Kassán az az új létesítmény a Művészetek Csarnokát, a Kunsthalle-t hétfő kivételével naponta 11.00 és 18.00 óra között látogatható. Augusztus 25-ig ingyen tekinthetők meg a kiállítások a volt kassai uszodában.
Kassán július 3-án, szerdán a délutáni órákban nagy csinnadrattával megnyitották a Kunsthalle-t a felújított egykori szocreál stílusú fedett uszodát. A Kassa Európa Kulturális Fővárosa második legköltségesebb beruházása 7,5 millió euróba került. Hihetetlenül magas összegbe, melyet esetleg vissza kell a városnak fizetnie.
Többször szerettünk volna bejutni az épületbe, de mindig zárva volt. Tájékoztatást nem függesztettek ki. De most sikerült. Hét hónapos csúszással készült el. Pedig lenne még most is mit javítani, mert a kövezet, amellyel az épület bejárata előtti részt kirakták, zömmel selejtes. Sarkai le vannak töredezve. A bejáratnál is lenne mit igazítani, hogy eltűnjön a rés.
A bombasztikus reklámszövegek szerint, Kassa „egyik legértékesebb épülete” új teret és lehetőséget nyit a jelenlegi vizuális művészet számára úgy, ahogy ezt ma a világban értelmezik.
A Kunsthallet/Művészetek Csarnoka Kassát (MCsK; Hala umenia Košice, HUK) korábban az emberek fedett uszodaként ismerték. 1957-60 között építették Ladislav Greč (1925-1996) kassai műépítész tervei szerint hamisítatlan szocreál stílusban a Széchenyi Liget peremén, a Malom-árok mellett. Helyén a Liget kertészének otthona és üvegházak álltak. Greč több sivár lakótelepet is tervezett Kassán és Pozsonyban. Egykor a HUKO-t, a vasgyár elődjét építették, ami miatt a szó szoros értelmében fejek hullottak. Most a HUK-ot. Nem fognak fejek hullani?
Az uszodát Herta Ondrušová-Viktorínová (1912-?) német származású képzőművész kerámiái díszítették. Alkotásaira a kor rányomta bélyegét. Ez a hat mű, mely a fürdőzést ábrázolja a földszintről az emeletre avanzsált. Most ezek kicsit idegenül dideregnek a falon a többi alkotás mellett.
Az 1980-as évek elején a medence megsérült, így az uszodát bezárták. Csak haj- és masszázs stúdió működött benne. 1992-ben az épületet bezárták. Körülötte gaz nőtt és kerítése rozsdásodni kezdett. Hullott a vakolat.
Valamikor oda jártam úszni és mindig, ha az egyre jobban roskadozó épületre néztem a gombaszag jutott eszembe, mely egész belsejét átitatta. Amikor tudomásomra jutott, statikailag megroggyant, bíztam benne, ezt a jellegtelen, szürke, korának lelki sivárságát világgá süvöltő épületet lebontják. Nem ez lett a sorsa. Szinte csillagászati összeg elpocsékolásával hozták rendbe. A kassai építészet századainak remeke lenne, ahogy egyesek hirdetik?
Amikor a mellette található Malom-árkot az 1970-es évek elején elvezették, beláthatatlan környezeti kárt okoztak. Az uszoda statikája megsérült. A Széchenyi Liget fái száradni és a történelmi városmag épületei repedezni kezdtek. A város kavicsrétegen áll és a víz elvezetése a talajvízszint csökkenését vonta maga után. Ezt nevezzük körültekintő, mindenre kiterjedő városépítészetnek!
A pályázatot 2010. november 22-én írták ki, a következő műépítészek csoportja nyerte azt meg: Juraj Furdík, PhD., Ivor Mečiar, ArtD., Peter Lovich, PhD., Kristína Šťastná, akik a pozsonyi Bányászati Tervezőiroda kft. (Banské projekty) munkatársai. Ekkor még a pályázati kiírás a következő nevet viselte: Élőlények Vízi Világa – a Kassai Állatkert kihelyezett részlege. A győztes pályázatot 18 mű közül választották ki. Továbbra is strand működött volna benne, kiegészítve a vizek világának flórájával és faunájával. A tervezők látványtervét törölték a netről. Vajon miért?
Tavaly július 13-án fogtak hozzá az átépítéshez, de már akkor a Kunsthalle nevet viselte a tervezet. December végéig kellett volna befejezni. De sehol sem találtam rá utalást, hogy esetleg új pályázatot írtak volna ki, más győzött volna, és mikor változott a vízi világ műcsarnokká!
Most azt sulykolják, hogy az Európai Kulturális Főváros egyik beruházási célja, e „műemlék” megmentése és sokoldalú kulturális tér kialakítása volt. Szerintük nemzetközi kiállítások és workshopok rendezésére alkalmas teret alakítottak ki. Hogy a workshop – mágikus reinkarnációja ez az egykori zsibvásároknak – kultúrának tekinthető-e, e vonatkozásban halovány kétségeink vannak. A tervezet célja, megtartani a kultúra kapcsolatát a víz világával úgy, hogy eredeti „történelmi” funkcióját (???) töltse be, de egyben a város számára jelentős hozadékot nyújtson. A vizet színház- és táncművészeti szerepkörben fogják használni az új médiumok révén – hangzik a hamisan kongó reklámszöveg.
A felújított épületben a Wuppertalban alkotó angol Tony Cragget (1949), a modern szobrászat egyik klasszikusát, Constantin Brâncușit (1876-1957) neves román szobrászt mint fényképészt, valamint a magyar származású argentin Kosice Gyulát (1924), az op-art és hidrokinetizmus atyját mutatják be. Az épület előtt az ő szobra áll, címe Szobor Kassának. Vélhetőleg fordítva, háttal az utcának állították föl. Az már csak hab a tortán, hogy talapzata kontár módon remekel.
Richard Raši főpolgármester a megnyitás alkalmával kijelentette, büszke Kassára, mert Szlovákiában elsőként van ennek a városnak ilyen kulturális intézménye és „az a tény, hogy sikerült megmentenünk a régi uszoda kivételes épületét örömömet még fokozza.” Kívánja, hogy a Kunsthalle lepje meg és sokkolja a kassaiakat és egész Szlovákiát.
Hát sikerült! Igyekeztem utánajárni, hogy mikor és kik változtatták meg az épület hasznosításának tervét. A beavatottaknál is érdeklődtem. Mindannyian azt mondták, ez egy jó kérdés, de a választ nem ismerik. Volt, aki jóindulatúan megpróbált lebeszélni róla, hogy írjak erről, mert megüthetem a bokámat és majd bíróságra járhatok.
Egy dologról viszont ezidáig nem esett szó. Ha festményeket kívánnak itt kiállítani, akkor azok számára biztosítani kell a megfelelő hőmérsékletet, levegőnedvességet és fényviszonyokat. Nem tudunk róla, hogy ilyen berendezésekkel felszerelték volna az épületet. Ha viszont a képeket nagyobb vízfelület mellett állítják ki, miképpen lehetséges az optimális értékek biztosítása? Mivel az új létesítménynek nincsenek saját gyűjteményei, azokat mindig kölcsönöznie kell. Nemzetközi viszonylatban viszont szigorú előírásokat kell betartani, hogy a kiállított tárgyak semmilyen módon ne károsuljanak. Miképpen fogják ezeket betartani?
A kassai MCsK nem fog kilógni a többi hasonszőrű épület közül. Sőt a berlini kék-fehér téglatesthez képest még üdítően is hat. Csak semmi köze sincs a városhoz, melynek valódi értéket képviselő épületei oly féltékenyen őrzik annak igazi arcát és lelkét. De azért a budapesti Műcsarnokról sem feledkezhetünk meg az összehasonlításnál.
Amikor végre sikerült bejutnom, az előcsarnok sivársága fogadott. Üresen kongott. Bent a száraz medencében és partján Cragg és Kosice munkái fogadtak. Kissé lejjebb, baloldalt viszont Brâncuși fotói. Mindezeket valóban érdemes megtekinteni.
A továbbiakban számos kiállításra kerül majd még sor ebben a csarnokban. Gyula Kosice, magyar gyökerű argentin kinetikus fényművész tiszteletére opart, geometrikus és konkretista művészek alkotásai, Constantin Brancusi (1876-1957) nemzetközi hírű román szobrász fotói és Tony Cragg brit kortárs absztrakt szobrász művei láthatók augusztus végéig az egykori kassai uszodában, a Kunsthalle/Hala umenia összművészeti csarnokban.
A csarnokban augusztus végéig látható tárlaton olyan művészek alkotásait állították ki, mint Gyula Kosice közeli barátjának, Victor Vasarelynek az opart képét, Francois Morellet és Jean Pierre Yvaral francia, Milan Dobes szlovák, Getulio Alviani, Ennio Chiggio olasz, Jerzy Grabowski lengyel és Klaus Standt német művész színes, geometrikus, fénycsöves munkáit. A tárlat ideje alatt dokumentumfilm pereg Gyula Kosice életéről és munkáiról.
További tájékozódási lehetőség: www.huk.sk oldalon.
Attól tartok, hogy néhány év múlva ez az épület ismét a kísértetek otthona lesz, mert nem fogja tudni hosszú távon kiváltani a kassaiak érdeklődését. Komoly bevétel nélkül viszont a karbantartás és fenntartás púp lesz a város hátán. Abba meg már bele sem merünk gondolni, hogy ha az Európai Bizottság vizsgálni kezdi a pályázati kiírást és annak rejtélyes módosulását, visszakövetelheti a folyósított összeget. Ezt is majd a kassaiakkal fogják kifizettetni!?
További fényképek a Képgalériánkban tekinthetők meg ITT>>>
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”40538″}
