helyeseljük és megerősítjük.”
Ezzel véget ért az utolsó pozsonyi országgyűlés és a király még aznap délután visszautazott a császárvárosba. Az áprilisi törvények rakták le a polgári Magyarország alapjait, de való igaz, a sebtében megalkotott harmincegy törvény nem rendezhetett minden kérdést, melyet a március 15-én megfogalmazott „12 Pont” tartalmazott, így nem érintette sem a hadsereg, sem a nemzeti bank ügyét.
Pozsonyban a Batthyány-kabinet nem tétlenkedett, hanem rögvest munkához látott és első „szürke hétköznapján” – 1848. április 12-én – arról döntött, hogy a királytól kéri a Galíciában állomásozó császári-királyi hadsereg magyar kiegészítésű alakulatainak hazahozatalát, és kormánybiztosokat küld a tót lakosságú felvidéki megyékbe. A nádort felkérte, hogy tárgyaljon Jelačićcsal, míg a külügyér azon feladatot kapta, hogy a bécsi udvarnál lévő angol követet tájékoztassa a magyarországi helyzetről.
Két nappal később a kormány törvényi kötelezettségének tett eleget, mikor székhelyét Pozsonyból Pest-Budára tette át és ott folytatta tevékenységét Magyarország alkotmányos, polgári átalakulásáért.
