Legyen az közjogi méltóság, szlovák politikus, vagy az egyszerű szlovák polgár, sőt újságíró is, ha lehetőség van arra, hogy bennünket valamilyen módon megalázzanak, vagy belénkrúgjanak, azt könyörtelenül megteszik, vagy tévútra vezetnek.
Egyik példa erre Malina Hedvig ügyvédjének Roman Kvasnicának legújabb kijelentése, mely szerint a lány elleni támadás felgöngyölítésére már soha nem kerül sor. Pedig hogy erősködött, Ő majd bebizonyítja, hogy védencének van igaza. Úgy gondolják kedves honfitársaim, ez csak a véletlenek műve? Vagy az ilyesmik más államokban is előfordulnak? Mert én úgy látom, hogy ez olyan, mint a munkáshatalom idején a kulákok, meg az ellenünk futószalagon gyártott kirakatperek folyamatos megrendezése volt. Ezért nem tudok azonosulni politikusaink azon megállapításaival sem, hogyha Orbánék annak idején a szlovákiai választásokat követően hozták volna nyilvánosságra a kettős állampolgárság ügyét, akkor ma nem lenne min csámcsogniuk a szlovák nacionalistáknak. Ez hiú ábránd. Szerintem igenis lenne. Mert ha jól megfigyeljük a szlovák politizálást, annak egyik fő mozgatórúgója a magyarellenesség. És hogy ez folyamatosan működőképes legyen, mindig kell valamit a kosárba dobni. Most, talán éppen Gašparovičon volt a sor.
Nem lehet felmenteni Ivan Gašparovičot a Bojovník című kéthetente megjelenő lapnak adott interjú felelősége alól, amelyben Esterházy Jánost a fasizmus hívének nevezte, mert erre egyszerűen nincs mentség, sem magyarázat. Egy ilyen magas közjogi méltóságnak, az ország első emberének ugyanis illene tudni, mit zagyvál össze tudatlan alatvalóinak. Mondhatnám most azt is, hogy szomorú az ilyen hozzáállás, meg hogy elég volt már a gusztustalanságokból stb, de mindez a lényegen nem változtat semmit, hiszen erről is már többször írtam.
És említhetném Gubík László polgártársunk esetét, aki már elvesztette szlovák állampolgárságát – mert felvette a magyart -, talán már pert sem indíthat a Szlovák állam ellen, hogy megtarthassa a szlovákot is. Kérdem én, hol itt az jogegyenlőség? Meg aztán, ha sikerül is neki bíróságra adni az ügyet, amit nagyon remélek, a per évekig is elhúzódhat, és az eredmény nem biztos, hogy Laci számára lesz kedvező.
Tudom, hogy az igazság Gubík László oldalán áll, és remélem a félmillió magyar végre összefog, és támogatni fogja, ha erre sor kerül. Hiszen Ő nem csak a maga igazáért, de érettünk is küzd majd. És mégis, én nagyon féltem ezt a tisztalelkű, bátor fiatalembert, ezektől a minden hájjal megkent hiénáktól, akiknek semmi sem szent, amikor saját beteges elméjük parancsait követve, bosszú irományokra hivatkozva teszik majd undoritó dolgukat, hogy leromboljanak maguk körül mindent, ami az itt élő őslakosoknak oly fontos volt, a toleranciát, a másságot, és az emberséget. Mert a hatalommal visszaélve, immár több évtizede, ilyen törvényekkel kényszerítik az itt élő népeket meghunnyászkodásra, és lojalitásra, a független, és ún. demokratikus Szlovákiában.
A példákkal csupán arra igyekszem rámutatni, hogy Szlovákiában bizony nem könnyű magyarnak lenni, és még nehezebb jogainkat érvényre juttattni. Mert itt Szlovákiában velünk szemben sohasem voltak az urak elnézőek, főleg ha jogainkat követeltük, vagy egyszerűen csak az igazságot kerestük. Jó példa rá Malina Hedvig esete, és a szurkolóverés Dunaszerdahelyen – melyeket az állami szervek addig jegelnek, amíg azok végül elévülnek -, vagy éppen Slota trianonszobrának, illetve Fico Cirill és Metód szobrának jogtalan felállítása Komáromban, az ott élő lakosok tiltakozása ellenére.
Látni kell, hogy az ilyen egyoldalú harcban lassan, de biztosan felőröljük magunkat, keresve tévúton még önmagunkban is a hibát! Hogy ez ne fordulhason elő, ezért, nekünk is új kisebbségi stratégiával kellene előállnunk nemzetrészünk megmentése érdekében, mert sajnos, már itt tartunk! Jó példát mutatnak erre civilszervezeteink a magyar nyelvhasználatot követelő matricák kiragasztásával, Gubík László bátor kiállásával szlovák állampolgársága mellett, a kettős állampolgárságért indított aláírásgyűjtéssel egész Szlovákia területén, illetve a kettős állampolgárság mellett tervezett MKP-s nagygyűlés megvalósításval Komáromban, 2011 szeptember 1-én 14.30 kor.
Remélem itt nem hagyjuk abba, mert jogainkat helyettünk senki nem vívja ki!
Mészáros László, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”29930,29924,29905″}