Furcsa lény az ember, és még különösebb típus benne a bukott politikus. Ugyanis képes önmagáról elhinni, hogy pótolhatatlan, és soha, semmilyen körülmények között sem képes lemondani arról a többletforrásról, ami miatt erre a pályára ment.
Közelednek a megyei választások, és újból felszínre tör a salak, mint a tavaszi földből a vakondtúrás, tetején a megélhetési politikussal. Miután már azt hitted, eltűnt, mint borogatás után a pattanás, ismét előbújik. Ő persze másképpen mondja: megújul, új színt hoz a megfakult életünkbe, kezet nyújt, segít, ha beledöglünk akkor is! Új állócsillagként szántja végig az unottságtól elszürkült életünk egét, és a fénye olyan, hogy mellette a cigarettacsikk is üstökösként ragyog. Miután végigjárta már fajtájának minden létező politikai formációját, volt parlamenti és megyei képviselő, volt liberális, keresztény, nemzeti, radikális, keresztyén, zsidó, hungarista, és miután sikeresen elárulta egyszerre mindet, most új arcként bukkan fel a volt HZDS-klónok akoljában. Merthogy ott még nem ismerik, vagy igen, és éppen azért.
Először azt hiszed, ha visszatér, talán a Feledhető Muzsikusok Kéregető Tagozatától indul újra pályáján, vagy ha már ott sem kell, hát a Rokkantnyugdíjasok Előre Polgári Társulás kéri fel tiszteletbeli alelnöknek. Reménykedsz, hogy talán függetlenként leereszkedik az emberekhez, hogy szóba állva velük néhány aláírást megszerezve talán emberközelebbinek tűnhet. De nem! Ő többet akar. Lokális lojalitást. Ezért befutott embereket keres. Itt van mindjárt például az MSZP. No, nem az az MSZP, amire gondolunk, mert oda már „akárkiházikat” (senkiházikat) nem vesznek be, pedig a mi jelöltünk is tud hazudni reggel, délben és este.
Ő a köztudatlanságba süllyedő Modern Szlovákia Pártja megyei listájára kéredzkedett fel, mely párt elnöke a volt HZDS-es klón, Milan Urbáni. Talán emlékszünk rá, legutóbb a 2006-2010 közötti Mečiar-Slota-Fico szentháromság kormányzása idején a parlament egészségügyi bizottságának elnöke volt. Ez a kormány hurcolta meg és üldözi a mai napig Malina Hedviget, verette véresre a dunaszerdahelyi stadionban a békés magyar szurkolókat, kómába verve egy fiatal magyar gyereket. Ez a kormány tüntetett el David Copperfild módjára a faliújságos tenderen hárommilliárd koronás közbeszerzést. Ez a kormány sorvasztotta a nemzeti tudatunkat, leépítésre ítélve a magyar iskolákat, megújítva az amúgy is megalázó nyelvtörvényt, megerősítve a Beneš-dekrétumok sérthetetlenségét és örök érvényűségét.
Hogy ilyen politikai elveket valló párt listáján bukkant fel a jelölt neve, az valószínűleg csak minket, hétköznapi embereket zavar. A megélhetési politikust nem. Az ő fajtája mindent túlél. Bőre az arcán, mint a rinocéroszé, kabátja ki-befordítható, nyelve érdes és elnyűhetetlen. Erre mondják mifelénk, hogy aki ettől lejjebb süllyed, már a saját maga talpa alatt jár! Az ilyen-félékkel közösséget vállalni egyet jelent az ő értékrendjükkel azonosulni. Elég elolvasni az MSZP-Modern Szlovákia Pártja alapszabályának preambulumát, ahol értékeik alapkövét a Štúr-Hurban-Hodža által fémjelzett szlovák eszmék alkotják.
Valóban képviselhet ilyen ember magyar jövőt, magyar hitet, magyar érdeket? Aligha. Legfeljebb saját érdeket, mint eddigi életében mindig. A magyar ember erre azt mondja varjú a varjúval, kutya a kutyával. Ki mint ver, úgy arat. „Sárból” nem lehet várat építeni, még itt, az Ipoly-mentén sem!
Hrubík Béla, Felvidék.ma
